Bedobás II.

Ennek a rövid, kétrészes sorozatnak az első cikkében, miután elmeséltem, hogyan töltöttem egy év jobbik felét a kalaptolvaj majom hajkurászásával Costa Rica dzsungelében, elkezdtük megvizsgálni a póker leggyakoribb játékelemét: a bedobást. Ez a befejezése a sorozatnak.

Bedobás a hold'emben

A hold'emben gyakran láthatunk játékosokat, akik tartanak a lapjaikkal, melyeket be kellett volna dobniuk. Ez kiváltképp igaz, amikor nem csupán egy nyitást, hanem egy vagy több emelést is tartanak. Sokkal erősebb lapra van szükség egy emelés tartásához, mint az emeléshez. Hiszen egy emelés tartása olyan lapot kíván, amelyet jobbnak gondolunk annál, mint amit az emelőnél van.

Sokszor volt olyan lapom, amellyel már felkészültem az emelésre, csakhogy egy ellenfelem kihúzta alólam a szőnyeget azzal, hogy emelt, mielőtt rám került volna a sor. Legtöbbször az a lap, melyet jónak tartottam az emelésre, tartásra már nem volt elég, és végül bedobtam. Sok játékos bosszankodik, amikor a kezdeményezést elorozzák tőle. Sokszor megfigyelhetsz mérges, csakazértis emeléseket olyan lappal, mint az A-T, mert egy játékos emelt, mielőtt az illető cselekedhetett volna. Ezek a játékosok fordítva ülnek a lóra, hiszen idegeskedés helyett hálásaknak kellene lenniük. Az ellenfelük emelése valószínűleg pénzt takarított meg nekik, és meg kellene könnyebbülniük, nem pedig mérgesnek lenniük. Hiszen a megtakarított pénz pont annyira elkölthető, mint a megnyert, és amikor szabad utat kapok kifelé egy leosztásból, és tudom, hogy a lapomnak valószínűleg csekély az esélye, amit a pot odds nem egyensúlyoz ki, boldogan veszem a kalapom.

Amikor egy emeléssel kerülsz szembe, a kezünkben tartott lap hirtelen kategóriát vált: legvalószínűbb, hogy vagy bedobandó lappá változik, vagy olyanná, amelyikkel vissza kell emelni; ritkán érdemes vele tartani. Ha az osztó helyén vagy mellette ülök, és valaki emel előttem, eldobom az A-J vagy A-T típusú lapokkal - még akkor is, ha ugyanazokkal a lapokkal emeltem volna, ha senki sem lép be a potba, mielőtt rám kerül a sor. Másrészt, ha nagy pár van nálam, harmadik tétet is berakok, és azt remélem, hogy kettesben maradok az eredeti emelővel. Amikor ez történik, úgy érzem, hogy nagy előnnyel érkezem a flophoz. Nem csak azért, mert én emeltem utoljára, hanem mert pozícióm van az ellenfelemmel szemben az egész leosztás alatt.

Ez nem jelenti azt, hogy a riverig fogok játszani ezzel a lappal - ha például harmadik tétet tettem be J-J-val és a flop ászt és királyt is tartalmaz, bolond lennék tovább játszani, ha jelentős licitálás történik. De ha nem jön magasabb kártya, akkor kedvezőbb helyzetben vagyok mindenkivel szemben, aki kilences pártől ász párig, illetve A-K-lyal, A-Q-val, A-J-val és K-Q-val emelne.

Későbbi bedobások

Minél tovább maradsz egy leosztásban, annál nehezebbé válik a bedobás. A pot gyakran olyan nagyra nő, hogy helyessé teszi a húzólapra várást, még ha a nyerés esélyei egészen csekélyek is. Az ellenkezője is igaz lehet. Ha sorhúzólapot kapunk flopra egyetlen ellenfél ellen egy hold'em játékban, valószínű, hogy nem kapunk megfelelő oddsot a tartáshoz.

Néha a nyitásokon és az emeléseken keresztül rájövünk, hogy nem mi vagyunk jobb helyzetben, még ha a lapunk egyébként egészen jó is. Lehetünk mi az agresszorok flop előtt A-K-lyal, lehet olyan szerencsénk, hogy ászt látunk a flopban, mégis döbbent felháborodással tapasztalhatjuk, hogy nyitnak, tartanak, emelnek, még mielőtt ránk kerülne sor. A legjobb pár, még ha a legjobb kísérővel is társul, valószínűleg nem elég jó már, különösen, ha az asztal három egyszínű kártyát tartalmaz, vagy nyilvánvaló soresélyt. Még ha nincs is lehetőség flösre, az egyik ellenfelünknek lehet drillje, amivel sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülhetett. Tarthatunk - az ellenfelünknek tetszeni fog, ha így teszünk -, vagy cselekedhetünk helyesen is, azaz tartalékolhatjuk a pénzünket jobb üzletekre.

Néha olyan helyzetekben találjuk magunkat, ahol könnyű bedobni, máskor vékony jégre lépünk, és azon múlik a helyes döntés, sikerült-e jól értékelnünk az ellenfeleinket és elemeznük az előttünk lezajlott nyitást és emeléseket. A tapasztalat segít, akárcsak az, ha hajlandóak vagyunk a dolgokat reálisan nézni, és nem pókerezünk rózsaszín álomvilágban, és nem beszéljük be magunknak, hogy legjobb párral helyes tartani, mert az agyunk egy része azt akarja hinni, hogy az ellenfelünk igazából nem hozta létre a flöst, és a lapunk - legjobb pár legjobb kísérővel - még mindig jó, holott elsöprő erejű bizonyítékok vannak az ellenkezőjére.

Mi teszi a pókert olyan játékká, amelyben nyerni tudunk?

A jó játékosoknak az teszi lehetővé a nyerést a pókerben, hogy tudják, az esélyek mindig változnak a pókerben, és nem kell a leosztás végéig játszaniuk csak azért, mert egy vagy két tétet már tartottak az előző licitkörökben. Sok játékban nincs ilyen lehetőség. Felteszünk egy tétet, és a legtöbbször a fogadás addig érvényben van, amíg az adott összecsapás, amelyre fogadtunk, véget nem ér. Ha lehetőség is van a lemondásra, vajon ki jár vele jobban, mi vagy a ház? De a pókerben lehetőséged van belemenni a játékba, de ki is léphetsz. Gyakran az arra való képesség és hajlandóság, hogy szedjük a sátorfánkat és eltűnjünk az éjszakában - szorosan markolva izzadt tenyerünkkel a megmentett pénzünket -, biztosítja egy másik leosztáshoz szükséges forrásokat, amelyben nekünk van jobb lapunk.

Tudom, hogy játszani jöttél, és részt venni egy leosztásban, és végigmenni a többi játékossal sokkal szórakoztatóbb, mint a partvonalon üldögélni. De az idő legnagyobb részében ezt kell tenned, ha nyerő játékos szeretnél lenni. Figyeld a jó játékosokat! Sokkal kevesebb lappal játszanak, mint te. Ha nem hiszel nekem, jegyezd a lapjaikat és győződj meg róla magad. Csak azért tűnik úgy, hogy mindig benn vannak, mert nagyon agresszíven játszanak, amikor belépnek egy leosztásba, és ez az, amire emlékszel. De minden másnál többször csinálják a póker legegyszerűbb és legunalmasabb játékát: bedobják.

Lou Krieger

Fordította: brian