OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Az alábbiakban Fóris Attila, a BPO első helyezettjének szavait olvashatjátok. A cikk egy telefonbeszélgetés eredményeként született, ahol elmondta nekem véleményét a versenyről, illetve reflektált néhány, a fórumon olvasható hozzászólásra.

Fóris Attila:

Először a kommentálásról [a BPO-éről és úgy általában] szeretnék néhány szót mondani. Korda Györgyöt sokan szakszerűtlennek tartják, de én úgy vélem nem ez a lényeg. Azt kell itt látni, hogy Magyarországon a póker jórészt a Korda miatt lett ilyen népszerű, azért mert úgy tudja kommentálni, hogy széles rétegek számára válik érdekessé. Éppen ezért nem fontos, hogy látja-e a drawing betet, ki tudja-e számolni az esélyeket, vagy pedig meg tud-e jósolni előre egy megadást vagy eldobást. Úgy gondolom, hogy Korda György nagyon jót tett a magyar pókernek és ezért hálásak lehetünk neki.

A Budapest Poker Openről. A verseny rendezésében biztos volt sok hiba, voltak szabálytalanságok, biztos voltak dealerhibák - elosztás történt, néha nem a nyertes felé indult a zseton. De azt kell nézni, hogy valaki őrületesen nagy reklámmal pókerversenyt rendezett nekünk. Úgy, hogy közben az ő levétele 3 százalék volt. Lehet mondani, hogy ez meg az így meg úgy lehett volna, de fel kell ismerni, hogy rengeteg szervezés, tárgyalás, dealer óra, miegyéb van mögötte. A pókerjátékosok inkább megköszönhetik azt, hogy van egy ilyen dolog. A kaszinó felhajtott a jó pókerjátéksoknak egy olyan mezőnyt, ami máshol elképzelhetetlen lenne. Menjen el bárki Párizsba, Amerikába, próbáljon szerencsét ott, ha úgy véli ez a mezőny neki túl színvonaltalan. Örülni kell, hogy ennyi amatőr játékos részt vett, örülni, hogy nem a bécsi, linzi, skandináv profikkal kellett küzdeni. Én szeretek velük játszani, sokkal nagyobb sportteljesítmény ellenük nyerni, de mi most magunk között voltunk, magyarok.
Hibaként talán azt lehet megemlíteni, hogy mindenkinek csak egy lehetősége volt a kvalifikációra. Nagyon jó játékosok estek ki, akik aztán nem tudtak újra próbálozni. Külföldön az ilyen kvalifikációs megoldású versenyekre akár négyszer is meg lehet próbálni bekerülni.

Magáról a versenyről néhány szót.

Úgy gondolom nem azzal kell foglalkozni, hogy hol volt rossz, volt-e benne csalás. Azzal kell foglalkozni ami jó volt benne. Amennyire én tudom nem volt benne csalás. Volt osztozás, megállapodás, de ez nem komolytalanítja el a játékot. Én nyerni szerettem volna. Nekem fontos volt, mert voltak emberek akik komoly háttérfogadásokat tettek, ki nyer, mindezt azért mert különböző elvárásaik voltak felem szemben. Próbáltam úgy játszani, hogy nyerni tudjak. De voltak más elvárások is. Meg kell próbálni egy középutat játszani. Volt például pár játékom amit kifejezetten a kamerának csináltam. Sok partimat éreztem érdektelennek, így csináltam pár érdekesebbet. Ha az ember sűrűn rabol vakokat, azt nem igazán mutatják. Érdekes módon ez különösen igaz akkor, ha link lapokkal teszi. Ha van egy AJ vagy hasonló, az könnyebben bentmarad [a közvetítésben]. A játék részben a közönségnek megy, de közben meg akarod nyerni a versenyt, tehát nem játszhatsz csak nekik.

Én úgy gondolom, hogy az összjátéknak igazi jelentősége a kvalifikációban volt. A kvalifikációban, ahol kerültek, kerülhettek össze barátok és ahol teljesen logikus volt, hogy nem ütik ki egymást. Ha valaki nekem azt mondja, hogy a legjobb barátját ki fogja ütni egy kvalifikációs versenyen, az egy buta ember. Itt nem egy összeszokott [póker] maffiáról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy ismerősök, barátok vigyáznak egymásra, nem támadják egymást. Ha valaki ismeri a pókervilágot annak ez természetes, mindezt beleszámítja a játékába. Nem is kell érte haragudni, látja az ember, ha valaki vigyáz valakire. Figyelembe kell venni. Mondhatjuk, hogy bonyolítja, nehezíti a játékot.

