Interjú: Mécs Máté

- A zágrábi kiruccanás valóban több szempontból is jól sikerült. Egyrészt ugye ott van maga a második hely és a vele járó pénzdíj; másrészt pedig több pozitív visszajelzést is kaptam az ott nyújtott játékommal kapcsolatban, többek között a Pokerstars helyszíni tudósítójától is. Ezekre a visszajelzésekre igazán nagy szükségem volt, mert kezdtem kicsit elbizonytalanodni a felkészülésemet illetően. Félreértés ne essék, egyáltalán nem hiszem azt, hogy már kiforrott a pókeres tudásom. Pontosan látom milyen nagy utat kell megtennem ahhoz, hogy egy kicsit is érettnek gondoljam a saját játékomat, de ettől függetlenül jó hallani az elismerő szavakat. Így legalább tudom, hogy talán nem haladok olyan nagyon rossz irányba...

- Ez az út annak idején honnan indult?

- Valamikor még 2006-ban láttam először hold'em közvetítést, és azonnal megtetszett a játék hangulata. Arról nem is beszélve, amikor az is tudatosult bennem, hogy itt még pénzt is lehet nyerni. Persze az első nyertes leosztások/sessionök után én is átestem a szokásos "ha most ennyit nyertem, akkor elég ezt havi húsz órában játszanom, hogy bőven a magyar átlag felett keressek" álmodozásoktól terhes korszakon, hogy aztán kicsit komolyabban is szemügyre vegyem a pókert. Az első nagyobb lökést a legelső külföldi versenyem adta, ami, "kicsire nem adunk" felkiáltással pont a WSOP volt. Ezt tavaly még jó pár követte, de igazán komolyan most, az első nagyobb sikerem után kezdtem el foglalkozni a játékkal.

- Hogyan jellemeznéd a saját játékstílusodat?

- Túl laza-agresszívnak. Ha nem sikerül az ,,A" játékomat hoznom, akkor nagyon el tud szállni a vpip-m és a pfr-m, de szerencsére egyre inkább jó irányba haladok ilyen téren. Egyrészt ha tehetem, akkor shorthanded versenyeket is beveszek a repertoárba, ahol hatásosabb ez a stílus, másrészt egyre jobban tudatosítom magamban, hogy ,,nem kell minden leosztást megnyerni"...

- Melyek a kedvenc játékaid és hogyan néz ki nálad egy átlagos session, gondolok itt az időtartamra, az asztalszámra és tétre?

- Szinte csak tornákat játszom, elsősorban a Starson, de még néhány kisebb teremben is. Általában a session elején fellövöm az első versenyeket, és amíg nem kezd nagyon megtelni a monitorom asztalokkal, addig mást is csinálok (böngészés, beszélgetés, mikor mi a könnyebb). Azért csúcsidőben (ez vasárnap olyan nyolc körül következik be) már annak is örülök, ha sehol sem ültet ki a gép: tizenöt asztal mellett már nem nagyon tudnék másra koncentrálni.

- Milyen téten játszod általában a versenyeket és hol húzódik a komfortzónád határa? 

- Most, hogy adok el százalékot, már a vasárnapi nagyobb versenyek is beleférnek, de a 215$-s határt nem nagyon szeretném még egy darabig átlépni. Az így is egy kicsit kilóg a kérdésben is említett komfort zónámból, de ezeken a tornákon annyi rossz játékos indul, hogy nehezemre esne kihagyni őket. Amúgy, ha csak a saját tőkémre kéne támaszkodnom, akkor valahol 50-100$ között lenne a maximális határ. Mondjuk ettől függetlenül, amikor sikerül egy nagyobb versenyre beselejteznem magam, akkor sem szoktam megijedni a tét nagyságától, és meglépek olyan move-okat is, amelyeket a megszokott környezetemben szoktam.

- Használsz segédprogramokat?

- Holdem managert használok és pokerstove-t is, főleg az utólagos elemzéseknél. Azaz igazság, hogy idén tavaszig az előbbi fel se volt telepítve a gépemre, ami így visszatekintve elég kínos... Nagyjából mintha csukott szemmel akartam volna átsétálni egy kétszer négysávos úton - valahogy így ).

