ITM játék II.

avagy
A győzelem kapujában

A Sit and Go suli kicsapós pókertanfolyammal tér vissza: a szerencsét a heads up-ban ugyanis nem pótolhatjuk tudással. Sok online író - Colin Moshman szavaival élve - a sit and go befejező szakaszát "crapshot"-nak (lefordíthatatlan kifejezés, egyrészt körülbelül a kockajáték faktorra utal, másrészt arra, hogy nem kell nagy ész hozzá) nevezi, és ez nagyjából mindent elmond arról, hogy mennyire van e játékszakasz komolyan kielemezve.

Ezt a kicsit lebecsülő jellegű hangnemet az indokolja, hogy a heads up magas vakok miatt gyakran automatikus döntésekkel szembesít minket, amikor nincs választásunk, hiszen a pot odds alapján játszani leszünk kénytelenek, és nem tehetünk mást, mint keresztbe tett ujjakkal várjuk majd a megváltó rivert.

Én ezt picit másképp gondolom, és úgy vélem, hogy egy sikeres játékos nem mellőzheti a heads up szakasz elemzését. Azt javaslom tehát, hogy vizsgáljuk meg, hogy mit tehetünk, és mi itt a célunk, és hogy miért érdemes ezzel foglalkozni.

Kezdem a végéről: nem szabad elfelejteni, hogy a heads up szakaszban dől el a 10 fős Sit and Go nyereményalapja egy ötödének, hat fős Sit and Go-k 20-40%-ának (Party Poker - iPoker) a sorsa. Tekintve, hogy általában ez az egyik legrövidebb játékszakasz, nagyon kis tudásbeli előny is nagyon magas órabért jelenthet a heads up-ban. Mivel a második és a harmadik hely díjalapja már kiosztásra került, el kell felejteni mindent, amit a SNG suli korábbi részeiben olvastunk az ICM által befolyásolt megadási laptartományokról - a képlet egyszerű: már megnyertük a nyereményalap X %-át, és a maradékért pedig egy rövid, két személyes Sit and Go-t játszhatunk. Nem kell tehát itt törődnünk a zsetonok pénzbeli értékének változásával, sőt gyakran a lapunkkal sem.

Azonban a heads up nem csak matematika, de pszichológiai hadviselés is egyben. Ennyiben talán inkább művészetnek nevezhető, semmint tudománynak. A matematikai alapok ugyanakkor nagyon könnyen elsajátítható részei a játéknak, míg a lélektani része faktor sokkal kevésbé. Hogy ne fizessem ki ilyen olcsón az olvasókat, és a továbbolvasásra egy kis motivációt adjak, megígérem, hogy nem csak néhány tipikus ellenfelet (és a hozzájuk tartozó lejátszástípust) említek meg később, de egy nagyon könnyen elsajátítható, félig meddig automatikus, ugyanakkor viszonylag sikeres heads up stratégiát is.

A játék általános képe

Azoknak akik játszottak már heads up-ot, valószínűleg nem meglepő, de a többieknek talán hasznos lesz megemlíteni, hogy a licitálási sorrend megváltozik a HU-ban. A korábbi begyakorolt licitminták így részben értelmüket vesztik. Mindössze két pozíció van az asztalnál, a kis és a nagy vak. A kis vaknál van az osztókorong, és ennek örömére preflop ő licitál először, azonban a későbbi utcákon viszont ő lesz a másodlicitáló. Ez azonban  nem akkora előny, mint első pillantásra tűnik, mert a Sit and Go-k döntője tipikusan - Harrington végjátékkal foglalkozó könyve alapján - "Low M Confrontation", azaz olyan játék, ahol a vakokhoz képest alacsony stack-ek miatt kicsi a mozgástér. A licit tehát emiatt jellemzően kettő, sőt gyakran mindössze egy utcára fog csak korlátozódni.

Az agresszió növekedése továbbra is hozzátartozik a játék képéhez. Ha helyesen játszunk, akkor a várhatóan a mi agressziószintünk is nő az előző fázisokhoz képest, a kis vakból mind és mind gyakrabban csapunk rá az egyre növekvő értékű kasszára. (általánosságban beszélve, a megadogatás, hogy flopot nézhessünk, nem számít sem agressziónak, és követendő játékstílusnak is csak akkor, ha pontosan tudjuk miért tehetjük meg ezt.).

Ha figyeltünk ellenfelünkre legalább a buboréktól kezdve, ki kellett eddigre alakuljon bennünk egy kép róla, (a laza-feszes, és az agresszív-passzív skálákon tehát el tudjuk helyezni) A játékunkat a heads upban az fogja lényegében meghatározni, hogy mekkora esélyt adunk ellenfelünknek arra, hogy egy adott szituációban ránk blöfföljön, és hogy el tudja-e emelésünk esetén engedni a lapját.

Ha a másik játékos nagyon passzív (vár a nagy lapra), akkor akár azt is megtehetjük, hogy kisvakból kiegészítünk, és ha eltalál minket a flop akkor támadunk rendíthetetlenül, ha viszont ilyen ellenfelünk támad (vagy visszatámad) akkor a legtöbb kezet el kell – el érdemes - dobnunk. Amennyiben - és ez azért nem lesz annyira gyakori eset - átlagnál jobb kezet kaptunk, már preflop érdemes lesz ez ellen az ellenfél ellen emelnünk, hogy a lehető legtöbb értékért játszhassunk a későbbi utcákon.

