OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Budapest Poker Open - Megnyitó

Nem kedvelem az ilyesfajta eseményeket, most mégis, a puszta kiváncsiságtól hajtva arra jutottam, hogy nem hagyhatom ki a BOP sorsolással egybekötött megnyitóját. Érdemes volt.

A Las Vegas kaszinó elé érve első benyomásom, hogy máris utálom - az egész előtér tömve van emberekkel, akik a beléptetés és a ruhatár között állnak sorba. Ezen benyomásom azonban pillanatok alatt kellemesbe fordul, midőn az ajtónálló azt javasolja inkább a hotel bejáratán keresztül liftezzek fel a C szintre, ott is van ruhatár és bejárat. Nosza, irány a lift. A ruhatár után megindulnél a kaszinó felé, ám onnan épp ekkor kezd kiáramlani a tömeg, a hotel folyosójára, a másik oldalon lévő terem irányába.

A tisztes méretű teremben rengeteg ember van, de szerencsére nincs nagy tolakodás. Hamar ismerősökre lelek, kit innen a kaszinóból, kit más bűnbarlangból ismerek, míg másokat általában a tévében látok, esetleg szavaikat az interneten olvasom. Kisebb társaságban beszélgetni kezdünk, közös nevezőn vagyunk arról, hogy egy ilyen verseny esetén a szerencsének legalább 80% szerepe van, a tudás csupán 20%-nyi szerepet játszik. Azonban 50 ilyen verseny után ez az arány megfordul és a tudás lesz a domináns.

Mit tesz isten, 5 perccel később ez a téma a kihangosítón is. De ne ugorjunk előre. Korda György a pódiumon. Mindenkit melegen üdvözöl, és kifejti azirányú reményét, hogy ez a verseny csupán megindítója egy sorozatnak ahol mint több és több pókerjátékos indul majd. Ugyancsak reméli, hogy a nagy világversenyeken is találkozhat majd a jövőben magyar nevekkel és "nem csak azt mondhatom, hogy az Ördöghal megadta hanem azt, hogy... Tóni, te is megadtad!" Innen már csak néhány mondatnyira vagyunk attól, hogy "ugye az internetesek azt mondják, hogy 80% a tudás, 20% a szerencse. Mindig ezen vagyunk összeveszve - én azt mondom, hogy minimum a 60% a szerencse és 40 a tudás." Majd jön egy kicsit sántító AA-os példa.

Azt hiszem minden olvasó számára nyilvánvaló, hogy miből adódik a félreértés. A rövid és a hosszútáv kérdéséről van szó, az egyik legnehezebben megérhető dologról. Kétség nem férhet hozzá, hogy rövid távon a szerencse dominál. Ezért amikor Korda György azt mondja, hogy "ebben a versenyben a szerencse szerepe 80%", akkor a pókerjátékosok (még az "internetesek" is) egyetértenek vele. Azonban amikor azt mondja, hogy a Texas Hold'emben a szerencse szerepe 80%, az azt sugalja a laikus közönség felé, hogy aki pókerezik az nem tehet mást mint ülhet és imatkozhat, hogy szerencséje legyen, és azért nyer valaki sokszor, mert szerencsés. Ez azonban nem így van.

Kicsit eltértem ugyan a tárgytól, de mivel ez az egész tudás-szerencse mizéria főleg az általam írt levél révén keletkezett (ott ugyanis konkrétan egy olyan megnyilatkozásra reagáltam, mely szerint a Texas Hold'em 80-90 százalékban szerencsejáték), így gondoltam itt megpróbálok pontot tenni a kérdésre.

Kanyarodjunk vissza a megnyitóra. Korda már nem húzza sokáig a beszédet (sőt, itt leszögezném, hogy gyakorlatilag minden felszólaló dícséretre méltóan rövid és velős volt, nem untatta a jelentős számú megjelentet), bár még elsüti az est poénját: "...nagyon nagy örömömre szolgálna, ha a versenyzőknek lenne előnevük. Úgy értem, hogy nem azt kellene mondanom, hogy Kovács Tibi megadta, hanem... (a közvetítésekből ismert, feszült, kissé fojtott hangon) mit csinál most a Vipera?!"

Ezután Szűcs Kristof kaszinóigazgató következik, aki rövid felvezető után elmondja az alapvető tudnivalókat a versenyről. Ilyen péládul az indulók, továbbjutók száma, az az örömteli tény, hogy nem lehet az asztalnál cigarettázni, enni és nem lehetnek nézők. Itt hangzik el először a "játékos badge" kifejezés, amiről most tennék valami megjegyzést, ha nem kevernék én magam is rendszeresen angol kifejezéseket a beszédembe. A lényeg, hogy játékos badge (nyakba akasztható jelvény, amin a versenyző sorszáma van) nélkül a játéktérre nem engednek be senkit. Megtudjuk még, hogy a versenyek után éjszaka lehetőség lesz cash gamere mindkét kaszinóban, illetve a verseny lebonyolításában egy szoftver segít majd, aminek segítségével egy tévén nyomon lehet követni a fontosabb információkat. (Ha valaki nem látott volna még ilyet: az aktuális limit, az adott limitből hátralévő idő, díjalap, rebuyok, addonok, stb.) Ugyancsak fény derül rá, hogy a szoftver segítségével már lezajlott a sorsolás mely eldönti, hogy az egyes játékosok melyik napon játszanak, hányas asztal hányas székében ülnek majd. Nincs is más hátra, mint ennek a listának a felolvasása, illetve egy nagyméretű kivetítőre való kihelyezése.

Ezt mind feszült figyelemmel kísérjük, kiváncsian toporogva mikor kerülünk sorra, kikkel kerülünk közös asztalhoz. A magam részéről nem kell sokáig várnom, hétfőn játszom, asztaltársaim névről egyáltalán nem ismerősek, ami jó és rossz is egyben. A magam részéről inkább rossznak vélem.

Ezt követően a tömeg megindul a terem egyik sarkában felállított asztalokhoz, aholis mindenki átveheti a játékos badget és egy borítékot melyen szerepel, hogy mikor és hol játszik. Meglepő módon, ez is viszonylag fájdalommentesen lezajlik, 20-30 perc után minden jelenlévő hozzájutott a borítékjához, valamint egy Tropicánás pólóhoz (egy elkeveredett badge tulajdonosát kivéve, ami rövid nyomozás után kerül csak meg).

Miután ezen túlvagyunk alldogálunk még egy keveset, csevegünk kicsit, odakeveredik Horváth János is, akivel a közvetítésekről, internetes magasztalásokról és anyázásokról beszélgetünk. Szóba kerül, hogy mennyi technikai apróságra kell majd figyelniük a BOP közvetítése során, pár dolog nem kiforott még.

Mindent összevetve meglepően jól volt leszervezve a rendezvény (ami ad némi reményt a versenyre nézve), nem volt kapkodás, fejetlenség, türelmetlenség. Míg ezt a cikket írtam (az esemény után úgy egy órával), SMSben is megkaptam a sorsolás eredményét, így azok is megtudták mikor és hol játszanak, akik nem tudtak résztvenni a megnyitón. Mostmár csak egy dolog van: shuffle up and deal!

Vega