Ha olvastad korábbi cikkeimet, tudod, hogy kamaszként igen barátságos $10-$20 partikban játszottam. A póker után szinte az összes játékos közösen beült inni valahova. A lényeg az volt, hogy mindenki elégedett legyen, még a rendszeres vesztesek is. Végülis játszhattak volna bárhol, máshol még esélyük is lett volna nyerni.
Ez ugyanis nem egy átlagos $10-$20 társaság volt, kifejezetten kemény brancsnak számított, csak éppen a résztvevők ügyesen titkolták. Ott voltam én, aki ekkorra már meglehetősen jó voltam. Három másik játékos manapság rendszeres vendég a Bellagioban, a $30-$60 - $150-$300 közötti régióban. Illetve nem is annyira játszanak ott, mint inkább rabolnak. Egy másik egykori társunk pedig több pénzt csinál online mint bárki, akiről valaha hallottam.
A többi profi szintén jó játékosok voltak. Az, hogy egymással játszottunk mindannyiunk játékán javított. De vissza a lényeghez.
Azok a játékosok akik szórakozásból pókereztek, több mint 20 hely közül választhattak minden nap, mégis velünk játszottak. Miért? Egyszerű - jól érezték magukat!
Jól kellett, hogy érezzék magukat, mert bár nagyon ritkán nyertek, mégis nap mint nap visszajártak - míg le nem gatyásodtak. Ilyenkor pár hétig nem láttuk őket. Rendszeres vesztesek voltak ugyan, de nem ostobák. Tudták, hogy ebből élünk, és máshol jobban járnának, de egyszerűen jól érezték itt magukat.
Minden profi tudta az asztalnál, hogy ha hosszútávon pénzt akarunk csinálni, szórakoztató játékot kell játszani. Ezért mindannyiunk tett néha pár áldozatot.
Ebben általában én jártam az élen. Délben leültünk játszani, és tudtuk, hogy valami akciót kell produkálni, különben a rendszeres vesztesek elunják magukat. Így, hát minden nap, akármi volt is a kezemben, az első leosztáskor emeltem. Ez megadta az egész nap alaphangulatát, én pedig hátradőlhettem.
Ha valaki hívott az emelésemre, mikor a riverben 7 magassal blöfföltem, közöltem: "Három kilences". Amikor a rendszeres vesztes gyomra összeszorult, ilyesmivel folytattam: "Meg is kell mutatnom? Nem tudnád csak úgy elhinni, végülis mind barátok vagyunk? Rendben, te nyertél." (Megfigyeltem, hogy az emberek humorérzéke mindig jobban működik, mikor épp nyertek.)
Ez csak egy példa volt a millióból, hogy miként tartottuk fent a rendszeres vesztesek érdeklődését, barátságos csipkelődéssel. Beszélgetéssel sokszor kellemesebbé teheted a játékot, mint a tetteiddel. Beszélhetsz, mintha minden mindegy lenne, közben meg játszhatsz egy szolid játékot, anélkül, hogy a rendszeres vesztesek erre rájönnének. Sam, az egyik kemény játékos az asztalnál volt ebben a legprofibb. Néha egy órán keresztül nem játszott egy leosztást se, mégis a rendszeres vesztesek úgy érezték, mintha minden potot emelne - fura, de igaz.
Én egy kicsit máshogy közelítettem meg a dolgot. Amikor csak én voltam az osztó, a két blindnak sosem kellett bizonytalannak lennie, mert jóelőre megígértem, hogy minden alkalommal emelni fogok, mikor nálam a button. Ez volt a lehető legjobb játék? Nem éppen, de kit érdekel ?! Nem került sokba hosszútávon, viszont nagyban befolyásolta a rólam kialakult véleményt.
A rendszeres vesztesek ezt úgy látták, hogy totál őrült vagyok. Igaz, rengeteg akció volt, de azért hitték féktelennek, mert nem értették igazán. Látták, ahogy háromszor emelek Samre J3-mal, végig a floptól a riverig, majd a végén közlöm, hogy "hármas pár". Erre Sam általában közölte, hogy az enyém Q-val, mert ő meg Q3-ra emelt. Az asztalon meg A-K-3-10-9 volt. Aki csak nézte, marhaságnak tartotta, de Sam meg én pontosan tudtuk mit csinálunk.
Valaki mindig nevetett a legtöbb leosztásnál. Néha egy rossz hívás, egy rossz emelés, egy bad beat, vagy akármi miatt. Mintha senki nem vette volna komolyan a játékot. Igyekeztünk rossz játékra sarkallni. Ha egy rendszeres vesztő elvitt egy potot jóbarátom Tyson elől, gratuláltam neki. Ez egy ilyen játék volt.
Azt hiszem nyilvánvaló mit akarok mindezzel mondani. Egy boldog játék jó játék. Arról nem is szólva, hogy ha minden nap unott, boldogtalan, komoly arcokat látsz a munkában ... az nem tesz jót a közérzetnek. Ki akar ilyen helyen dolgozni? Szóval, emlékezz, légy vidám, tégy mást is azzá, ünnepeld meg ha valami szeméttel elvertek, csinálj bármit, hogy a rendszeres vesztesek jól érezzék magukat.
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey