Interjú: McCready

Nem, ő nem Mike McCready, a Pearl Jam gitárosa, de mivel korábban szerette zenéjüket és baráti körében Mike-nak becézik, adott volt, hogy ezzel a nicknévvel regisztrált az OPHU-ra is. Szerinte vannak nála érdekesebb, színesebb és ismertebb személyiségek az oldalon (érdekes, hogy majdnem mindenki így gondolja... :), de azért vállalta ezt az interjút. Gitározni viszont nem fog.

- Apám még gyerekkoromban megtanított snapszerezni, azóta szeretek kártyázni – emlékezik vissza a kezdetekre. - Utána jött az ötlapos póker, a römi, az ulti, és mindenféle egyéb játék. Éppen külföldön éltem, amikor megismerkedtem az ötlapos cserélőstől eltérő pókerrel. Koreai lakótársaim/barátaim tanították meg nekem azt a játékot, amit ők szoktak esténként játszani. Ez volt a 7 card stud. Persze akkor fogalmam sem volt mi ez, vagy mi a neve, egyszerűen hét lapos pókernek hívtam. Nagyon tetszett, hogy sokkal több a licit, jobban kell gondolkodni, és persze több a variáció is ebben a játékban. Akkoriban esténként ezt játszottuk, és aki győzött, mehetett a sörért és a pizzáért az elnyert pénzből :). Persze fogalmam nem volt az oddsokról, blöffről, stratégiáról, csak egyszerűen játszottam ösztönből.

- A koreaiak jól játszottak?

- Elég jól, vagy legalábbis akkor nekem így tűnt. Ne feledjük, hogy ennek már körülbelül tíz éve, másrészt pedig akkor még nem igazán voltam képben. Mindenesetre nem nagyon dőltek be az általam zseniálisnak gondolt - valójában átlátszó - trükkjeimnek, de azért tudtam nyerni ellenük. Sajnos nem annyit, amennyit ők nyertek tőlem…

- Ők adták meg tehát a kezdő lökést.

- Már akkor meséltek olyan ismerősről, aki dollár ezreket nyert a kaszinóban, és gyakorlatilag abból élt, de nekem ez akkor elég hihetetlennek tűnt. Utána, mikor már hazatértem, olvastam cikkeket arról, hogy mennyi pénzt lehet keresni pókerrel, így eldöntöttem, hogy mindenképpen belevágok, de sajnos az elhatározás és konkrét lépések között eltelt pár év… Aztán rátaláltam az OPHU-ra, és Selindek póker sulijára, ami teljesen más megvilágításba helyezte a pókert.

- A jó öreg Pókersuli.

- Úgy éreztem, hogy egy teljesen új világra sikerült rátalálnom, ahol nem megérzésre, meg lapokra játszanak, ahogy azt sok szemlélő hiszi, hanem matematikai alapokra helyezett stratégiák szerint megy a játék. Először kicsit ijesztő volt a sok idegen kifejezés, nem is sikerült első alkalommal átrágnom magam rajta, de aztán kinyomtattam az egészet, és nekivágtam újra. Megvettem a Sklansky féle ’A póker elmélete’ könyvet, majd miután elolvastam, befizettem a Boss-ra, és elkezdtem elverni a pénzt... :)

- Egyébként a játék szeretetén kívül miért vágtál bele?

- A kötetlen időben megkereshető pénz lehetősége miatt kezdtem el játszani, mivel nagyon nehezen viselem a kilenctől-ötig forgó mókuskereket. Akkor is kerestem és most is keresem a lehetőséget arra, hogy olyan életet éljek, ami nekem tetszik, ne pedig olyat, amilyenbe a körülmények kényszerítenek, és úgy gondoltam – és gondolom ma is - , hogy a pókerben vannak lehetőségek…

- Lehetőségek vannak, ez kétségtelen, de el lehet indulni a leejtőn is.

- Nem olyan könnyű a játék, és nem olyan gyorsan jön a pénz, mint ahogy az elején képzeli az ember, és sokkal több időt/energiát kell belefektetni, hogy eredménye legyen. A kezdetekkor naív voltam egy kicsit, de ez persze nem a játék hibája. Eleinte minden olyan könnyűnek, egyszerűnek tűnik. Röpködnek a dollár ezrek a médiában, jön a lila köd, és utána kiderül, hogy mégsem így mennek a dolgok, hanem komoly energiákat kell belefektetni, hogy az ember sikereket érjen el, csak úgy, mint az élet más területein. Sehol nincs ingyen fagyi…pláne, ha már nem a húszas éveid elején vagy, amikor még benne vagy a pörgésben, amikor még nem igazán foglalkozol az egzisztenciád építésével, a jövőddel, a családdal, stb. Persze tisztelet a kivételeknek. Kicsit később azért már meggondolja a pókeres, hogy mit csináljon az x ezer dollárjával, ha fizetni kell a számlákat, tankolni a kocsiba, nagyobb lakást kell nézni, vagy már nem igazán tud ott ülni a pókerasztal mellett reggelig, esetleg délig, mert menni kell például dolgozni időre. Sajnos a zsugások döntő többsége sosem éri el a nyerő szintet. Sokan megroppannak lelkileg és/vagy anyagilag, nem tudják feldolgozni, helyén kezelni a dolgokat. A póker meglebegtet egy „mindenki számára elérhető” sikert, amiről aztán kiderül: iszonyat messze van. Ekkor kerülnek elő a csaláselméletek, a siránkozások…

- Szerinted miért nem olvasni szinte sehol arról, hogy egy-egy sikeres pókerjátékos mennyit dolgozott, tanult, áldozott arra, hogy aztán ömöljön a pénz? A kívülálló számára tényleg egy napozóágyas pénzkereseti lehetőségnek tűnik, de aztán... 

  - Működnek a bulvár mechanizmusok… Az senkit sem érdekel, hogy xy úgy nyert pl. 50 ezer dollárt, hogy előtte 16 órákat játszott naponta, gyakorlatilag megszűnt a magánélete, ezreket költött videókra, könyvekre, coachingra, hónapokig, évekig tanult. Ez a verzió nem igazán hangzik jól. Elég, ha azt látják az emberek, hogy egy taknyos kölyök milliókat nyert „szerencsejátékon”, nem kellett megdolgozni érte, az ölébe hullott, könnyű pénz. Ez a sajtó mellett nyilván jól jön a pókeres vállalkozásoknak is, hiszen sokan befizetnek bizonyos jól reklámozott termekbe, hátha leesik nekik is egy szelet a tortából, ami egyébként a gyakorló játékosnak nem baj, hiszen ezekből is él. Aztán rádöbbennek, hogy mi újság… Gyanítom, hogy sok terem ugyan úgy megpróbálja kommunikáltatni ezeket a jól hangzó eredményeket ilyen-olyan csatornákon keresztül, mint egy bármelyik másik üzleti vállalkozás.

- Remélem Neked azért nem szűnt meg a magánéleted.

- A barátnőm, akivel együtt élek, támogat mindenben, sok terhet levesz a vállamról. Nem kell minden hónapban csutkára fosztanom a pókerszámlákat, hogy elköltsem mindenféle felesleges dologra, nyugodtan építhetem a bankrollomat kedvem szerint.

- Talán azért ilyen megértő, mert ő is játszik?

- Nem igazán, bár megtanítottam az alapokra, és egész hamar rá is érzett. Néha szoktunk HU-t játszani: meglepően pofátlanul blöfföl néha, én meg csak lesek a mutatásainál, ha eljutunk odáig :). On-line nem játszik, de a nagyobb pókeres eseményeket elmesélem neki. „Most Bélabácsi nyert karkötőt, most a Luigi, most a Tóth Ricsinek új nője van” és hasonlók. Tudja, hogy Vegasban van a WSOP, és oda kell eljutni egyszer.

- Ez a távlati célod?

- Erről bővebben nem nyilatkoznék. Maradjunk annyiban, hogy nemsokára szeretnék egy gyökeres életmódváltást, amelyben elég nagy szerepet szánok a pókernek,

- Elég titokzatosan hangzik. Nem szeretnék találgatni, de gondolom szerepet kap majd a CG-is, amire mostanában álltál rá komolyabban.

- Igen, az alapoktól kezdtem el a CG tanulást: a jövőben szeretnék ezzel foglalkozni hét közben, a hétvégén pedig maradnak a versenyek. Elég nehezen tűröm ugyanis a tournamentek óriási varianciáját, pláne úgy, hogy munka után kell nekiállni. Nem egyszer fejeltem meg az íróasztalt éjszaka, miközben csordogáltak a versenyek, így az a tervem, hogy megpróbálok kisebb, de stabil bevételre szert tenni a CG asztaloknál a munkanapokon, a hétvégeken pedig mehetnek a versenyek.

