Interjú: Froglock
- 2011-10-28 09:55:46
- Lord Malavine
Akik rendszeresen játszanak az OPHU ligákon, tapasztalhatták, hogy új játékos tűnt fel az asztaloknál. Froglock a neve és bizony már nem egyszer tört borsot a ligaversenyeken a többiek orra alá. Írhatnám, hogy ez természetéből adódik, mivel a froglokok egyik kedvenc fantasy-játékának voltak a mindenhol megtalálható, gonosz béka-teremtményei, de ez persze nem igaz... De miért kezd bele úgymond egy informatikus froglok egyáltalán a pókerezésbe?
- A kíváncsiság miatt. Annyian és annyiszor mondták, hogy a póker nem kizárólag szerencsejáték, hogy tudni akartam, igaz-e. Az apropó pedig egy freeroll volt, amin barátaim is elindultak.
- És mi a véleményed a kérdésről néhány hónap játék után? Szerencsejáték vagy sem?
- A pókerben többek között létezik stratégia, valószínűség-számítás és pszichológia, de ezeket a dolgokat bizonyos idő után a legtöbb játékos, akár tudatosan, akár érzésből, el tudja sajátítani. Ezért ilyesmivel igazán nagy előnyre nem lehet szert tenni. Amikor leülsz egy asztalhoz, nagy ritkán kifoghatsz egy fisht, de általában a játékosok tudásszintje nagyjából hasonló lesz.
Éppen ezért az, hogy egy versenyben elsőként kiesel vagy te nyersz, végül is, alapvetően a szerencsén múlik. Sosem tudhatod igazán, mi van az ellenfél kezében. Nálad KK, Qxx board, AQval vagy QQval nyomja az ellen a c-betet? Vagy amikor AK van a kezedben, AK2 board mellett fogsz dobni azért, mert az ellenfelednél esetleg 22 van? Még ha az esetek nagy részében pozitív várható értékű fogadásaid vannak is; és legyenek akár ezek kizárólag 70-30-as vagy 80-20-as allinek; a szerencse akkor is elpártolhat tőled.
- Nocsak... vannak negatív tapasztalataid?
- Pár napja egy verseny végén, a heads upban háromszor annyi zsetonom volt, mint az ellenfelemnek. Három allint buktam zsinórban, ha bármelyiket nyerem, győzök. Annak a valószínűsége, hogy mindhármat elbukom, négy (!) százalék volt, mégis megtörtént. A matematikának kizárólag hosszú távon van szerepe. Ha lejátszol 1000 vagy 10000 versenyt és közben mindig az optimális stratégiával játszol, és elég jó vagy, akkor összességében lehetsz nyerő, ez nem kétséges. De az, hogy egy versenyen, vagy akár tíz versenyen egymás után miként szerepelsz, csak szerencse kérdése. Nézd meg, még csak pár hónapja pókereztem, amikor az OPHU havi ligán második lettem, majd utána első. Szerinted ez azért volt, mert jobb voltam a sok éve pókerező veteránoknál? Nem hinném. Szerencsém volt.
- No, de akkor a póker mégiscsak tudás alapú játék, nem? Csak éppen sokat kell hozzá játszani. Szóval nem jelentheted ki, hogy ,,szerencsejáték". Vagy igen?
- Ha egy sportban kilencven százalékban az erő számít, és tíz százalékban az ügyesség, azt erő vagy ügyességi sportnak fogjuk hívni? Elismerem, hogy hosszútávon, megfelelő ismeretekkel és tapasztalatokkal, NAGY ESÉLLYEL elérhető, hogy valaki jelentős pluszban legyen. De ettől még egy-egy játszma vagy verseny eredménye alapvetően a szerencsén fog múlni. Egyébként épp ezért ekkora a póker vonzereje: mindenki úgy érzi, nyerhet.
- Tehát ezért jó a póker. És miért rossz?
- Nem csak ezért jó. Nyilván ha nyerek, örülök, mert szeretem a sikerélményt. Ha veszítek, az viszont rosszul esik, főleg, amikor komoly a tét. A póker egyébként jó kikapcsolódás, megmozgatja az agyat. Ráadásul, ha elég okos vagy, olyan hobbi, ami nemhogy pénzbe nem kerül, de még hoz is a konyhára. Ugyanakkor a póker árnyoldala, hogy könnyen függőséget okozhat. Akinek nincs elég önkontrollja, olyan veszteségbe verheti magát, ami az egész életére kihatással van. Sajnos ismerek ilyen embert. De még hobbiszinten is elvehet olyan időt, amit igazándiból a családra kellene szánni. A harmadik probléma egészségügyi jellegű: a pókerezés jár valamekkora stresszel. Világéletemben precízen 120/80 volt a vérnyomásom, ám egyszer vizsgálaton voltam, és úgy mérték, hogy az ölemben volt a laptop és közben hat asztalon pókereztem. (Tudom, eléggé hülye helyzet.) Úgy éreztem, hogy totál nyugodtan, rutinból játszom, az eredmény viszont mégis 150/110 lett.
