Pókercsalók kézikönyve - A Maverick-trükk

"Gyermekkorom óta hiszem, hogy van egy különleges képességem. Ha erősen gondolok egy lapra, akkor az fog nekem feljönni. Apám ugyan azt mondta, megőrültem, de én tudom, ha igazán hiszek, sikerülni fog. Persze nem mindig sikerül." (Maverick)


Kedves Olvasók! A sorozat címe ne tévesszen meg senkit. Nem célom, hogy hamiskártyások új nemzedékét képezzük ki, viszont fontosnak tartom, hogy a játékosoknak legyen esélye felismerni azokat a helyzeteket, amikor nem nyerhet. Észrevehetők lennének valóban az ilyen szituációk? Talán. Néha. Bár mindenkit be lehet csapni, de a figyelmes játékos időnként kiszúrhatja az árulkodó jeleket. A legáltalánosabb tanács, azonban amit ezekkel a helyzetekkel kapcsolatban adni lehet: ha feltámad bennünk a gyanú, hogy ellenfeleink csalnak, szálljunk ki a játékból! Természetesen nem célom, hogy feleslegesen paranoiássá tegyem a pókerjátékosokat, de jegyezzük meg: attól még, hogy üldözési mániások vagyunk, egyáltalán nem biztos, hogy nem üldöznek minket.


Ászt akarok kapni

Milyen jó is lenne, ha az univerzum engedelmeskedne a kívánságainknak! Csak erősen akarnunk kellene és megkaphatnánk azt a lapot, amivel nyerőbe fordíthatnánk az esténket.

Nem akarom olvasóim idegeit tovább feszíteni, ezért elárulom már most: lehetséges a dolog. Ugyan annál kicsit tevőlegesebb közreműködésünkre is szükség lesz annál, minthogy erősen összeszorított szemmel elkezdjük kántálni a "gyere pikk ász, gyere pikk ász" mantrát, azonban az akarat megléte kiindulási alapnak egyelőre megteszi.

Ha azonban tovább akarunk lépni a trükk megvalósítása felé, akkor második lépésként mindenképpen szükségünk lesz arra, hogy tudjuk a lapok helyét a pakliban, és hogy ezeket később osztható pozícióba mozgassuk. A lapok helyének megismerésével kapcsolatban sokat segít, ha nem kell megnéznünk őket. Akkor persze egyszerű a helyzetünk, ha előre preparált paklival játszunk, de mi a teendő, ha menet közben jövünk rá, hogy például az ICM hatás csökkentésére azonnal meg kell megjelölnünk a kártyákat? Ez a cikk e témakörrel foglalkozik.


Az ász kiválasztása

Az ász kiválasztásának legprimitívebb módja, ha zsebre rakjuk, hiszen akkor biztosak lehetünk benne, hogy hol van. Amikor ászt kapunk, nem dobjuk be azt a közös kártyák közé, hanem kezünk takarásában levesszük az asztalról. Ki tudja, mikor jön jól legközelebb egy tartalék lap? Ezzel a módszerrel probléma csak annyi, hogy a pakliból az egyik lap hiányozni fog, és ha ügyesen kezeljük a lapunkat, akkor is feltűnhet valakinek hogy kettő helyett egy (vagy Omahában 4 helyett 3 lapot - ami azért valamivel kevésbé feltűnő) dobunk el. A nagyon gyakorlott osztók a pakli súlyából-vastagságából is megmondják, ha hiányzik egy lap! Ha pedig picit is komolyan veszik a partit, és az osztó húzza be a lapokat, akkor pedig végképp kizárt ez a módszer - kivéve, ha mi vagyunk épp az osztók, illetve valamely beavatott barátunk kezeli a paklit.

Sokkal kifinomultabb módszer az ásznak a parti elején való kiosztása. Ehhez azonban tudni kell, hogy hol van az ász. De hogyan válasszuk ki az 52 lapból?


A jelölt kártya

A jelölt kártyákat sokféleképpen fel lehet használni a pókerjátékokban, azonban mi most kifejezetten az ad hoc megjelölésekkel foglalkozunk, és így szeretnénk az ász helyét megtudni. Mivel a keverések, emelések félig-meddig vakon történnek, ezért a lapok kiosztásánál a fizikai jelölések bírnak nagyobb jelentőséggel, a licitáláskor pedig a látható megjelölések.


Fizikai jelölések

A fizikai jelölések két legelterjedtebb típusa a vágás és a törés.


Kártyák megvágása

Ez a módszer előkészített pakliknál tipikus, azonban menet közben is kivitelezhető.

A kártyák megvágására (cutting) céleszközöket gyártottak, általában a kártyalap hosszabb éléből szelnek le körülbelül félmilliméternyit.