- Ebben mennyit segít az OPHU?

- Rengeteget. Innen indultam el, a már említett Selindek-suli alapmű, óriási kincs: már csak ezért megérte, hogy anno rátaláltam az oldalra, nem beszélve a sok race-ről. Sajnos mostanában nekem kicsit kevés a szakmai tartalom, hiányolom handelemzéseket, videókat, ilyesmiket, de remélem, ez csak a nyári uborkaszezon miatt van így, és szeptembertől jönnek újra a szakmai részek az oldalra. Visszatérve az előnyökre, az OPHU pontok segítségével is szépen arattam, több mint ezer dollárt sikerült kiszedni pusztán a pontokon vásárolt versenybelépőkkel, a coachingról nem is beszélve. Egyébként az interjúért mennyi pont jár? :)  

- Megfogtál, nem tudok válaszolni… Inkább tovább kérdezek: az OPHU pontokból megnyert coaching, hogy néz ki ez a gyakorlatban és mennyire hasznos?

- Nagyon hasznos, rengeteg időt lehet megspórolni vele, ráadásul egy csomó olyan kérdésre is választ kaphatok, amit csak nehezen találnék meg cikkekben/videókban. Számomra sokkal könnyebb és főként gyorsabb belerázódni a CG világába így, mintha magamtól kellene rájönnöm az egyes szituációk megoldásaira. Gyakorlatban úgy működik, hogy emailben megbeszéljük, mikor kezdődjön a másfél órás session. A megbeszélt idő előtt én már elindítom a CG asztalokat, a HM-et, majd mikor megjön az Edzőbá’ :), skype-on felvesszük a hangkapcsolatot. A teamviewer program segítségével látja monitoromat, így nem vakon kell instruálni, hanem pontosan látszódik, hogy mi történik az asztaloknál. Ha handelemzés van, akkor a HM-ből nézzük ki a kérdéses leosztásokat, és megbeszéljük hol volt a hiba, és mi a teendő hasonló szituációkban. Múltkor egyébként én néztem, ahogy ő játszik, az is elég tanulságos volt.   

- A pókeren kívül mivel foglakozol hivatásszerűen, illetve van-e más hobbid?

- Irodista vagyok, egy PR ügynökségnél dolgozom jó ideje már. Zenéltem régen elég aktívan, mostanában kicsit leengedett a dolog, elvétve nyitom ki a gitártokot, pedig hiányzik nagyon. Ebben is kicsit aktívabb szeretnék lenni a közeljövőben, de ismerve a hazai realitásokat, és a zenei szegmensben (is) jelenlévő ügyeskedést, kicsinyességet, nagy terveim már nincsenek ezen a téren. Eljátszogatok a magam szórakoztatására, egy pár órát el lehet bíbelődni a hangszerrel.

 - Milyen zenei stílusok állnak hozzád közel és melyek azok a számok, amelyeket a legszívesebben játszol (játszottál) gitáron?

- A rockzene és vállfajai állnak közel hozzám. Voltak ilyen-olyan korszakaim (metal, grunge, 80-as évek), de alapvetően a klasszikus rockzene áll hozzám a legközelebb, bár elég sok féle zenét hallgatok (pl. a kocsiban most nagyon rákattantam a klasszikus zenét játszó adóra). Rengeteg feldolgozást játszottam már el, de legszívesebben a saját számaimat játszom, hiszen ők az én gyermekeim, ők állnak a legközelebb hozzám. Már rögzítettem párat, és valószínűleg felveszem a teljes életművemet, hogy legyen valami emlékem erről az időszakról is, majd a kölköknek jó lesz mutogatni.

- Mennyit kellene egy versenyen nyerned ahhoz, hogy egy órára kiállj gitározni mondjuk a Blaha Lujza térre?

- Hát ez inkább alkoholmennyiség kérdése :D, de ha behúznék valami nagyobb versenyt (10K+), és lenne rá fogadás, akkor vállalnám, bár lehet, hogy agyonvernének a végére :).  

Lord Malavine