Az L. A. Poker Classic

Három sarkalatos szabály megszegve - és az eredmény

Felfrissültem a tunicai győzelemtől, feldobva éreztem magam, és késznek arra, hogy megtámadjam a hatalmas nyereményalapot a következő World Poker Tour állomáson, a Commerce Casinóban, Los Angelesben.

Korán keltem, hogy részt vegyek az első Card Player és Bodog által rendezett Év Játékosa Díjkiosztón, ahol nyolc kategóriából ötben jelöltek. Nos, Phil Ivey megfújt három díjat, Chip Reese jól megérdemelten elcsípett kettőt, míg én olyan szerencsés voltam, hogy megkaptam a Közönségdíjat, mint a legnépszerűbb játékos. Ez a díj nagyon sokat jelentett nekem, őszintén mondom.

Az ünnepségek egészen sokáig elhúzódtak, mivel Phil Hellmuth-szal buliztam - Dom Perignont ittunk - egészen hajnalig. Sajnos ezzel megszegtem a versenyre készülés három alapvető szabályát, de az este különleges jellegét tekintve úgy döntöttem, kivételt teszek.

Az a három szabály nagyon egyszerű:
1. Nincs alkohol
2. Nincs bulizás
3. Nincs éjszakázás

Mókás, hogy ez a három szabály gyakran kéz a kézben jár! Annak ellenére, hogy áthágtam a szabályaimat, még mindig úgy gondoltam, hogy át tudok jutni az első napon, ha annyira összpontosítok, amennyire csak tudok. Úgy tűnt, ez működik, mivel tartottam magam annak ellenére, hogy volt néhány egészen kemény vereségem.

Nagyjából ugyanazon a zsetonszinten lebegtem 18 000$ és 22 000$ között, amikor a következő leosztás jött:

Az első pozícióban lévő játékos 200$-ért limpelt, és Blair Rodman minimumot emelt, 400$-ra. Én ♦J ♦8-cal tartottam, és a két vak, meg az első limpelő is tartott.

A flop jónak látszott számomra: a ♦Q ♦4 ♦2 asztal harmadik flöst adott nekem. Mindkét vak passzolt, a limpelő 1000$-ral nyitott. Blair bedobta, és én gondolkoztam egy kicsit, hogy jó lenne-e csendesen játszani, vagy megpróbáljak nagy potot építeni flopnál.

Egy egészen rövid hezitálás után úgy döntöttem, hogy betolok egy tapogatózó emelést, 3000$-ig. A kis vak töprengett egy pillanatig, és végül tartott. Ez már több akció volt, mint amit szerettem volna, de a dolgok akkor kezdtek igazán meredekké válni, amikor az eredeti nyitó újabb 5000$-ral emelt vissza.

Ó, ember, azt gondoltam, hogy ez egy jó flop, de kezdett egyre inkább úgy kinézni, hogy meg kell fontolnom, ne szabaduljak-e meg inkább a laptól.

Nem ismertem a játékost, aki visszaemelt, de egészen nyilvánvalónak tűnt számomra, hogy flöse van. A kérdés az volt, mekkora?

Vagy egy percre a gondolataimba merültem, mielőtt visszajátszottam volna a leosztást az agyamban. Mije van a kis vaknak? A tartáskor mutatott reakciójából ítélve, egészen biztos voltam, hogy kitaláltam, hol a ♦A, azonban nem tudtam biztosan, hogy van-e mellette másik káró!

Ha igaz, hogy a kis vaknál van a ♦A, az első nyitónak nyilvánvalóan nem lehet nut flöse, de lehetett olyan lapja, mint a ♦K ♦T.

Ha tartom az 5000$-os emelést, akkor 7200$ marad nálam, így ha elhatározom, hogy játszom a flösömmel, a következő dilemmával kerülök szembe: menjek-e all-in most rögtön, hogy ezzel megpróbáljam kiütni a kis vakot, vagy csak tartsam a tétet, és nézzem meg, mi történik turnnél?

Mihelyt tisztáztam magamban, hogy nem dobom be, a puszta tartás mellett döntöttem, mivel ez egy versenyhelyzet volt, ahol - amennyiben lehetséges - általában el akarjuk kerülni a kiesést szélsőséges helyzetben.

A kis vak szintén tartotta az emelést, ami tudatta velem, hogy egy dolog biztos: nincs nála nut lap. A turn ♠4 lett, ami egy sor teljesen új problémát idézett elő. Nos, még mindig nem tudtam megverni egy ász- vagy királymagas flöst, de ráadásul teljesen esélytelen voltam egy olyan játékos ellen, aki drillt kapott flopra.

Bár már 8400$-t befektettem ebbe a potba, nem voltam elkötelezve arra, hogy a maradék 7200$-omat is betoljam. Ez volt a másik oka annak, hogy csak tartottam flopnál.

Nyugtalanul vártam, mit tesznek az ellenfeleim, mivel mindketten kissé megrökönyödve néztek a párosodott asztalra. Na, most jött el a mindent vagy semmit ideje számomra. Nem hagyhattam a ♦A-t, hogy ingyen húzzon a flösre, és ha esélytelen voltam, nem volt visszaút. "All-in", mondtam.

A kis vak gyakorlatilag belekényszerített engem a potba. Upsz, úgy tűnt, teljesen rosszul értékeltem a lapját. A másik játékos bedobta a lapját, és azt állította, hogy 9-magas flöst kapott flopra.

Tehát, mije volt a kis vaknak? ♦A ♣3! Nagyszerű. Tökéletesen értékeltem a lapját, és kitűnő helyzetben voltam a duplázáshoz. Amikor riverre ♣T jött, azonnal visszakerültem a versenybe, és nagyon jó érzés volt, hogy így működik a lapértékelési képességem a Hellmuth-szal és Dommal töltött éjszakám ellenére is!

Sajnos, azt hiszem, a Dom végül legyőzött. Elszenvedtem néhány peches vereséget, melyek miatt kevés zsetonom maradt, de aztán elkövettem egy döntő hibát A-Q-val, és így elvesztettem az utolsó 9500$-omat. Ez egy zöldfülű hibája volt, és nem hiszem, hogy elkövetem, ha betartom az alapvető szabályaimat. Hosszú ideje nem követtem el ilyen baklövést, így ahelyett, hogy ostoroznám magam, csak beismerem, hogy emberi lény vagyok, és továbblépek.

Daniel Negreanu ©
Fordította: brian

Az oldalunkon most már magyarul is elérhető Daniel Negreanu blogja.