Ászok az Omahában

A pókerben a legkellemesebb látványok egyike az osztott ászpár egy hold'em játékban. Azt a hihetetlenül ritka helyzetet kivéve, amikor valaki másnál ott van a másik két ász, hatalmas előnyt jelent attól függetlenül, mije is van az ellenfélnek. A flop előtti esélye átlagosan 4:1, és ha az ellenfélnél ász van, még ennél is sokkal jobb.

A legtöbb Omaha játékos először a hold'emet tanulja meg, ezért kezdetben túlértékeli a két ászt. A kezdő Omaha játékosok sok hibát követnek el a két ászt tartalmazó lapok kezelésében. Ez igaz az Omaha és Omaha/8 játékosokra is. Figyelnünk kell arra, hogy egy négykártyás játékban sokkal gyakrabban kaphatunk két ászt, mint a hold'emben, ahol ehhez mind a két kártyánál a legeslegjobbat kell kapnod.

Omaha/8 esetén nem akarok belemenni a részletekbe. Elegendő annyit mondani, hogy az a lap, amely nem annyira rugalmas, hogy a pot mindkét feléért versenybe szálljon, nem tartozik a legkiválóbbak közé. Az egy pár nem annyira erős, hogy megpróbáljunk megnyerni egy Omaha potot, tehát nyilvánvalóan ahhoz sem túl jó, hogy a pot felére pályázunk vele. Így hacsak nincs A-2, vagy (bár ez kevésbé jó) A-3 kombinációnk mellette, nincs okunk izgalomba jönni egy ászpár láttán.

Most lássuk az ászokat a pot limites Omahában, a kedvenc pókerfajtámban. Éppúgy, mint bármilyen más Omaha lapnál, a lap értékét nagyban befolyásolják a két legjobb kártyánk kísérői. Lehet olyan lapunk két ásszal, mint ♥A ♠A ♣J ♦3, vagy az összehasonlíthatatlanul jobb ♥A ♠A ♥9 ♠8. Ezek rendkívül különböző lapok, és nagyon másképp kell velük játszani.

Tapasztalataim szerint egy átlagos pot limites Omaha játékban a flop előtti emelések 40-50 százalékában van az emelő kezében két ász. Helyes vagy sem, ha nem emelsz, az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy nincs ász nálad, ha viszont emelsz, az első lap, ami eszükbe jut, az ászpár. Így amikor azt mondom, ritkán emelek a pocsék ászokkal és rendszerint emelek a jó ászokkal, az nem csupán azt jelenti, hogy az értékük szerint játszom velük, hanem bizonyos fokú megtévesztést is alkalmazok. Lássunk pár példát:

Egy játékosnak nem emelt potnál J-J van a kártyái között, és flopra A-J-8 jön, talán két egyszínűvel. Második drillje van, és valaki úgy tesz, mintha jó lapja lenne, és ráemel flopnál. Mit kellene tennie? Látja, hogy sokféle húzólap lehetséges, és az asztal legalacsonyabb kártyája is egészen magas értékű. Továbbá tegyük fel azt is, hogy az ellenfél olyan, mint jómagam, aki gyakran emel úgy nagy húzólapokkal, mintha drillje lenne. Nyilvánvaló, hogy csak abban az esetben áll szemben azzal az egyetlen lappal, amelytől tartania kell, ha az ellenfél elmulasztott emelni két ásszal. Mindenkinek nehéz lenne elhajítani három bubit (és a legtöbb esetben ez nem is lenne helyes). Be fogja rakni az összes pénzét a potba, és reméli, hogy nem három ász ellen játszik. Így amikor nem emelt pot esetén flopnál sikerült ász drillt kapni, a flop előtti megtévesztés segít, hogy kifizessenek.

Az előző szituáció ellentétes oldala az, amikor emeltél az ászaiddal, és a flopnál a kiegészítő kártyáiddal jött össze jó lap. Esetleg elég szerencsés voltál ahhoz, hogy a korábban említett ♥A ♠A ♥9 ♠8 laphoz nagyszerű flopot kapj: az asztalra ♥7 ♥6 ♣5 jön le, vagyis nut sorod és nut flösshúzólapod van. Szembekerülhetsz egy drillel (tulajdonosa a flop előtti emelésed miatt azt gondolja, ászaid és talán flöshúzólapod van), de egy erősebb kész lappal nem. Az ellenfeled nagyon boldogtalan lesz, ha rájön, hogy csupán húzólapja van. Az is előfordulhat, hogy javulási lehetőség nélküli nut lappal állsz szemben, és ahogy Nagy-Britanniában mondják (ez az az ország, ahol értik, hogyan kell helyesen Omaházni), "freerollod" van az összes zsetonjára. A két ászból és két jó kísérő kártyából álló lap előnyt kovácsolhat abból, hogy a preflop emelés vagy visszaemelés miatt az ellenfél két ászra számít. Emiatt ugyanis tévesen ítéli meg annak az okát, miért is küzdesz flop után a potért.

Természetesen az is hozzátartozik a problémához, hogy nem akarjuk jelezni az ellenfélnek, hogy két ászunk lehet, ha még sok zsetonunk marad flop után. Az lenne az ideális, ha flop előtt sikerülne betolni az összes zsetonunkat a flopba egyetlen ellenfél ellen. Mégis kevés ember figyel arra, hogy a gyengébb típusú ászpáros lap matematikailag ritkán igazán előnyös. Például legyen a mi nyomoronc ászos lapunk ♥A ♠A ♣J ♦3. Amikor ♥J ♥T ♠9 ♠8-val vagy akár ♣T ♣9 ♥7 ♥5-tel kerülünk szembe, csak az esetek kevesebb, mint 55 százalékában nyerünk. (Ezt nem futtattam le Mike Caro Poker Probe-ján, vagy más hasonló programon, amely szimulációt használ, de teljesen biztos vagyok abban, hogy pontos adattal szolgálok. Valójában azon sem lepődnék meg, hogy ha egy olvasó megvizsgálná ezt egy megfelelő programmal, akkor azt találná, hogy ezek a pocsék ászok még csak nem is favoritok ezekben a helyzetekben.)

Mivel ezek a pocsék ászok még akkor sincsenek elemükben, ha egyetlen ellenféllel állnak szemben, elképzelheted, milyen hátrányban vannak több játékos ellen, amennyiben meglehetős mennyiségű pénzzel lehet licitálni flop után. Így az a legjobb tanács, amit adhatok az ászokkal kapcsolatban a pot limites Omahában, hogy a rossz kísérőkkel rendelkező ászokat tekintsd közepes lapnak, mivel azok is. Úgy kezeld ezt a párt, mint bármelyik másikat, amellyel olcsón meg akarod nézni a flopot és drillt szeretnél kapni. Az Omaha még akkor is négykártyás játék, amikor két ászod van.

©Bob Ciaffone

Fordította: brian