Igazságtalanságok mindig vannak. Ez a magyar pókervilág egy nagyon szűk társaság, figyelni kell, hogy szeressenek az emberek, nem rohanhatsz fejjel a falnak. Ha az ember olyan szituációba kerül, ahol nincs kényszerben, mérlegel, hogy bizonyos leosztásokat, bizonyos emberek ellen le akar-e játszani. Nem akarja, hogy harag legyen. Aki rendszeresen jár kaszinóba, az láthatja ezeket az ellentéteket. Fontos, hogy az embernek legyenek barátai, ne csak ellenségei. Volt aki azt mondta, hogy nehéz százalékot kiadni másnak, mert mi garancia van, hogy kifizetik. Garancia valóban nincs, de érdekes módon mindenki kifizeti. Soha nem hallottam olyat, hogy valaki ne fizetett volna. Az egész racionális dolog, rendszeresen csinálják a játékosok. Nincsen benne csalás.

Írták, hogy külföldön tisztább a játék. Nem mondanám. Úgy gondolom, hogy a pókerverseny, a játék tisztasága a játékosok rutinjától függ. Kezdetben tiszta, ahogy okosodnak a játékosok, úgy válik inkább sikamlós pályává.

Az utolsó asztal sokan megnyerhették volna. Nyilván az utolsó asztalig való eljutás nehezebb mint ott játszani. Örülök, hogy vannak játékosok akik úgy gondolják, hogy nagyon jól tudnak játszani. El kell jönni és ki kell próbálni. Például a hozzászólók között nem nagyon láttam olyat aki indult volna a kaszinóban ezeken az 1-3 asztalos versenyeken melyeket a kaszinó rendezett. Voltak köztük komolyabb nevezésű versenyek is, amiket érdemes volt megnyerni.

Volt pár a tévében is mutatott lapom, ami szóba került a fórumon. Az AK-t eldobtam. Preflop csak megadtam a buttonról, mögöttem 52 ezerrel allin. Persze, ha tudtam volna, hogy AT van nála, megadom, de gondoltam párja van, nem akartam pénzfeldobást. A verseny során végig engedtek licitálni az ellenfelek, úgy gondoltam inkább megpróbálok olyan partikat nyerni ahol ezt kihasználhatom, csökkentve a szerencse tényezőt. Ezt van aki gyávaságnak nevezi, de a póker nem a gyávaságról szól. Azért dobod el a lapot, mert így értékeled. Aki bátran akarja játszani a játékot, örök vesztes lesz, az is aki úgy gondolja, hogy nem szabad eldobni egy erősebb lapot.

A játék színvonala olyan volt mint a mezőny színvonala. A legtöbben amatőr játékosok voltak. Nem tudom ki mit várt, ki számított WSOP színű döntőre. Meg kell találni ebben is a szépséget. Sokan azt mondják erre többet nem kiváncsiak, mert ilyen szintű játékok voltak. Én erre azt mondanám, hogy ez egy kihívás, ha ilyen a verseny ezt próbálom megnyerni. Egyébként azt mondanám, hogy ha tízszer megrendezik a BPOt, minden alkalommal más fogja megnyerni. Nagy a szerencsetényező. A döntő asztalon kezdéskor lejjebb vitték a vakokat, így lehetett játszani, de végül ott is újra magas lett.

Szintén volt pár hozzászóló aki a  nevezési díjjal kapcsolatban volt elégedetlen. Háromszor 50 ezer forint. Ez egy normális összeg. Így a díjak jók lettek, nem is lehetett volna jól lejátszani kisebb díjakkal. Sokkal kisebb versenyt a kaszinó nem is tud rendezni, vagy aránytalanul sok pénzt kéne levennie, vagy neki lenne veszteséges. Nagyobbat nyilván tudna, majd meglátjuk mennyire van kedvük ehhez.

Az osztozásról. Volt osztás, az utolsó 6 játékos elosztotta a pénzt, a zsetonok arányában. A hat fős osztás egyébként viszonylag ritka, de a többi játékos szerette volna, így végül belementem. Szinte nincs közepes vagy nagy verseny, ahol nincs osztás a végén. Az Ausztriában nyert versenyeim többségén is osztás történt. A kettes-hármas osztás a leggyakoribb, ez egy olyan dolog amivel együtt kell élni, kár olyan borzalmasan harolni ellene. Mivel technikailag lehetséges megcsinálni, el lehet titkolni ha valaki tiltja, felesleges tiltani. Nem mondom, hogy jó dolog, nem mondom, hogy rossz dolog, ez szokott lenni.