A megvágott kártyalap könnyen kitapintható, így megoldható az, hogy ennél a lapnál emeljünk, továbbá, hogy tudja az osztó, kihez került.

Ez a csalási módszer inkább régebben volt elterjedt, a mai, nagyon pontos méretminőségű kártyáknál túl feltűnő lesz az eredmény. A kártyalap megtörése azonban ma is tipikus lehet.


Kártyák megtörése

A kártyák megtörése (crimping) általában úgy zajlik, hogy ha a játékoshoz ász kerül, amikor megnézi, mutatóujjával erősen lenyomja az asztalhoz a lap közepét, vagy bedobásnál, a mutató és hüvelykujjával hosszanti irányban kicsit összenyomja a kártyalapot. Ez a csalási módszer azért különösen kellemetlen, mert előfordulhat véletlenül is (nincs egyértelmű bizonyíték, hiszen lehet, hogy kártyapartnerünk egyszerűen csak fakezű) másodsorban pedig az ellenfél felismerheti a hozzánk kerülő lapokat az asztal túloldaláról is. Ennek kivédésére is alkalmasak a mai jó minőségű plasztik kártyák, amik nagyon rugalmasak ezért törés után azonnal visszanyerik eredeti alakjukat, és csak nagyon durva (ezért feltűnő) beavatkozásra deformálódnak.

Gyakori trükk az is, hogy emelés után, de az osztás megkezdése előtt, az osztó az általa ismert alsó lapot osztás előtt megtöri.

A pakliból kicsit kihúzott kártyát erősen meghajlítva tartós deformációt érhetünk el.

Az ászok kiválasztásához a csaló legfontosabb eszközei a kezei, tehát a tapintóérzéke. Se az nem kedvező számára, ha túl száraz a bőre, sem az, hogyha túlságosan izzad. (Gyanús lehet ha magas tétes kártyapartnerük körül hintőpor vagy babaolaj illat terjeng!)

A kártya megtörése után a jövőben könnyen elemelhető ott a pakli, ahol a meghajlított kártyalap (például ász) van, és ilyenkor az osztónak más dolga nem lesz (hacsak nem a nem első embernek szánja az ászt), hogy hamis osztást végezzen, a második lapokat osztva (vagy a pakli aljáról osztva) addig fölül marad az ász, amíg az osztással a cinkostársához nem ér. De az is hatalmas előny, ha nem ászt jelöl meg a csaló, és emelése után tudja egy kártyalap pontos helyét.

Ha azt vesszük észre, hogy partnerünk annyira durván kezeli a kártyákat, hogy bármiféle látható deformáció marad rajtuk, az emelésre szánt pakli valahol elválik, akkor hívjuk fel játékostársaink figyelmét arra, hogy vigyázzanak a lapokra, és kérhetünk új paklit is. Ne legyünk szégyenlősek, ellenőrizzük a paklit:

A hosszában tört kártya elsősorban a bedobás mozdulatakor van meghajlítva

A keresztben tört kártya jellemzően a kukucskáláskor deformálódik.


Vizuális jelölési módszerek

Hasonló eredményre vezethetnek az egyéb kártyajelölések, azonban ezeket jellemzően inkább arra használják, hogy tisztába jöjjenek egyes lapok helyzetével. (persze, ha az osztó be van avatva, akkor keverés közben el tudja úgy helyezni a jelölt lapot, hogy az általa kívánt személynek ossza ki)


Körmözés

A kártyának a körömmel való megjelölése ősrégi (talán a legrégebbi) módszer. A profi csalók kiélezték parti előtt az ujjkörmüket, aminek az az előnye is megvolt, hogy a jelölés végrehajtása után le lehett harapni az inkrimináló körmöt. Erősen használt pakliknál elég meghúzni körömmel a kártya élét, hogy oldalról nézve a paklit, láthassuk, mikor kerül kiosztásra, de a dolog ellen a modern, plasztik burkolatú kártyák már elég jól védenek. A módszer ismertsége miatt is erősen túlhaladottá vált.


Pingálás

A lapok menet közbeni megjelölésének egyik korábban nagyon elterjedt módja volt a pingálás (daub). A pingálás egy kártyacsalók által használatos szakkifejezés arra, hogy ragadós és színes festékdarabkákat mázolnak észrevétlenül valahova a kártya hátlapjára.
A kártyalap megfestésére használt anyag lehet egy egyénileg kikevert recept (amit a csalás őskorától szájhagyomány útján terjesztettek a hamiskártyások újabb és újabb generációi felé), de használnak erre az átverésre az áruházakban megvásárolható anyagokat is, mint például a sminkelésre használt eszközök (rúzs, csillámpor, stb), továbbá nem szabad elfelejtkezni a kártyacsaló ipar speciálisan erre a csalástípusra kikevert és gyártott készítményeiről.

