A potodds kiszámítása, és milyen gyakran kell dobnia az ellenfelünknek a blöffünkre? (EBOOK 3.8.)

 
A haladóbb fejtegetés után menjünk egy kicsit vissza és bizonyosodjunk meg arról, hogy megvannak az alapok. A potodds és annak kiszámítása, hogy milyen gyakran kell dobást elérni a blöffel, nem olyan komplex, mint a várható értékre vonatkozó számítások, de mégis fontos, hogy képesek legyünk rájuk, mégpedig gyorsan.
 
Annak kiszámítása, milyen gyakran kell helyesnek lennie egy river tartásnak, hogy jobb legyen a dobásnál:
 
A potoddsunk a tartandó összeg osztva a pot nagyságával, amennyiben tartunk. Például, ha az ellenfelünk t100-zal támad egy t200-as potba, t100-at kell tartanunk, és a pot nagysága, amennyiben tartunk, t400. Tehát a potoddsunk 100/400, vagyis 25%. Úgy is mondhatjuk, hogy 3-1 az esélyünk, ami mutatja, hogy 300 már a potban van, 100-at kell tartanunk. Hosszú távon, ha megnyerjük a t300-at az esetek 1/4 -ében, és elvesztünk extra 100 $-t az esetek 3/4 -ében, akkor nullában leszünk. (0,25)(+300) + (0,75)(-100) = 75-75 = 0 EV.
 
A potnagyságú tétek 2-1, vagyis 33% potoddsot adnak. Egy t200-as tét egy t200-as potba az jelenti, hogy amikor tartunk, t600 van a potban, és a 200/600 egyszerűsítve 1/3, illetve 33%.
 
Ha az ellenfelünk a pot negyedével licitál, például t50-nel t200-ba, a pot t300 lesz, ha tartunk, és az 50/300 egyszerűsítve 1/6, vagyis 17%.
 
Íme egy egyszerű trükk: A legtöbbször játék közben nem kell semmilyen számítást végezni, csak a már ismert valószínűségeken nyugvó becsléseket - a potnagyságú téteknél 33%, félpotnyi téteknél 25%, negyedpotnyiaknál 17% a potodds. Csak nézzük meg, melyik sávba esik az aktuális eset, és nem kell számológép, hogy kitaláljuk, milyen gyakran kell helyesen döntenünk.
 
Akkor sem kell megzavarodnunk, amikor emeléssel és nem nyitással kerülünk szembe. Ha t100-zal nyitunk egy t200-as potba és az ellenfelünk t300-ra emel, csak két dolgot kell megvizsgálnunk: mennyit kell tartanunk (további t200-at), és aztán adjuk hozzá ezt ahhoz a számhoz, amelyet potméretként látunk. (Ez 600 lesz, vagyis 800-ra nő, amennyiben tartunk.) 200/800 az 25%. Az általános formula ugyanaz marad: a tartás összege osztva a teljes pottal tartás esetén.

Gyorsteszt:
 
1. Az ellenfeled t275-tel nyit egy t450-es potba a rivernél. Az esetek hány százalékában kell jobb lapodnak lennie, hogy a tartásnak jobb várható értéke legyen, mint a dobásnak?
 
2. A rivernél t150 blokkoló tétet tolsz be egy t400-as potba, az ellenfeled pedig allin megy további t650-nel (összesen 800-zal). Milyen gyakran kell igazadnak lennie, hogy a tartásnak jobb várható értéke legyen, mint a dobásnak?
 
3. T366-os téttel szembesülsz t427 potnál. Számológép nélkül becsüld meg, milyen gyakran kell igazadnak lennie, hogy a tartásnak jobb várható értéke legyen, mint a dobásnak.
 
Annak kiszámítása, milyen gyakran kell dobnia az ellenfelünknek egy river blöffre, hogy az
+EV legyen:
 
Ha feltételezzük, hogy nulla equitynk van, ha tartunk, és nincs esélyünk megnyerni a potot, ha nem támadunk, akkor ezt meglehetősen könnyű kiszámolni. Csak vegyük a tét nagyságát és osszuk el azzal az összeggel, amely középen van, amikor blöffölünk. Például, ha t300 a pot, és t200-zal szeretnénk nyitni, akkor az esetek 200/500-ad részében kell dobnia az ellenfélnek, vagyis 40%-ában. Egy potnagyságú blöffnek az esetek 50%-ában kell működnie, egy félpotnyi blöffnek az esetek 33%-ában - ezek jó tájékozódási pontok, amelyeket felhasználhatunk a számolgatások elkerülésére játék közben.
 
Ha blöffemelést tervezünk, az egyenlet ugyanaz - a dobás helyett betenni szándékozott pénzt osszuk el ennek és a már potban lévő pénz összegével. Tehát ha a rivernél t300 a pot, az ellenfelünk t150-nel nyit és t450-nel akarunk emelni, akkor az esetek 450/(450 + 450)-ed részében kell dobást elérnünk, vagyis 50%-ában. t450-et kockáztatunk, hogy a potban lévő t450-et megszerezzük - az esetek felében működnie kell.

Ezt a számítást az komplikálja, hogy korábbi feltételezéseinktől eltérően sok szituációban nem nulla a várható értéke annak, ha a blöff helyett a passzolást választjuk. Néha amikor nem a blöfföt választjuk dámamagassal, kiderül, hogy miénk a jobb lap egy rontott húzóval szemben. Amikor ez igaz, magasabb százalékban szükséges a dobás, hogy a blöff jobb legyen, mint ha feladnánk.

Gyorsteszt 
 
4. A rivernél tudod, hogy a lapodnak nincs mutatásértéke. A pot t320. Milyen gyakran kell a t180-as blöffnek bejönnie, hogy jobb legyen a várható értéke, mint a hátsó passznak?
 
5. Az ellenfeled t100 blokkoló tétet tol be egy t500-as potba. Neked t900-ad van hátul. Milyen gyakran kell az allinnek működnie, hogy jobb legyen a dobásnál, ha a lapodnak nincs mutatásértéke?
 
6. Ebben a cikkben azt mondtam, hogy amennyiben az ellenfelednek vannak rontott húzólapjai a laptartományában, akkor ahhoz, hogy a blöff jó legyen, nagyobb százalékkal kell dobást elérni, amennyiben van marginális mutatásértéke a lapodnak. Azonban amikor az ellenfelednek rontott húzólapja van, a blöffnek és a hátsó passznak pontosan ugyanaz az eredménye - nyersz. Így nem számít, mit csinálsz ezekkel a lapokkal. Tehát akkor miért számít, hogy az ellenfelünknek van-e rontott húzója a tartományában, amikor döntesz a blöffről? Itt ellentmondás lapul? 
 
 

Válaszok a gyorstesztre:

Tovább




Fordította: brian

A fordítás a HUSNG.com engedélyével készült.