- Direkt kérted, hogy játék közben mérjék a vérnyomásod...?
- LOL, nem, a dolog teljesen spontán volt :)
- Téged mennyire ragadott magával ez a játék és melyik vállfaja tetszett meg?
- Nagy rajongója vagyok mindenféle játéknak, így amikor elkezdtem pókerezni, ebbe is száz százalékos lelkesedéssel vetettem bele magamat. Tetszett az, hogy egy ennyire egyszerű játék valójában mégis mennyire összetett tud lenni. Amikor elkezdtem játszani, beneveztem minden freerollra, ami épp indult. Mivel pedig az egy asztalon való játékot már az elején is unalmasnak tartottam, megnyitottam négy asztalt. Persze mindegyiken más szabályok szerint ment a verseny: az egyiken Omaha, a másikon pot-limit holdem, a harmadikon 7 lapos stud... Elég kaotikus volt, ezért úgy döntöttem, hatékonyabb, ha egyfélét játszom. Láthatóan, a NL holdem volt a legnépszerűbb, és ehhez volt a legtöbb cikk és könyv is, ezért ennél maradtam és most is csak ezt játszom.
- Mit szeretnél elérni, vagy bebizonyítani a pókeren keresztül?
- A pókert nem a pénz miatt játszom, inkább a szórakozás és a dicsőség miatt. Jól esne megnyerni egy nagy versenyt. Az, hogy első lettem az OPHU ligában, sokkal többet számított, mint a pénz, amit egy versenyen kapok. A pénz csak egy másodlagos értékmérője annak, hogy mennyire vagyok sikeres a játékban, olyan, mint a pontszám egy videó-játékban.
- Ha a dicsőség mozgat, akkor miért nem veted rá magad csak és kizárólag mondjuk a Sunday Million satellitekre? Aztán ha bejutsz, ott a lehetőség, hogy megnyerd az egyik legnagyobb online versenyt, ami ráadásul még elég sok ,,pontszámmal" is jár...
- Folyamatosan próbálkozom ilyesmivel. A probléma az, hogy a szatelliteken hiába nyerek egy, kettő vagy három lépésen keresztül, ha nem jutok el a fő versenyig. Vagy ha éppen eljutok és ott nem nyerek semmit... akkor az összesített eredmény bizony nulla. Az eddigi nyereményem jelentős részét költöttem arra, hogy a bankrollomhoz képest aránytalanul nagy nevezési díjú versenyekre bejussak... Azt hiszem ezt hívják hibás bankroll menedzsmentnek.... Tehát tolni kell a kis versenyeket, és különösen az unalmas cash-gameket, ha nem akarom magam kinullázni. Az egyik SCOOP versenynek volt egy nyolc körös szatellitje, ahol minden körben a versenyzők kétharmada kiesett, a maradék továbbjutott, és a végén egy $1000-os nevezési díjú versenyre lehetett bejutni. A hatodik körnél valami elromlott, nem ment tovább a következő forduló, csak megkaptam a 7500 FPP-t. Ahelyett, hogy megtartottam volna, mentem tovább. Sajna kiestem a nyolcadik körben, hajszállal a vége előtt...
- Miért nem dolgozol ki egy pontos napirendet és játékrendet, ahol a tervszerűség mindent kordában tarthatna? Értem ez alatt az erre fordított időt és a bankroll-menedzsmentet is?
- Úgy érted, hogy megszabom magamnak, hétfőn és szerdán nem játszom? Vagy egy nap, maximum egy óra? Van, akinek ez működik?
- Nyilván nem pont így, de nagy vonalakban igen.
- Számomra ez egy hobbi, akkor játszom, ha kedvem van hozzá, és ha ráérek. Szabályok most is vannak: ha elvesztem a bankrollomat, abbahagyom. Ha egy nap húsz dollárnál többet vesztek, aznap már nem játszom. Ha egy hónapra lebontva negatív a cash game egyenleg, visszalépek egy szintet. Ennyi szabály nekem épp elég :)
- Mikor fogod végérvényesen abbahagyni a játékot?
- Titkon azt reméltem, hogy ha elkezdek játszani, akkor előbb-utóbb megnyerek majd valami nagy versenyt. Persze tisztában vagyok a valószínűségekkel és a saját korlátaimmal, de ahogy egyre több idő telik el anélkül, hogy ez a cél megvalósulna, fogy a lelkesedésem. Ráadásul sokszor érzem, hogy a játék fontosabb dolgoktól veszi el az időt. És én sajnos nem tudok úgy játszani, hogy korlátozottan mondjuk heti egy-két órát! Ha játszom, akkor teljes gőzzel. Szóval még az is lehet, hogy idén abbahagyom, de az biztos, hogy hiányozna...
- Ez már a kezdődő függőség jele? Mi hiányozna benne leginkább?
- Szerintem a függőség már egy hónap után kialakul :) Hogy mi hiányozna benne? Ha erre a kérdésre nem tudok válaszolni, akkor mégsem vagyok függő? :)
Lord Malavine