OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Nyerni egy havertól
Ha a megélhetésért játszol pókert ugyanazokkal az emberekkel újra és újra, akkor kellemetlen helyzetek adódhatnak. Elkerülhetetlen, hogy barátságot köss a többi játékossal, a profikkal, akik szintén dolgozni járnak az asztalhoz, és a megbízható vesztesekkel. Ezeknek a szituációknak a kezelése nem mindig egyszerű.
Amikor 8 évvel ezelôtt elkezdtem hivatásszerűen pókerezni Torontóban, néhány nagyszerû barátra leltem a többi játékos között. Általában hétfôtôl péntekig, déltôl este nyolcig játszottunk, aztán együtt néztük a játékot. Ez vidám szakasza volt az életemnek.
A társaságból nagyjából nyolcan tekintettük ezt munkának A játék $10/$20-as volt, amit Torontóban általában 11-en játszottak egy asztalnál. A csapatból többnyire legalább öten ott voltak délben, de elôfordult, hogy mind a nyolcan ott ültünk már. Nagyszerû volt a játék, sok akcióval, mígnem furcsa dolgok kezdtek történni.
A játék nyilvánvalóan egyre feszesebb lett, de ez várható volt, és nem is ez volt a valódi probléma. Egyre gyakrabban elôfordult, hogy a flop után már csak ketten maradtunk, és ráadásul egyikünk sem tett be több tétet. Ez tönkre tette a játékot, nem beszélve arról, hogy milyen furcsán hathatott a többi játékosra. Tudtam, hogy ez komoly problémává válik, és tudtam, hogy meg kell állítanom, vagy legalábbis nem szabad részt vennem benne.
Egy este elmeséltem mindenkinek, mi történt a játékkal. Azt mondtam nekik, hogy mostantól játsszanak keményen velem szemben, és tôlem is ezt várhatják. Elfogadták a döntésemet, és ez segített, hogy ismét jó legyen pókerezni. Persze a "puha-játék" nem szűnt meg teljesen, de már nem volt olyan gyakori, és nem rontotta el a játékot.
Persze ez komoly negatívumokkal is járt. Mi mind BARÁTOK voltunk elsôsorban és csak másodsorban munkatársak. Nehéz volt nekem, hogy check-raise blöfföt csináljak egy barátommal, aki már $1200-at bukott a játék során. Fôleg, hogy tudtam, egyikünk sem az az igazán gazdag ember. Bár az $1200 nem is volt olyan nagy bukás ennél az asztalnál, mert délután háromra már kellemesen be tudott vadulni a játék.
Bárhogyis volt, bizonyos szituációkban puha maradtam, és ez kicsit megzavart engem. TUDTAM, hogy ez végül is pénzbe kerül nekem, de hát ők a haverjaim voltak. Végső soron azért túltettem magam rajta. Emlékszem, amikor egyszer check-raise-eltem a barátnômet a rivernél úgy, hogy semmi nem volt nálam. Akkor már $2000-et bukott aznap a $10/$20-as játékban. Amikor meglátta a lapjaimat... Elég, ha annyit mondok, hogy nem volt éppen örömteli a taxizás hazafelé. Mindazonáltal csak azt tettem, amit tennem kellett.
Manapság ahol játszom, csak ritkán látni efajta puhaságot, de néha azért előfordul. Azt gondolom, hogy ez rossz a pókernek, de csak nagyon keveset lehet tenni ellene, ez mindig is a játék része marad. Csak készülj fel rá, és ismerd fel a helyzetet! Ha tudod, hogy két ember nem játszik elég keményen egymás ellen, akkor rengeteg lehetőséged van rá, hogy hasznot húzz ebbôl az információból.
Például, ha mindketten a játékban maradnak, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem akarnak a másik ellen blöffölni, tehát ha valamelyikük tétet tesz be vagy emel, akkor biztosan van nála valami. Vagy mondjuk kettôjük között ülsz. Ha az A barát emel a buttonnál, miközben a B barát a big blind, akkor tudhatod, hogy az emelés célja nem az volt, hogy ellopja a blindokat. Csak meg szeretné mutatni a lapjait, akár tartják az emelést, akár nem.
Egy tökéletes világban ebből nem lenne gond, de persze nincs olyan, hogy tökéletes világ. Mielôtt befejezem, egy dolgot tisztázni szeretnék. Ha az emberek puhán játszanak egymás ellen, az nem egyértelmu csalás. Többnyire csak egyfajta gesztusként csinálják, és nem kell túl paranoiásnak lenni miatta. Nem rossz szándékkal teszik, amikor lepasszolják a nyerő lapokat a haverjuknak. A pokolba is, manapság én is ezt teszem... így esetleg két tétet is nyerhetek egy helyett. :)
Daniel Negreanu ©
A cikk eredetileg a CardPlayer magazinban jelent meg.