Ne vetítsd ki a saját játékod

"Hogyan tarthattál itt?" kérdezi egyik játékos a másiktól hitetlenkedve. "Nem ismered a hírnevemet?" A beszélő ebben az esetben egy nagyon feszes játékos egy olyan csapatban, ahol mindenki hetente együtt játszik és a hírnevét mindannyian ismerik.

De akkor miért tartották a tétjét? Rossz időpontot választott a blöffre, akaratlan jelet adott vagy egyszerűen belefutott egy nagyágyúba? Nem. Egy olyan játékosba futott bele, aki ismerte a hírnevét és egyszerűen nem érdekelte. Így másnap el fogja mesélni a laza játékos rettenetes tartásának történetét, és a szintén feszes haverjai siránkoznak egy sort, amiért olyan balszerencse érte egy rossz játékos miatt. Kétségkívül, ebben a helyzetben hosszú távon rossz döntés a laza játékos tartása a feszes ellen, de közel sem olyan rossz, mint a feszes játékos blöffje.

A feszes játékos belesett abba a csapdába, hogy magára koncentrált, és kivetítette a gondolkodási folyamatát a másik játékosra. A feszes játékos azt gondolta: "Az a hírnevem, hogy csak nut lapokkal játszom, teljesen biztos vagyok benne, hogy a laza játékosnak nincs nutja ennél az asztalnál, így képesnek kell lennem eldobatni vele szinte az összes lapot. Támadnom kell." Ez jó gondolatmenet lenne, ha önmagával játszana, de nem így van. Egy megrögzötten laza játékos ellen játszik, akinek olyan a hírneve, hogy szinte minden indulólappal játszik, és eljut a mutatáshoz néhány bizarr és gyenge lappal is.

Tehát a mi laza játékosunk nem gondolt semmi olyasmit, hogy, "Hé, Rettentő Feszes úr licitál, így biztosan nagyszerű lapja van. Mindig dobnom kell itt a közepes párt, mivel csak a blöfföt tudom megverni." Ehelyett sokkal inkább így gondolkozik: "Párom van és (runner-runner) flösöm vagy (runner-runner) sorom is lehet. Pár, flöshúzó és sorhúzó - semmiképp sem dobhatok. Tartok."

A mi feszes játékosunk ott tévedett, hogy a gondolkodási folyamatát kivetítette az ellenfelére, de valójában ez egy kicsit mélyebb ennél. Valójában arra talált módot, hogy racionalizálja azt, aminek megtörténtére vágyott, és feltételezte, hogy a történet szereplői úgy cselekednek, ahogy azt a fejében lejátszotta. Volt már, hogy előre tudtad, vitába vagy tárgyalásba keveredsz valakivel és végiggondoltad az egészet a fejedben? És volt már, hogy úgy alakult, ahogy az elmédben lepörgetted? Természetesen nem. Az emberek bonyolultak és gyakran ésszerűtlenek vagy legalábbis kiszámíthatatlanok, és a nyitó megmozdulás után minden az alkalmazkodáson és a reagáláson múlik.

A pókerben kevesebb változós, jobban szabályozott helyzetben vagyunk, amelyet újra és újra lejátszunk, így esélyünk van meglehetősen pontosan kiszámítani az ellenfeleink cselekedeteit. De ehhez meg kell szabadulnunk a feltételezéstől, hogy úgy gondolkodnak, ahogy mi, vagy úgy gondolkodnak, ahogy mi szeretnénk, és lépjünk a következő szintre, ahol voltaképpen mi gondolkozunk úgy, mint ők.

A fenti forgatókönyvben a feszes játékosnak rá kellett volna jönnie, hogy nem blöffölhet ebben a helyzetben, mert olyan játékossal áll szemben, aki szinte sosem dobott, ha már belépett egy potba. E játékos ellen a helyes játék érték szerint licitálni a jó lapunkkal, amit kifizetnek, és ne próbáljunk átkelni az üvegajtón, újra és újra összetörve a fejünket.

Az általam játszott játékok egyértelműen verhetőek, de jött néhány tehetséges játékos, és egyszerűen nem tudták kitalálni, miért nem nyernek soha. Jobban megértik a játékot, alaposan ismerik az indulólapok értékeit és egy csomó dolgot helyesen csinálnak. Azoknak, akik jöttek és mentek, ugyanaz volt a hibájuk: nem voltak képesek kiszabadulni a saját fejükből és bekerülni az ellenfélébe.

Valahányszor azt halljuk egy játékosról: "Jobban megy jó játékosok ellen, mint rosszak ellen" vagy ennek a nevetséges mondatnak valamilyen variációját, akkor tudhatjuk, hogy olyasvalakivel állunk szemben, aki mindig a saját személyes szűrőjén keresztül néz mindent ahelyett, hogy alkalmazkodna minden egyes ellenfele cselekedeteihez és gondolataihoz.

Ha mindenki ugyanúgy gondolkodna, a póker nem lenne valami nagy játék. A szabályok maguk egyszerűek, az emberek viszont olyan bonyolultak, hogy a póker olyan játékká válik, amelyhez mindig visszatérünk. Értsd ezt meg, fogadd el és dolgozz azon, hogy az ellenfeled fejébe képzeld magad, ahelyett, hogy a saját gondolataidat próbálnád a fejükbe gyömöszölni.

Amikor egy játékos gyengén játszik, ne próbáld megváltoztatni, hogy úgy játsszon, ahogy te akarod ebben a szituációban. Ismerd fel, mit csinál, és alkalmazkodj az akcióihoz, hogy kihasználhasd a hibáit. Ez egy nyerő-nyerő helyzet. Te pénzhez jutsz az asztaloknál, a vesztő játékos pedig játszhat és élvezheti anélkül, hogy kritizálnák a játékát - legalábbis te nem.

Court Harrington a pókeripar üzleti részében dolgozott, többek között versenyekről tudósított a PocketFivesnak, a PokerRoad Radio műsorvezetője volt, oktatott a WSOP Academyn, és számos, színfalak mögötti kötelezettsége volt. Készpénzes játékokban és versenyeken is játszik. Harrington jelenleg konzultációs munkát végez és pókeren kívüli üzleti lehetőségeket kutat. A PokerRoadCourt@gmail.com címen lehet kapcsolatba lépni vele.