OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Miután elkezdtem írni a BOP selejtezőről a beszámolót, rájöttem, hogy szokatlanul sok érdekes leosztás, szituációnak voltam részese, tanúja a verseny során, ha azokat mind leírom, nem marad hely másra. Végül arra jutottam, hogy kettéválasztom a dolgot és két cikket írok. Ebben a cikkben a versenyről, a szervezésről, a többi játékosról, magáról az élményről fogok írni, míg a másik egy kicsit szárazabb írás lesz, az általam tapasztalt handek leírásával. Mindenki döntse el maga, melyik érdekli inkább.

Ott kezdeném a történetet, hogy bár időben elindultam itthonról, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy áll a város. Húsz perc és néhány száz méter után az is biztosnak tűnt, hogy nem érek oda a verseny kezdetére. Máskor igen ideges lettem volna emiatt, de most eldöntöttem, hogy juszt se húzom fel magam, és kényelmes tempóban gyalog megtettem a maradék szolíd 3-4 kilométert. Ezzel minimum 20 percet nyertem, így pontosan az első leosztás előtti másodpercekben estem be a székembe. Ennek ellenére teljesen nyugodt voltam, nem siettem, kapodtam. Mindezt csak azért említem, mert ez a lelkiállapot végigkísért az egész versenyen, aminek komoly szerepe volt a pozitív végkimenetelben.

Mindenki 2000 indulózsetont kapott, 5, 25 és 100-as címletekben. Az első blind 10/20 volt. 20 perces limitemelkedés.

Mivel a játék lassan ment, bőven volt idő nézelődni. A teremben hat asztal kapott helyet, minden asztalnál tíz ember. Azaz nem, mivel a mi asztalunknál csak kilencen ültünk. A mellettem lévő szék sokáig üres maradt, az oda sorsolt versenyző nem jelent meg, így szép lassan elvakoltuk (hehe) a zsetonjait. A távolmaradása ellenére egyébként dicséretes teljesítményt nyújtott, 45. lett, majdnem négy órát volt játékban. Többen megjegyezték, hogy mi jól szórakozunk, de az ő házassága legalább megmarad.

A szervezés meglepően zökkenőmentesen zajlott, tekintve, hogy az első ilyen volumenű verseny legelső napjáról volt szó. Ha kérdés merült fel valamelyik asztalnál, másodpercek alatt ott termett valaki aki rövid úton megoldotta a problémát, általában mindenki megelégedésére. A rebuyok zökkenőmentesen zajlottak le, olyannyira, hogy a saját asztalomon kívül nem is tűnt fel mikor valaki rebuyt vett. Csöndben és gyorsan lerendezték mindig.

Az ültetések is rendben zajlottak, a csoportos ültetések idejére megállt a játék pár percre, míg mindenki el nem helyezkedett, csak ezután indult újra az óra.

Az addon-re a szünetben került sor. Az addon-t szintén az asztalnál lehetett megvenni, az egyszerűség végett, ha a játékos otthagyta az erre jogosító papírt és az 50 ezer forintot, mehetett a dolgára, mire visszajött, megkapta az extra zsetonokat. Ugyancsak ekkor kerültek beváltásra az 5-ös és forgalomba az 500-as címletű zsetonok.

A zsetonok beváltása örömteli esemény volt, mivel sokan mindig a legkisebb címletben pakolászták be a téteket, szabadulni próbálva azoktól, ami jelentősen lassította a játékot. Először a játékos számolta ki nagynehezen a 75-100 vagy akárhány forintot 5-ösökben, majd a dealer számolta újra, hogy megvan-e. Idő és energiapazarlás. Persze ugyanez volt a 25-ösökkel, majd a 100-asokal, ahogy kúsztak felfelé a blindok, pedig ekkor már szóvá is tettem a dolgot, finoman rámutatva, hogy mekkora marhaságot csinálnak.

Az osztók teljesítménye változó volt, az rettenetesen megkönnyíti az életet, hogy nincs kártyacsere osztócsere esetén, így nem kell kétszer paklit számolni. Tovább egyszerűsítené a dolgot, ha a berakott tétek zsetonjait nem pakolnák kupacokba, hanem csak középen összehúznák.

Tudom, hogy ezek jelentéktelen, néhány másodpercet rabló dolgoknak tűnnek, de összeadódva jelentősen lassítják a játékot. Egy 20 perces blind szint alatt 5-6 leosztás ment le általában, a zsetonokkal való vacakolás idejét (játékos és dealer egyaránt) csökkentve átlagosan plusz 1-2 leosztással többet lehetne játszani. Nagyon nem mindegy. Minél több leosztás fér bele az időbe, annál inkább póker lesz a dologból a végére és nem ki a szerencsésebb című allin előadás.

Szóltam eddig a szervezőkről, az osztókról, illetve a játékosok zsetonpakolási szokásairól. Nézzük magukat a játékosokat. Röviden szólva színes egy társaság. Itt nyüzsög gyakorlatilag minden ismerős a kaszinóból, pincéből, netről, ehhez képest egy darab embert nem ismerek az asztalomnál. Néhány kör után már látszott, hogy kit milyen fából faragtak. Szerencsémre megállapíthatom, hogy egyikük sem tud játszani. Ez viszont még nem jelent sokat, mivel más szinten nem tudtak játszani. Volt ott kicsi, nagy és óriási callingstation, és olyan is aki a szabályokat alig ismerte. Voltak tight játékosok akik nehezen indultak, de akkor aztán fel nem adták a semmi lapjukat. Rettentően fontos volt ülni és figyelni a játékukat, kiismerni őket. Igazi aknamező volt a játék szempontjából, ugyanakkor a hangulat remek volt az asztalnál, beszélgettünk, poénkodtunk, vitára nem került sor. Persze ez nem volt minden asztalról elmondható, valami véletlen "szerencse" folytán a hatos asztalhoz több nagyhangú kaszinós is került, ott időnként állt a bál rendesen.

Mindent összevetve kellemes verseny volt, közvetlen, jó hangulatú. A kiesők legtöbbje kulturáltan búcsúzott, a bentmaradók sem sátáni kacaj kíséretében húzták be a zsetonokat. Folyatás vasárnap.

Vega