Gondolatok az ellenfél move-képességének hatásairól

A napokban két egymással összefüggő pókerelméleti gondolat foglalkoztat nagyon:

1. Milyen hatással kell lennie a játékunkra annak, hogy az ellenfelünkről mekkora move-okat tudunk feltételezni?

2. A river valuebet egy másik szemszögből: milyen hatása van a river blöffemelés lehetőségének.

Az első kérdés főleg azután merült fel bennem, hogy jó néhányszor kikaptam már top párral vagy asztalnál magasabb párral az ellenfél turnnél elkövetett minimális emelése után.

Vegyük a következő licitmenetet: preflop emelek - tart, flopnál nyitok - tart, turnnél nyitok - minimális emelés. Ez a licitmenet gyakran flopra vagy turnre bejött nagyon erős lapot takar.

Na most, itt el lehet követni azt a hibát - sokszor én is megtettem -, hogy belemagyarázzuk magunkat a folytatásba: ez miért így meg úgy trükkös, bepróbálkozós gyerek, a minimális emelés amúgy is fish játék, tehát valószínűleg még simán jók vagyunk? Végül aztán még sokkal többel lehúznak..

Ezzel a gondolatmenettel ugyanis van egy óriási probléma, ami sajnos nekem sokáig nem tűnt fel!

Azok közül a játékosok közül, akikkel én a jelenlegi tétemen összefuthatok, szinte nincs is olyan, aki ezt a licitsort játszaná meg blöffként, ha kételkedik bennem! Ha mélyen belegondolok, az ellenfeleim legalább 70-80%-a végig se tud gondolni egyben egy ennyire összetett licitsort blöffként, nemhogy megvalósítani! A maradék 20-30%-nak ugyan megfordulhat a fejében, de a többségük ilyen vagy olyan indokkal el is veti a gyakorlatban. A NIT-ek túl nitek hozzá, a passzívak, paranoiások nem mernek ilyet tervezni, a túl agresszor TAG-ok, mániákusok már sokkal előbb ügyeskedni kezdenek. Így végignézve, csak a játékosok pár százaléka lehet képes erre a move-ra előre megfontolt szándékkal.

Persze félblöffként már sokkal inkább eszébe juthat néhányaknak, ha valami brutális kombinációt kapnak turnre, de ez máris csak szűkebb eset, és jobban kikövetkeztethető, mivel az asztalt meg látjuk.

Mi a következtetés?

Már megint találtam egy pontot, ahol túlbecsülöm az ellenfeleimet, és ami még rosszabb, ez észrevétlenül beépül, és rásegít, hogy teljesen rossz tartásokra, végigjátszásokra sikerüljön rábeszélnem magam.

Ha erre a gondolatvezetésre építem föl a történetet, egyértelmű, hogy sokkal jobban kell tisztelnem a turn minimális emelést, mint azt én szeretném (olyan szívesen találnánk valós indokot A-A-szal a folytatásra?), főleg kevésbé félblöffölhető asztalnál.

De nem csak a turn minimális emelésről van itt szó, hanem az összes összetettebb, turnnél vagy rivernél csúcsosodó move-ról. Az ellenfeleink valószínűleg sokkal kevésbé képesek ilyen bonyolult csapdák felállítására, mint amennyire azt mi egy kulcspillanatban, a tartást, illetve a továbbjátszást fontolgatva szeretnénk elhitetni magunkkal egy jó erős lappal a kezünkben.

Ennek még az is egy folyománya, hogy a jegyzetelés sarkalatos pontjának kell lennie a következő szempontnak is: ki mekkora, milyen bonyolult, és mennyibe kerülő move-okra képes. Read nélkül pedig nem kell mindent annyira erőltetni!

2. A river valuebet az egyik legfontosabb, és legnehezebb kérdése a NL hold'emnek. Véleményem szerint ez az a pont, ahol a legtöbb pénzt lehet az asztalon hagyni, ráadásul könnyen úgy, hogy észre sem vesszük, mennyit rontunk a jövedelmezőségünkön, elvégre is épp vittünk egy potot, mi baj lehet?

Az itteni tétek körül a legbonyolultabb elemzésekbe lehet belebonyolódni, de találtam egy nagyon jó szempontot, ami az én játékomba máris erős változást hozott.

Az alapprobléma: mikor, mennyire határeset helyzetben kellene még valuebetelni, amikor normál "komfortérzettel" simán csak passzolnánk a mutatásért, holott jó eséllyel a mi lapunk az erősebb.

Tegyük fel, hogy egy ilyen határeset helyzetben mégis valuebetelünk. Mi történhet? Egyszerű: dobás, tartás, emelés.

A dobással alapból semmi gondunk nincs - kivéve, ha a passzunk egy gyengébb, vagy éppen értéktelen lapot nyitásra, blöffölésre késztethetett volna. Ez főleg konkrétan a rivernél nagyon agresszív játékosok ellen lehet érdekes, amiből viszont az én tétmagasságomon megint csak kevés van. Így viszont legalább megpróbáltuk, és minden mutatás nélküli emelésünk növeli a későbbiekre a tartási hajlandóságukat, ami jól jön majd, amikor egyértelműen erős lapunk lesz.