A csalók tipikusan titokban tartják a pingálásra használt készítmények típusát, de érdekességként egyet megemlítek: olivaolaj, sztearin és kámfort kell elkeverni aminobenzánnal (a megfelelő mennyiségben) olyan hőmérsékleten, hogy az elegy összeolvadjon egységes állagúvá. Terítsük ki, és hagyjuk lehűlni. Amikor kihűlt, késpengével felszedhetjük, és (itatós) papír segítségével megszabadulhatunk az olajtól. Az elegy innentől kész van a használatra, csak a tárolását és a felvitelét kell ügyesen megoldani. A szerző megjegyzése: az aminobenzán (anilin) gőze erősen rákkeltő - mérgező!

Ez a csalástípus egy időben annyira elterjedt volt, hogy egy - kifejezetten kártyacsalók részére üzemeltetett - honlap ajánlása szerint érdemes megkérdezni azt a fickót, aki a női sminkkészletek között kotorászik, (és nem tűnik transzvesztita sztriptíz táncosnak) hogy nem tud-e magas tétű pókerpartiról a városban.

Az oldal szerzőjének elmondása szerint, amikor ő a női smink anyagokat tesztelte, (bár sokan furcsán néztek rá a kozmetikai bolt női részlegén) számos olyan készítményt talált a csillám jellegű smink készítmények között, ami rendkívül finom, szinte láthatatlan nyomott hagyott a kártyák hátoldalán, és nem kellett hozzá semmi más, mint egy észrevétlen érintés a sminkkel fedett bőrfelülettel. Ez a nyom lényegében láthatatlan! Ezen azt értem, hogy a jelölés csak meghatározott szögből látszik. A teszteléshez billegtetni kell előre-hátra a kártyalapokat, hogy észrevehetővé váljon a festéknyom. Természetesen, ha túl sokat használunk a festékből, akkor észlelhetővé válik, de ha nem sokallunk be vele, akkor nagyon valószerűtlen, hogy bárkinek is feltűnik. Ha azonban mégis így alakul, akkor a hölgyek könnyen kimagyarázhatják magukat, de az uraknak is megvan a lehetőségük a lelepleződés elkerülésére: a festőanyagtól közvetlenül a jelölés után megszabadulnak a mosdóban.

A jelölési minták személyről személyre változhatnak, és persze az adott játék is meghatározhatja. (meg lehet jelölni pl az ászokat a kártya közepére tett pöttyel, és a treffeket a szélére elhelyezettel)

A festékanyagot rá lehet kenni egy játékzsetonra, egy ékszerre, egy öltönymandzsettára, a poharunk aljára, bármilyen tárgyra, amit a játék közben a gyanú ránk terelődése nélkül piszkálhatunk. Az újabb fejlesztések közé tartozik a cipőtalpra kent festék, ami azért lehet jó, mert egy dühös vesztes talán át akar minket kutatni, de a cipő talpának tüzetes szemügyre vétele várhatóan nem fog eszébe jutni. Ha mégis, a cipő talpán valami undorító ragacs bármi lehet, amibe beleléptünk, de egy titkos gombot az öltönyünkön, rekeszt a kártyaőrünkön sokkal nehezebb kimagyarázni.

2003-ban az NGCB elkapott egy pingálással nyerő kártyacsalót a Strip kaszinó pókerszobájában. A festék egy egydolláros bankjegyre volt felvíve. (a bankjegy zöld, a festék alapszíne is zöld volt). A csalót feltehetően azért kapták el, mert gyanússá vált, hogy állandóan az előtte levő pénzzel babrált. A dolog jellege arra utal, hogy az amatőr csaló otthoni - készpénzes - játékokban csalt az elkövető, ahol a kis értékű bankjegyek használata nem feltűnő.

Több féle festéket lehet használni. A legegyszerűbb megközelítés például az, hogy vörös festéket használnak vörös hátlapú kártyákhoz, kéket a kékhez. Néhányan használnak aranyszínű vagy ezüst jelölést, ami akár fekete kártyákon is működhet. Léteznek lumineszkáló jelölések is, amik csak speciális szemüvegben láthatók. (a témáról bővebben később)



Ha minden óvatosságunk ellenére mégis folyamatosan beül hozzánk a röntgenlátással rendelkező szupermen, akinek sorozatban esik az 1-2 out, ne gyanakodjunk kizárólag a szerencse forgandóságára. Hagyjuk a partit egy más napra, vizsgáljuk ellenfeleink viselkedését, ellenőrizzük szoftvereszközeinket más szoftverekkel, beszéljük meg a leosztásokat jobb játékosokkal: "ne hagyjuk magunkat becsapni, átverni, megkárosítani."




Tj66a



A cikkben felhasznált források elsősorban:
neocheating
wikipedia
cardshark