OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Még mindig úgy emlékszem az első las vegasi utazásomra, mintha csak tegnap lett volna. Azt hiszem, ez olyasmi, amit sosem fogok elfelejteni. Épp csak 21 múltam, és arra készültem, hogy megmutatom Vegas kártyásainak, milyen fából is faragtak.

Korábban, Torontóban az egész játékot kiszámoltam, és semmi sem állíthatott meg. Én mérlegeltem és mérlegeltem, míg a többi játékos ahogy esik, úgy puffan alapon játszott. Támadó félként mindig én irányítottam a játékot.

Meg voltam győződve róla, hogy pókertudásomnak nem lehet ellenállni - és öregem, mekkorát tévedtem! Az első pár évben, Torontóban az ellenfeleim javarészt mindent megadó ( ún. laza passzív ) játékosok voltak. Én emeltem, ők tartották. Ha visszaemeltek, nyilvánvaló volt, milyen lapjuk van, mivel a legtöbben kevés képzelőerővel játszottak. Én meg bolond módjára feltételeztem, hogy ez most már mindig így fog menni. Én emelek, ők meg eldobják vagy rosszabb lapokkal tartják.

Nos, 21 voltam, és kész voltam rá, hogy 3000 dolláros csinos kis vagyonkámmal meghódítsam a világot. Vegasi utazásomat egy hétre terveztem, és 3000 dollár több, mint elégnek tűnt ahhoz, hogy átsegítsen egy rossz sorozaton - ja, persze! Két napig se tartott! Szerencsétlenségemre még hitelkeretem is volt, így a továbbiakban még jobban legatyásodtam.

Ahogy megérkeztem Vegasba, abban a percben leültem egy 20$/40$-os asztalhoz, miközben épp a World Series Poker '96 zajlott. Nagyjából 20 órával később úgy döntöttem, ideje ágyba bújni. Hajnali négy óra volt, amikor kiszálltam, és a játék elevennek tűnt, hiszen még heten ültek az asztalnál. Aztán észrevettem valami különöset. Miután visszatértem a mosdóból, és a szobámba tartottam, már nem láttam a pókerezőket. Nem telhetett el több két percnél, és a játék máris felbomlott. Véletlen egybeesés? Azt gondolom, nem. Akkor és ott rádöbbentem, hogy életemben először én voltam a balek!

Visszamentem a szobámba, és gondolkodni kezdtem az otthoni és a vegasi játék közti különbségeken. Úgy tűnt, hogy a vegasi játékosok mindig emelnek, értéktelen lapokkal is. Emeltem, és ők egyszínű Á-8-cal visszaemeltek. Otthon sosem történt ilyesmi. Ha visszaemeltek, biztos lehettem benne, hogy ászok, királyok, dámák vagy ász-király van a kezükben. De miért voltak a vegasi játékosok ilyen őrültek? Miért nem viselkedtek rendesen, és miért nem hagyták, hogy játszhassam a játékomat? Mert a dolgok nem így működnek. Az ellenfeleim kiismerték a játékomat, és tudták, mit csinálok. Túl sokszor emeltem. Torontóban ez nem számított, mert ott nem találtak védelmet ellenem. Vegasban már láttak hozzám hasonlókat, és tudták, hogyan kell kezelniük. A visszaemeléssel arra kényszerítettek, hogy lejátsszam a leosztásokat, és így nagyon nehéz nyerni. A hold'emben nem nézhetsz meg túl sok flopot.

Szóval az egész este valahogy így telt: emeltem, visszaemeltek, majd a flopnál tartottam vagy eldobtam a lapokat. Illetve néha megmakacsoltam magam és megpróbáltam értéktelen lappal valami őrült játékot az ellenfeleim ellen. Ez csak nagy néha működött. Amikor ezt tettem, rendszerint verhetetlen lapokkal találtam magam szemben. - rendkívül csüggesztő volt.

A hét további részén sem ment jobban. Rossz passzban voltam, és fogalmam sem volt, min kellene változtatnom.

Az álmom teljesítését, vagyis hogy a WSOP rendezvényein játsszak, el kellett halasztanom egy évvel vagy inkább kettővel. Goromba ébresztő volt, de mint később kiderült, pont erre volt szükségem. Segített nekem felfogni, hogy a póker több, mint aminek én gondoltam, és nem csak én tudok agresszíven játszani.

A végkövetkeztetés az volt, hogy több tudásra, tapasztalatra és fegyelemre van szükségem, ha vinni akarom valamire bárhol a pókervilágban.

Hiába voltam ezzel tisztában, nem könnyítette meg a repülőutamat hazafelé. A tény tény maradt: eléggé leégtem és még némi adósság miatt is aggódnom kellett. Nehéz időszak volt számomra. Szeretek pókerezni, de az az utazás elcsüggesztett. Nagyon fájdalmas volt a vegasi lecke.

Végül némi sebnyalogatás után újra elkezdtem nyerni az otthoni 10$/20$-os asztalnál, de mindig Vegason gondolkodtam, és arról, mit fogok másképp csinálni legközelebb. Sokat olvastam a játékról és folyamatosan gondolkodtam rajta. Végül az önbizalom, amit elvesztettem, visszatért, és kész voltam újra megfelelni a kihívásoknak.

Azonban nem volt elég otthon olvasni és gondolkodni. Az egyetlen módszer, amellyel megtanulhattam, hogyan lehetek sikeres 20$/40$-os játékban, a gyakorlás volt: tanulnom kellett a hibáimból, és minél ritkábban elkövetni őket. A következő év folyamán többször utaztam Las Vegasba, nem valami fényes eredménnyel. Ugyanaz ismétlődött: a torontói játékkal összegyűjtöttem egy kis tőkét, amit aztán 20$/40$-os játékba fektettem be a Mirage-ban. - újra meg újra. Bárhogy is, minden úttal tanultam valamit. Az eredményeim lassan javultak, míg végül megtaláltam a megoldást! Öt vagy hat utazásomba került, mire menő lettem az ottani játékban, de amikor megtörtént, hihetetlen érzés töltött el. Végül igazán mindent tudtam a pókerről (ez már egy teljesen másik történet)!

A legnehezebb feladat egy pókerjátékos számára az új játékhoz való alkalmazkodás, jelentsen ez akár más szabályokat vagy a megszokottól eltérő tétet. Elcsüggeszthet, de új lépést is jelenthet a fejlődésben. Én megtapasztaltam mindkettőt. Ha azt fontolgatod, hogy áttérsz magasabb tétre vagy egy új játékra, ne légy szigorú magadhoz Ne várd magadtól, hogy azonnal ott is menő leszel, ez túl nagy lelki teher. Csupán légy benne biztos, hogy megengedheted magadnak, hogy elveszítsd a pénzt, amit kockáztatsz. Tudom, ostobán hangzik, hiszen én újra és újra ellenkezőképp cselekedtem. Nagyon hasonlít arra, mint amikor apád azt mondja, hogy ne dohányozz, miközben hatalmas füstfelhőt bocsát ki magából. "Tedd, ahogy mondom, nem ahogy csinálom!" Komolyan, ez egy nagyon jó tanács. Nekem hosszabb időbe telt profivá válnom azokban a játékokban, mint szükséges lett volna, mivel egész idő alatt a teljes vagyonommal játszottam. Nehezebb helyesen játszani, ha ez azt jelentheti, hogy kiesel a játékból. Elkerülhetetlenül érzelmileg viszonyulsz a játékhoz, amikor pedig épp az ellenkezőjére lenne szükség.

Daniel Negreanu ©
A cikk eredetileg a CardPlayer magazinban jelent meg.

Fordította: Makó Katalin