Néző, csak óvatosan!

A versenykörutakat mostanság elözönlő emberek közül sokan a World Poker Tour és a World Series of Poker közvetítéseit nézve kezdtek érdeklődni a komoly póker iránt. A tévében mutatják a rejtett kártyákat a leosztások alatt, így a nézők láthatják, hogy a világ legjobb játékosai hogyan űzik mesterségüket, aztán pedig alkalmazhatják a saját játékukban, amit a közvetítésekből tanultak.

Az utóbbi pár évben azt vettem észre, hogy némelyik kevésbé tapasztalt játékos, aki indult a tízezer dollár nevezési díjú versenyeken, nem teljesen jól ítéli meg azt, amit a közvetítésekben látott. Sokan hajlamosak hibásan alkalmazni a tévében látott manővereket, aminek eredményeként hamar a padlón találják magukat, azt kérdezve maguktól, hogy miért jött be ez a húzás olyan jól Phil Ivey-nek, vagy Chris Fergusonnek, nekik pedig miért hozott ilyen katasztrofális eredményeket.

Azért, hogy nehogy ti is ebbe a csapdába kerüljetek, amikor legközelebb leültök WPT-t vagy WSOP-t nézni, két kulcsfontosságú adatra figyeljetek oda: a játékosok számára az asztalnál és a játékosoknál lévő zseton mennyiségére a vakokhoz viszonyítva.

A World Poker Tour döntő asztalainak közvetítései akkor kezdődnek, mikor már csak hat játékos marad. A versenyek legtöbbjén azonban végig kilenc vagy tízfős asztalok vannak. Amikor tíz játékos van az asztalnál, folyton aggódhatunk, hogy valaki magas osztott párt vagy AK-t tart kézben. Legtöbb jó játékos éppen ezért igyekszik elővigyázatosabb lenni teljes asztalnál, és nem keveredik nagy bajba olyan spekulatív lapokkal, mint az osztott közepes párok vagy az AT. Ezzel szemben kis létszámú asztalnál nagymértékben csökken annak az esélye, hogy erős lapokba futhatunk bele. Amikor a játék három vagy négyszemélyes, egy profi valószínűleg nagyon agresszívan fogja megjátszani az olyan lapokat, mint a kilences pár.

A versenyek késői szakaszában a vakok általában nagyon magasak a játékosoknál lévő zsetonokhoz képest. Például a legutóbbi WPT versenyen, amelyet a Gold Strike-ban, Tunicában rendeztek, amikor már csak négy játékos maradt, 1,4 millió volt az átlagzseton. Ez soknak tűnhet, de a vakok ekkor 30 000 és 60 000 zseton voltak, a kötelezően berakandó kezdőtét pedig 10 000. A legkevesebb zsetonnal rendelkező játékosok - akiknek egymilliónál kevesebbjük volt - nem engedhették meg maguknak, hogy türelmesek legyenek. Ha csupán húsz leosztásban nem játszanak, zsetonjaik fele eltűnik.

A vakok emelkedésével a jó játékosok egyre agresszívabbá válnak, és gyakran emelnek flop előtt, miközben próbálják ellopni a vakokat és kezdőtéteket. Tudják, hogy ha ülnek, és várnak a legjobb lapokra, a vakok megtizedelik a zsetonjaikat. A versenyeknek ezen szakaszában sok ilyen lopási kísérletet lehet látni másodosztályú lapokkal. A többi jó játékos pedig teljesen tisztában van azzal, hogy ellenfelük akár nagyon kis lapokkal is emelhet, így visszaemelhet vagy visszavághat a vakokból hasonlóan közepes lapokkal.

A kis létszámú asztalok és a magas vakok olyan játékhelyzetet teremtenek, ami szükségessé teszi a szinte állandó agressziót és a folyamatos részvételt a játékban. Így például, ha egy profit láttok két hetessel all-in visszaemelni a vakokból, valószínűleg megfelelően mérlegelte a szituációt, és a legjobb lehetséges lépést választotta a számára rendelkezésre állók közül. Gondolt a kis létszámú asztalra és a magas vakokra, megállapította, hogy feltehetőleg nála van a legjobb lap, és ami a legfontosabb, hogy ellenfele valószínűleg nem tudja megadni a visszaemelést. Ugyanez a játékos teljesen máshogy játszaná meg ugyanezt a leosztást a torna korábbi szakaszában.

Az utolsó dolog, amit figyelembe kell vennünk, ha pókert nézünk a tévében, hogy a show-műsorok jól összeszerkesztettek. Az idei WSOP-n előfordult, hogy 15 óra játék és több száz leosztás kellett, hogy meglegyen egy versenyszám győztese. Az ESPN-en általában húsz leosztást tesznek bele egy egyórás adásba. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy sok összefüggés hiányzik ezekből a tévéközvetítésekből. Lehet, hogy egy tartásnak vagy egy visszaemelésnek, ami szokatlannak tűnt a tévében, nagyon is sok értelme volt a verseny alatt. Például ha egy agresszív játékos egymás után nyolcszor emelt az osztó helyéről, a nagy vakot beadó játékos dönthetett úgy, hogy visszaemel egy alacsony lappal, csak hogy tudassa ellenfelével, hogy kész ellenállni. Ez nem egy olyan lépés, amit az ember normál esetben megtesz, és furcsának tűnhet a tévében, de ha ismerjük a körülményeket, akkor a nyolcas magasságú lappal való visszaemelés tökéletesen érthető.

Azt javaslom, hogy a következő megtekintésre kiszemelt pókerversenyt vegyétek fel, így jobban nyomon követhetitek játékosok számának alakulását és a vakok nagyságának változásait a játékosok zsetonjaihoz képest. Ha odafigyeltek a részletekre, akkor sokkal tisztább lesz az összkép.

Howard Lederer

A cikk eredetileg a Full Tilt Poker Tippek Profiktól sorozatában jelent meg.

Fordította: Orosz Krisztián
Lektor: brian