Ha elég erősnek érzi magát az ellenfél, tartani fog. Ebben az esetben megkockáztattuk, hogy lever minket, így igen, picit többet veszíthetünk, de a mutatás még mindig lehetőséget biztosít nekünk is, hogy mégis mi vigyük a potot. Pláne igaz ez akkor, ha a lapunk annyira határeset, amivel valószínűleg egy nem túl ordítóan nagy tétecskét még meg is adnánk, ha ő kényszerít rá! Sokkal jobb, ha ilyenkor mi emelünk!

Ha nagyon erős lapja alakult ki, akkor legkésőbb itt ránk fog emelni - a lényeg éppen az, hogy enélkül viszont nagyon ritkán! Ha a kiindulási helyzetünk az, amit vázoltam, épp egy erőske vagy közepesen erős lap van nálunk, hiszen nehéz döntés volt, hogy nyissunk-e egyáltalán. Ez természetesen azt jelenti, hogy egy emelésre simán dobnunk kell majd.

Mi jelenti, illetve jelentené itt számunkra a legnagyobb veszélyt? Az, hogy az emeléssel az ellenfelünk egyértelműen a tudtunkra hozza, hogy sokkal erősebb, és dobnunk kell, nem nagy különbség ahhoz képest, mintha csak tart, és mutatással veszítjük el ugyanazt a pénzt. Ebből tehát nagy bajunk nincsen.

A legnagyobb veszély itt az lehet, ha az ellenfelünk felismerve határeset helyzetünket blöffként emel ránk egy szépet a rivernél!

Most akkor mindenki tegye a szívére a kezét, és gondolja végig, átlagban hány olyan játékossal találkozik egy session alatt, aki a rivernél képes egy blöffemelés move-ra?

Na itt lesz a kutya elásva a gondolatmenet szerint! Ugyanis, ha végiggondolom a semmivel vagy harmatgyenge lappal river valuebet elleni blöffre megint csak iszonyatosan kevesen képesek! A játékosok 90-95%-a, ha van "valamije", egy rivertét esetén csak azon gondolkodik, az elég-e a tartásra, és ha arra jut, hogy nem, eldobja! Persze, ha útközben beesett az ölébe valami nagyágyú, akkor ránk fog emelni (leginkább csak ekkor!), de a legtöbben lap nélkül bele sem gondolnak, mennyi mindent dobathatnának el egy emeléssel, illetve aki igen, az is százféle ellenérvet talál, miért is ne süsse el ezt a move-ot. Hiszen olyan könnyű rivernél csak tartani vagy dobni!

Azok közül is, akik képesek rivernél blöffként emelni, többségben vannak azok, akik csak "véletlenül" játsszák ezt az erős játékelemet: igen, itt a mániákusokról van szó! Ők egyébként is állandóan meg vannak hülyülve, az ő esetükben viszont így az emelés el is veszíti a hatékonyságának a nagy részét, mivel azt egyből tudjuk hova tenni, és sokkal könnyebben fogjuk tartani.

Hányan vannak viszont azok, akik előre megfontolt szándékkal, egyébként nem feltűnő pókerprofillal időnként vissza tudnak ránk emelni a rivernél? A-T-5-2-7 asztalnál kiblöffölni a K-T-ünket az utolsó utcán? Hát ez az, hogy szerintem nagyon, nagyon kevesen - ismét mondom, hogy ez tétfüggő persze!

Itt akkor mi a következtetés?

Ha a river valuebetjeink esetén nem, vagy csak alig kell félnünk attól, hogy
blöffemelésbe szaladunk, és eldobatják velünk a jobb lapunkat,
értéket veszítünk azáltal, hogy nem blöfföltetjük meg a rivernél (!) túl agresszív ellenfeleket (belőlük nagyon kevés van),
miért is ne kezdjünk el végre bátrabban valuebetelgetni a riveren is!

Nagyon nagy hibára ritkán fognak itt kényszeríteni minket, viszont hosszútávon óriási pénzekkel növelhetjük a jövedelmezőségünket közvetlen és közvetett módon is. (Ez utóbbi automatikusan adódik majd abból, hogy az erősebb riverjátékunk szépet lazít az imidzsünkön és sokkal inkább kifizetik majd a nem határeset lapjainkat is.)

Másképpen úgy is fogalmazhatnék, hogy azonosítottuk, sokkal inkább valuebetelhető az a játékos, akiről nem feltételezzük, hogy rivernél blöffemelésre képes. Lehet tehát építeni ezt a readünket is, újabb pont, amire a jegyzetelésnél kifizetődő koncentrálnunk!

A gazdagabb riverszüretelés reményében én is jobban fogok erre a pontra koncentrálni, remélem, a gondolatmenetemmel nem csak nálam sikerült egy újabb nagy lyukat betömnöm!

Zax