Bizarr világ

A tervem az volt, hogy egy óriási durranással indítom 2006-ot, és januárban letarolom mind az öt nagy versenyt. Ez menetrend a Bahamákról Ausztráliába röpített volna, aztán Tunicába két verseny erejéig, majd végül Atlantic Citybe.

Az első megálló egy World Poker Tour verseny volt, a PokerStars Caribbean Poker Adventure a Bahamákon. Ez a verseny semmilyen korábban játszott versenyemhez sem hasonlított. Ennek a tornának az átlag életkora kétség nélkül a legalacsonyabb volt a történelemben. Ha 25 voltál, akkor már veteránnak minősültél.

Mivel a Bahamákon a szerencsejáték törvényben előírt minimális életkora 18, a verseny zsúfolásig tömve volt pattanásos képű 18-19 évesekkel, akik interneten jutottak be. Az előcsarnok valahogy így nézett ki: minden egyes kanapén és minden egyes asztalnál tengernyi laptop volt, és a kölykök négy, öt vagy akár hat asztalon játszottak egyszerre az interneten!

Istenem, hogy megváltozott a pókervilág! Úgy éreztem magam, mint egy vén kölyök, aki megbukott a középiskolában, és tíz évre ott fogták!

A verseny minden asztalánál volt legalább három húsz esztendő alatti játékos, legalábbis ránézésre. Ez egészen lenyűgöző, tekintve, hogy a versenyen több, mint hétszázan indultak.

A harmadik szintre az asztalom felbomlott, és egy új asztalhoz kerültem, ami hasonlónak tűnt a régihez: három internetvarázsló kölyök, pár húszas éveiben lévő játékos, és néhány idősebb fickó.

A verseny kulcsleosztása az egyik idősebb pasi ellen esett meg, aki őskövületnek tűnt - volt vagy 36 éves. Azonban igazán jól nézett ki a korához képest, nem használt botot, járókeretet vagy kerekes széket a közlekedéshez.

Na mindegy, lássuk a leosztást: Az öreg fószer 500$-ra emelt korai pozícióból, miközben a vakok 100$-200$ voltak, az ante pedig 25$. Én ♥5 ♥4-sel tartottam az osztókorongról, és csak mi ketten néztük meg a flopot.

♥J ♥8 ♠3flop jött. Ez meglehetősen jó flop volt számomra, flöshúzót adott, meg egy backdoor sorhúzót, és ha az ellenfelemnek valami olyasmije van, mint az A-K, akkor egy négyessel vagy egy ötössel is nyerhetek.

Az öregember passzolt, de ez valahogy gyanúsnak tűnt nekem. Úgy éreztem, passz-emelésre hajt, így inkább az ingyenkártyát választottam és passzoltam mögötte.

A turn kiegészítette a flösömet, mivel ♥6 jött, és egyben színsorhúzót is adott. Most az ellenfelem 1000$-ral nyitott. Ekkor úgy éreztem asztalnál magasabb párja lehet, vagy esetleg magasabb flöshúzó. Így tartottam az 1000$-t, és még ráemeltem egy kicsit, 1400$-t.

Az öreg ellenőrizte a zárt lapját, feltehetőleg megnézte, van-e kőre, és tartotta az emelést.

Na most, az egyetlen kártya, amit nem akartam látni a rivernél, az egy újabb kőr volt, hacsak persze nem a ♥7. Riverre ♥3 jött, az asztal negyedik kőre, amivel pár alakult ki az asztalon.

Az ellenfelemnek, és nekem is nagyjából 5000$-unk maradt, és miután még egyszer rápislantott a zárt kártyáira, az összes zsetonját betolta középre, mondván: "All-in."

Ajjaj. Nos, ez szívás. Úgy tűnik, valahányszor azt mondogatom magamban: "kőrt ne, kőrt ne", pontosan az jön le!

Nyilvánvalóan nem tarthattam az 5-magas flösömmel, így eldobtam a lapomat. Aztán az ellenfelem kérés nélkül felfordította a lapját: ♠A ♦J! Micsoda? Kiblöffölt engem ezzel a lappal? Ez annyira bizarr játék volt, hogy megráztam a fejem. Ahogy a leosztást játszotta, az öregember nyitása felért egy öngyilkossággal. Ha drillt kaptam flopra, fullom van. Ha ♥ A van nálam, nut flösöm van. Bármelyik lappal tartok, tönkremegy.

Ha most megtehetném, megkérdezném tőle, mire tett a turnnél. Ha hajlandó volt az összes pénzét betenni egy ász kísérős top párra, akkor miért várt az összes zsetonjának betolásával, amíg félelmetes kártya jött az asztalra?

Hiszen a lapja nem olyan volt, amivel szükség lett volna a blöffre ebben a helyzetben. Lényegében bármilyen lapot megvert volna, ami nem flös. Ha K-J, J-T vagy 8-6 van nálam, passzolhat az A-J-jával és még mindig megnyerheti a potot. Tehát hacsak nem tett engem flösre a turnnél és próbált kiblöffölni a rivernél, a játékának nem volt sok értelme.

Azt ne is említsük, hogy ha flösre tett turnnél, akkor semmi értelme sem volt tartani az emelésemet ott.

Őszintén szólva, azt hiszem, tudom, mi történt. Ideges lett, és ösztönből játszott anélkül, hogy igazán végiggondolta volna. Egyszerűen nem értette meg, hogy nem kell blöffölnie ebben a helyzetben, hiszen nagyon jó esélye volt, hogy övé a legjobb lap. Azonban ha megvertem, egészen reális a valószínűsége, hogy ♥A van nálam, vagy full. Hiszen mivel emelhettem volna ott?

Mindent egybevéve a játék kitűnően működött az öregembernek, de egyszerűen nem értem, hogyan tarthatott. Nagyon beteg döntés lett volna, ha tartok, de nem voltam hajlandó az egész versenyemet feltenni arra, hogy az ellenfelem elvesztette az eszét!

Daniel Negreanu ©
A cikk eredetileg a CardPlayer magazinban jelent meg.

Fordította: brian

Az oldalunkon most már magyarul is elérhető Daniel Negreanu blogja.