OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Időről-időre az ember összefut játékosokkal akik meg vannak róla győződve, hogy ők isten ajándékai a pókernek, sőt úgy általában az emberiségnek. Mindent jobban tudnak, tudják hogy játszol, tudják mit játszol, levernek mint vak a poharat. Átlátszó vagy számukra, mindig tudják milyen lapod van. Tévedhetetlenek és verhetetlenek. Legalábbis ezt hiszik. És mondják és mondják és mondják és be nem áll a szájuk.

Különös ismertetőjelük, hogy következetesen megszegik a rutinos játékosok egyik alapszabályát: ne oktasd az ellenfelet. Mert ők oktatnak. Hosszan és részletesen ecsetelik mit és miért szúrtál el, ha nyertél azért, ha vesztettél hát azért. Valamit találni fognak amit ők jobban csináltak volna a helyedben.

A dolog érdekessége, hogy a tápláléklánc minden fokán megtalálhatóak, vannak közöttük nagyon jó játékosok is. A legjobbak között tipikusan ilyen Phil Hellmuth, vagy Mike Matusow. (Legalábbis így, videók, interjúk, és másodkézből kapott hírek alapján.)
De legyenek top profik vagy tévelygő amatőrök, egyformák. Fizikailag képtelenek rá, hogy egy náluk jobb játékost felismerjenek, ne adj isten elismerjenek. Hiányzik belőlük az objektív tudásfelismerés képessége, illetve defaultból arra van állítva, hogy vannak rossz, jó és jobb játékosok, illetve ő, egy pókeres mind felett.

Ha valamit utálnak, az nem más mint egy nagyobb potot elveszíteni. Ekkor -általában rövid dühkitörést követően- egy darabig csöndesebbek lesznek, csupán a láthatóan intenzíven zajló belső monológ tör felszínre időnként, elégedetlen mormogás formájában. Ezen állapotukban egyébként már-már szerethetőek, mert legalább nem beszélnek bele mások életébe, ami nagy előrelépés.
Ilyenkor játékuk is változik, érdekes módon kevésbé kerülnek tiltre mint más hasonló vérmérsékletű játékos, valószínűleg azért, mert a zsetonnal való vagdalkozás helyett a saját fejükben dúló viharral vannak elfoglalva. A duzzogás befejeztével, hangjuk visszatértével általában az első dolguk, hogy az őket leverő ellenfelet figyelmeztesség: egyszer még el lesz kapva, csak várjon! Szavuknak is állnak, próbálnak bosszút állni, az, hogy milyen sikerrel megintcsak az adott egyed játéktudásától függ. Egy jobb játékosnak még talán sikerülhet is. Átlag Joe csak még több pénzt fog elszórni a próbálkozással.

Sokan egyébként, akikben alapból megvan ez a hajlandóság, erősen rájátszanak ezen jellemvonásaikra, és szánt szándékkal, az ellenfelek kizökkentése érdekében ontják magukból az egómán okosságokat. Egy módszer ami meglepően jól működik sokak ellen. Komoly önfegyelem és az egész okának felismerése szükségeltetik ahhoz, hogy az ember csak mulasson a kissé agresszív oldalvágásokon és a megállás nélküli szóáradaton.

Mindent összevetve az egómánnál kellemetlenebb ellenfelek is akadnak egy pókerasztalnál. Gondoljunk csak azokra akik lassúak mint a bűn, minden partiban várni kell rájuk, vagy azokra akik órák, napok, hetek alatt is képtelenek megtanulni a szabályokat és félóránként vitáznak valamin.

Vega