Játék közben tanuld a pókert

Amikor elkezdtem póker szemináriumokon dolgozni Dr. Al Schoonmakerrel, azt mondta nekem: "Fox, a legtöbb ember nem abból tanul, hogy olvas vagy lát valamit, hanem abból, ha csinálja, ha aktívan részt vesz a dolgokban."

Ez az egy kijelentés felbecsülhetetlen segítséget adott nekem ahhoz, hogy megértsem, hogyan tanulnak a tanítványok. De ne gondoljuk azt, hogy ez azt jelenti: "a tapasztalat a legjobb tanár", és egyszerűen csak játssz addig, amíg jó nem leszel. Ha jó akarsz lenni valamiben, akkor tanulnod kell róla, csinálni, majd keresni egy szakértőt, aki kijavítja a hibáidat és megtanít, hogyan csináld igazán jól.

Sokan azt hiszik, hogy a jó játékosoknak valami hihetetlen veleszületett tehetségük van, amivel azonnal megértik a játékot vagy teljesen egyedül meg tudják tanulni. Ez néha akár igaz is lehet, de a veleszületett tehetség értékét gyakran túlértékelik, míg a kemény munka értékét nem veszik figyelembe. A született tehetségen kívül két dolog is magyarázhatja azt, ha egy jó játékos azt állítja, soha nem olvasott könyvet vagy vett órát edzőtől.

1. Volt egy vagy több mentoruk, barátjuk, akik kiváló játékosok, és akikkel meg tudták beszélni a játékkal kapcsolatos dolgokat. Ez pont az a szituáció, mintha több száz órát vett volna egy edzőtől. Ha van néhány barátod, akik jó játékosok, az felbecsülhetetlen értékű.

2. Néhányan egyszerűen csak hazudnak. Ismerek profikat, akik vettek órákat, olvastak könyveket, aztán azt állították, hogy még csak eszükbe sem jutott hasonlót csinálni. Ez lehet valami egó dolog, azt akarják, hogy mindenki azt higgye, egyedül jutottak eddig, vagy az is lehet, hogy csak azt akarják elérni, hogy mások ne tanuljanak és könnyebben verhetők legyenek.

Én soha nem fedem fel a tanítványaim nevét, ha ők nem akarják, és az általam ismert többi edző is hasonló elveket követ, szóval nincs rá mód, hogy megtudjuk, hány nagy tehetség dolgozott együtt edzőkkel.

Kétségtelen, hogy valamennyi tehetségre szükség van. Megfelelően intelligensnek kell lenned, képesnek kell lenned logikai problémák megoldására, tudni kell kezelni a stresszes szituációkat és szükséged van egy kis kreativitásra. Minél többet birtokolsz ezekből az adottságokból, annál könnyebben boldogulhatsz a póker világában.

De lényegtelen, hogy milyen lenyűgöző képességeid vannak, az nem fog fejlődni, csak ha megdolgozol érte. Ezért van az, hogy a kétméteres sportolók nagy része soha nem jut el az NBA-be. A tehetségesek nagyon kis százaléka fektet bele elég időt és munkát, hogy a legmagasabb szintre eljuthasson.

Az általam ismert legjobb út ahhoz, hogy a játékod fejlődjön, egy másik hozzáértő segítsége. Ez nem jelenti azt, hogy mindenképpen edzőt kell fogadnod vagy összebarátkozni a PocketFives összes jó játékosával, de egy jó játékos közelsége hatalmas segítség. Az elemzés - szemben az előadások hallgatásával, olvasással vagy videó nézéssel - lefedi a tanulás három leghatékonyabb útját:

1. Interaktív. A szemináriumokon az összes foglalkozás közül a legtöbb dicsérő visszajelzést az interaktív leosztáselemzésekre kaptuk. A tanítványokat itt bevonjuk a tanulási folyamatba, ezért a tanultak jobban megragadnak bennük.

2. Megtalálja a gyenge pontokat. A könyvek, videók vagy előadások általánosak. Az író/rendező/előadó nem tudja személyre szabni a mondanivalóját, így amit olvasol, annak egy része nem vonatkozik rád, míg esetleg egy napi szinten elkövetett hibád soha nem kerül szóba. Az oktató és tanuló közötti közvetlen kapcsolat lehetővé teszi az egyéni hibák felfedezését és javítását.

3. Tanítja a tanítót. Az oktató ismételgetheti az általa fontosnak tartott dolgokat egész nap, miközben lehet, hogy nem is tudja, hogy a tanítványoknak pontosan miben is kéne a segítség. Én például tudom, hogy túlságosan a stratégiára és a logikára fókuszáltam és kevésbé a pontos döntéshez szükséges információkra, amikor öt évvel ezelőtt elkezdtem tanítani. Lehet, hogy interakció nélkül soha nem tudtam volna meg, hogy ez egy létező probléma. Most már odafigyelek, hogy a tanítvány pontosan értékelje a laptartományokat és megértse az ellenfelet.

A leosztás gyakorlatoknál a szemináriumok végén fel tudunk fedezni olyan hibákat, amit másképpen talán soha nem vennénk észre. Tét méretezési problémák, túl félénk, passzív játék, laptartomány értékelési problémák, a tervezés hiánya vagy annak megértése, hogy a játékos zsetonjainak és a potnak az aránya miképpen hat a leosztásra mind gyakori hibák, amiket az oktató és tanítvány kölcsönös együttműködése nélkül lehet, hogy soha nem fedeznénk fel. Amint megtaláljuk a hiányosságot és befoltozzuk a léket, a siker sem marad el.

Hogyan tudod ezt magadtól elérni?

Ha van edződ, akkor készülj kérdésekkel, problémás leosztásokkal az órára. Ez nagyban megkönnyíti az edző dolgát, mert segít beazonosítani a problémáidat.

Ha vannak a játékkal komolyan foglalkozó barátaid, akkor kérdezd meg őket problémás leosztásaidról, hogy ők mit (és miért) csináltak volna az adott leosztásban, anélkül, hogy a kimenetét rögtön elárulnád. Ha bad beat sztorikat zúdítasz a nyakukba, abból nem fogsz tanulni semmit, viszont elüldözheted őket. Senki nem akar stratégiáról beszélgetni egy nyavajgóval, aki a síráson kívül semmit nem tud hozzátenni a dolgokhoz.

Ha nincsenek pókeres barátaid, akkor tedd fel problémás leosztásaidat kedvenc fórumodra, hogy lásd mások mit csinálnának a helyedben. Emellett hasznos, ha próbálsz találni valakit, akivel élőben megbeszélhetsz leosztásokat. Jó ötlet például a helyi kártyaklubban (ha van) megismerkedni a jobb játékosokkal, biztosan fogsz köztük olyat találni, aki örül, ha más a pókert komolyan gondoló játékossal stratégiáról beszélgethet.

Az írásaimon dolgozva úgy találtam, hogy mások kritikája a fejlődés egyik legjobb módja, és a póker is hasonlóan működik. Remélhetőleg mindkettőben jobb vagyok, mint hat évvel ezelőtt, amikor elkezdtem írni a PocketFivesnak.

A fordítás a pocketfives.com engedélyével készült.