- Van-e kedvenc indulólapod és ha igen, miért épp az?

- A pikk 87. 25 éves vagyok: azt hiszem, ez meg is magyarázza a választásomat...

- Pókerkarriered során melyik volt a legsötétebb időszak és hogyan tudtál kikecmeregni belőle?

- Ha karriernek nevezhetjük az eddigi, mondjuk úgy, útkeresésemet, akkor elég sok volt belőle. Elég sokszor előfordult hogy teljesen figyelmen kívül hagytam a bankrollmanagementet, és mindenféle versenyre neveztem, a készpénzes elhajlásokról nem is beszélve... Szerencsére a zágrábi siker és főleg a nyeremény elég nagy volt ahhoz, hogy kicsit észhez térítsen, azóta sokkal átgondoltabban állok az egészhez, sokkal tudatosabban próbálom fejleszteni a játékomat, amiben azért még bőven van mit.

- Ebben gondolom segít az OPHU-is. Szerinted a közelmúltban megtörtént tartalmi és formai változások jót tettek az oldalnak?

- A tartalmi változások mindenképpen. Elég jók a kikerült videók, bár a legtöbb anyag a heads-up sitandgokra vonatkozik, amihez nekem nem sok közöm van, de tetszik, hogy elindult egy szakmai fejlődés az oldalon. A konkurencia az elmúlt években sajnos nagyon ellépett a " legrégebbi magyar pókerközösség"-től.

- Sok aspektusból, sok cikket írtak már egy profi pókerjátékos karrierjéről. Szerinted azon kívül, hogy egy jó játékos akár élete végéig folyamatosan játszhat és közben akár nagyon sok pénzt is nyerhet, vajon valóban boldog lehet, visszatekintve az életére mondjuk Doyle Brunson korában? Másképp fogalmazva: lehet-e az élet értelme csak a póker?

- Nem tartom túl egészségesnek, ha valaki egyetlen dolognak szenteli az életét, és minden mást háttérbe szorít miatta. Elég könnyen unalmassá és magába fordulóvá válhat így az ember, miközben a világ tele van érdekes és izgalmas dolgokkal. Magamról sem tudnám elképzelni, hogy csak a póker töltse ki az egész életemet, de szerintem ezzel azok a játékosok is így vannak, akiknek jelenleg ez a hivatásuk és az egyetlen bevételi forrásuk.

- Szerinted a profi pókerjátékos hasznos tagja a társadalomnak?

- Ez csak azon múlik, hogy mit tesz akkor, amikor nem játszik. Sajnos ez egy olyan munka, amivel nem sokat tehet hozzá az ember a környezete javításához. A szép eufemizmussal élve, rekreációs játékosok akkor is kártyáznának, ha egy regulár sem ülne az asztalnál. Az ő szórakozásukat, ha nem is rontja, de nem is javítja a profik jelenléte. Ettől függetlenül természetesen a pókerjátékos is hasznos tagja lehet a közösségnek, már csak azzal is, ha megfelelő dolgokra költi az összegrindolt pénzét.

- Melyik a kedvenc, élő játékhoz kötődő, pókeres sztorid?

- Huh, mivel sokat játszom élőben és két évig osztottam is, elég sok ilyen van a tarsolyomban. Most hirtelen az jut eszembe, amikor az egyik utolsó munkanapjaim egyikén, valamikor reggel nyolc magasságában, az egyik játékos, akinek aznap a bevételi oldalán tíznél is több unicum, a kiadási részen azonban legalább háromszázezer forint szerepelt, egy pillanatra magához tért az alkoholmámorából és ráébredt, hogy természetesen az osztó tehet minden bajáról. Ezt a véleményét persze nem tartotta magában, és jó hangosan, hogy minden még jelenlévő hallja, megátkozott, kihangsúlyozva, hogy reméli, egyszer az életben engem is annyi balszerencse ér, mint őt aznap este. Nagyjából két héttel később nyertem egy 25.000 dolláros csomagot a WSOP-ra. Szerintem nem erre gondolhatott...

- Végezetül: ki tetszik a legjobban neked a profi női játékosok közül és miért?

- Shaun Deeb természetesen...