Elnökjelölt-választási adok-kapok a szerencsejátékról

Szombaton elnökjelölt-választás Nevadában, és természetes, hogy előtérbe került a vezető demokrata jelöltek véleménye a szerencsejátékról. Az online-casinos.com érdekes összeállítást közölt erről.

Hillary Clinton kampánycsapata bemutatott egy dokumentumot a nevadai riportereknek, melynek címe "Obama társadalmilag pusztítónak és gazdaságilag felelőtlennek nevezte a szerencsejátékot", és felsorol számos erről szóló idézetet a fekete bőrű elnökjelölttől.

Clinton azt állítja, hogy Obama a múltban kritikus volt a szerencsejáték világával, azt mondta, hogy olyan morális és társadalmi költségekkel jár, melyek pusztítólag hathatnak a szegény közösségekre. Illinois-i szenátorként állítólag azt is mondta, hogy emiatt ellenzi a szerencsejáték terjedéséről szóló javaslatot.

Hillary Clinton közben az online szerencsejátékról szólva azt mondta, hogy a biztonságos középső utat választja és támogatja a vizsgálatot ezzel a szórakozással és a szabályozásához elérhető technológiákkal kapcsolatban.

Amikor az L.A. Times Barack Obamát kérdezte az álláspontjáról a szerencsejátékról, egy idézetlistát kaptak a kampánycsapattól, amelyben Obama különbséget tett Illinois és Nevada között, amikor erről az iparágról beszélt.

A magyarázatban Obama jó színben tüntette fel a szerencsejáték-ipar hatását Nevadára. Például a múlt hónapban azt mondta az Associated Pressnek, hogy a szerencsejáték "sikeres gazdasági modell" lehet, amennyiben "helyesen szabályozzák".

"Ez alapvető kérdés", mondta Tom Grey, a National Coalition Against Legalized Gambling (A Törvényesített Szerencsejáték Elleni Nemzeti Szövetség) vezetője.
"Egészen eddig úgy tűnik, Obama mondatai azt sugallják, hogy nem vette be az iparág érveit, miszerint ez olyan termék, mint a golf vagy a Starbuck kávézók [] És őt támadva, Hillary úgy látszik, egyértelműen az iparág mellé áll abban, hogy ez gazdasági fejlődést jelent."

A Clinton-hívek 2001-ig mentek vissza, hogy bemutassák Obama álláspontját a szerencsejátékról: idézetükben Obama "általában szkeptikusként" jellemzi magát, ha arról van szó, hogy a szerencsejáték a gazdasági fejlődés eszköze.

A Clinton kampány bebiztosította a az iparág top játékosainak segítségét - számosan közülük részt vett egy kampányszponzorált konferenciahívásban a médiával a múlt héten.

Az egykori Las Vegas-i polgármester, a Harrah's Entertainment jelenlegi igazgatója, Jan Jones és Philip Satre, a Harrah's egy korábbi igazgatója azzal érvelt, hogy a szerencsejáték munkahelyeket hoz létre, és nagyon szükséges adóbevételeket hoz sok közösségnek, beleértve olyan gazdaságilag hátrányos helyzetű helyeket, mint Illinois, ahonnan Obama származik. (Jolietben van is egy Harrah's kaszinó.)

Ők vitatták azt az érvet, hogy a szerencsejáték társadalmi problémákat okoz, és hogy ezek a problémák aránytalanul nagyobb részben az alacsonyabb jövedelmű embereket sújtják. "Az emberek nem játsszák el a jelzáloghitelüket", mondta később Jones egy interjúban, és hozzátette, hogy támogatni fogja Clinton kampányát.

Bob Miller, az egykori nevadai kormányzó, aki most Clinton kampánystábjának tagja és az International Game Technology, valamint Wynn Resorts elnökségi tagja, azt mondja, hogy Obama álláspontja elegendő ok Nevada szavazóinak, hogy Clintont válasszák. Azzal vádolta Obamát, hogy nem csupán az illinois-i szerencsejátékkal, hanem magával az iparággal szemben is kritikus.

"Ezzel szemben Clinton szenátor mindig támogatta és megértette az iparágunkat", jelentette ki, de hangoztatta, hogy nem a Wynn Resorts vagy az IGT nevében beszél, amikor a demokrata elnökjelöltek versenyéről nyilatkozik.

Satre szintén segítene pénzt gyűjteni Clintonnak. Egy interjúban azt mondta: Obama "nem hiszi, hogy a szerencsejátéknak növekednie kellene. Azt gondolja, hogy a szerencsejáték morális és társadalmi romlással jár."

Clinton segítői azt állítják, hogy a New York-i szenátor hosszú ideje támogatta a közösségek erőfeszítéseit, hogy a New York városán kívüli, gazdaságilag lecsúszott területekre csábítsanak új kaszinókat.

A növekvő vitát kihasználva Clinton a gazdasági fejlődés eszközeként jellemezte a szerencsejáték-ipart egy L.A. Timesnak adott interjújában, és azt mondta: "Úgy tűnik, az ország sok részében fontos szerepet játszik a gazdaság fellendítése és fenntartása iránti próbálkozásokban".

Clinton a szerencsejáték potenciális társadalmi költségét az olyan iparágak efféle költségéhez hasonlította, amelyek szennyezik a környezetet vagy veszélyes hulladéktárolókat alakítanak ki. Azt állította, hogy ezeknek hatása attól függ, mennyire jó a szabályozásuk.

Érdekes módon épp Tom Grey, a National Coalition Against Legalized Gambling vezetője, vonta kétségbe Clinton szavainak hitelét. Grey ugyanis metodista lelkész, és azt mondta, hogy Clinton álláspontja ellentétben áll az egyház értékrendjével, amit Clinton személyes etikai kódexeként említett.

A múlt havi Christian Science Monitorban Clinton azt mondta: "A metodista egyház Társadalmi Alapelvei épp amyira a történelmünk bemutatása, mint iránymutató a jövendő cselekedeteimhez."

A Társadalmi Alapelvek ezt mondja: "Felszólítjuk a keresztényeket, hogy tartózkodjanak a szerencsejátéktól, és legyenek azon személyek segítségére, akik áldozatául estek e társadalmi veszélynek."
Grey azt mondta: "Meghökkentő számomra, hogy használná az alapelveket, ugyanakkor mellőzné azt a részt, ami a szerencsejátékról szól." Clinton kampánystábja nem válaszolt az arra vonatkozó kérdésekre, hogy Clinton szerencsejátékkal kapcsolatos álláspontja ellentétes-e az egyházpolitikával.

Obama, a megrögzött pókerjátékos a szerencsejáték kritikusaként szerepelt Illinois-ban. 1999-ben egy olyan intézkedés ellen szavazott, amely nem csak a folyón úszó, hanem a kikötőkben álló hajókon is engedélyezte volna a szerencsejátékot.

De Obama nem egyértelműen elkötelezett. 1998-ban és 2002-ben azt válaszolta egy szerencsejáték elleni csoport kérdőívén, hogy "határozatlan" abban a tekintetben, hogy támogatja-e folyami hajókon működő és a szárazföldi kaszinók szaporodását. Egy 2002-es kérdőíven "bizonytalan" választ írt azokhoz a kérdésekhez, melyek az iparág terjeszkedésének számos formájáról, például a folyón épült kaszinók szárazföldre költözéséről és a szerencsejáték korhatárának 21 évre emeléséről szólt.