Ha az ellenfelünk kellően agresszívnak tűnik - és mi is azok vagyunk - akkor a heads up-ból rövid úton all in parádé lesz, ami nagyjából az első lapütközésig tart. Ha megadnak ellenünk, akkor általában vesztettünk, mert a megadó lapok tartománya sokkal szűkebb az emelő lapoknál, ezért az átlagosnál lényegesen jobb lappal teszik azt, tehát ez esetben inkább a mázlifaktorban reménykedhetünk. Ennek ellenére azt mondom, hogy sokkal kisebb hiba gyenge lappal sokat támadni, mint erős lapra várva hagyni, hogy elkopjon a stackünk.

Tippek és trükkök a Sit and Go HU szakaszában:

Tegyük:
- Támadjunk a kisvakról gyakran
- mindig figyeljük, melyik játékosnak hány vakja van
- kövessük figyelemmel a játék hullámzását
- próbáljunk meg mutatás nélkül picivel több vakot vinni mint az ellenfelünk, lassan koptassuk el így a stack-jét

Kerüljük:
- Ne adjunk meg nagy vakról közepes lapokkal
- Ha nem muszáj, ne egész stack-el támadjunk

Mivel adhatunk meg?

Azok ellen az ellenfelek ellen, akik szinte minden körben all in támadnak (kis vakból) Colin Moshman például az alábbi megadó range-et állította fel: K8o+, A3o+, QJs, 66+

Ezt én azzal egészíteném ki, hogy ez a megadási laptartomány egyrészt nagyjából a 200-400-as vakszintre igaz elsősorban és egyenlő zsetonszám esetén, másrészt lehetünk (legyünk) a megadás vonatkozásában ennél egy kicsit feszesebbek, ha ellenfelünk eddig minden emelésünkre dobott, hiszen egész jó eséllyel ki tudunk majd várni egy-egy megadásra alkalmas erősebb kezet.

Ha a stack-ek nagyon eltérő méretűek (mindegy merre) vagy a vakok sokkal magasabbak, akkor lehet - sőt kell - picit tágítani ezen a laptartományon, hiszen az időnk rohamosan fogy. Ebben az esetben a rosszabb kezekkel megadást bőven túlkompenzálhatja a vakok miatt a kasszában levő döglött pénz.

A játék hullámzása.

Ez véleményem szerint a Sit and Go heads up legfontosabb összetevője, de mint írtam, nagyon nehezen megfogható, és tanulható dologról van szó. Lényegében pszichológiai faktorokról beszélünk. Ahhoz nem kell nagy gyakorlat, és bonyolult gondolatmenetek, hogy erős (a közepesnél erősebb) indulókezekkel tolni kell a headsupban, és ahhoz sem, hogy nagyvakból általában kerülni kell a postflop játékot, viszont állandó kérdés lehet, hogy konkrétan mivel emelhetünk, és mivel adhatunk meg.

Csalódást kell okoznom, hiszen most még nem adok meg játékra alkalmas laptartományt. Ha úgy tetszik, akár le is takarhatjuk a monitor alját, és nagyon könnyen sikeres játékot mutathatunk be a heads up-ban így is. Ennek magyarázata, hogy csak ritkán fordul elő olyan szituáció, amikor a jól ismert 60-40%-tól eltérő vesztési-nyerési eséllyel kell szembesülnünk preflop.

Játékostípusok, és lejátszási minták - a lélektani hadviselés.

A következőkben egyszerűsítésképpen felállítok néhány csoportot, és megpróbálom megmutatni, hogyan tudunk ellenük legcélszerűbben játszani. A játék tipikusan preflop emelésből, vagy dobásból áll, ezért a postflop döntéseink nagy része viszonylag egyszerű lesz.

Passzív Hal - aki jó lapra vár.

Ha ellenfelünk alig emel preflop, és megadogat az osztókorongról, akkor szinte már kezdhetjük is ünnepelni magunkat. Semmi más dolgunk nincs, mint nagynéha elvinni a vakokat, és lassan, észrevétlenül lopni-koptatni ellenfelünk stack-jét. Ha mégis játékba kerülünk, és preflop emelésünk után végül mutatnunk kell a riveren egy különböző színű tizes-hármast, akkor bajban vagyunk. Nem csak azért, mert ellenfelünk felduplázta a maradék zsetonját, de azért is, mert magából kiindulva elkönyvelt minket halnak, és ez a típus innentől kezdve meg fog adni ellenünk mindenféle vacakkal, ami átgondolatlan játék esetén kicsapóssá változtatja a heads-upot, és ez ellen az ellenfél ellen ez a legnagyobb vétek, amit elkövethetünk. A visszaemelést tehát szinte minden esetben higgyük el neki!

Álmos Hal  - aki nem harap, ha nem piszkáljuk.

Könnyen fel lehet ismerni ezt az ellenfelet nagyon: emelget ugyan, de nem sűrűn, viszont ütemesen. Nem a lapjait játsza, hanem ha észleli hogy vesztett pár kasszát, megpróbálja visszafacsarni a stackunkból. Ne adjunk meg ellene, csak prémium kezekkel! Nincs szükség a kockáztatásra. Ha nem piszkáljuk nagyon durván, a Nagy Hal elalszik az asztalnál. Ne akarjuk felébreszteni.!  Hacsak nem vagyunk rákényszerülve arra, hogy all in-ig emeljünk preflop, akkor próbáljunk meg először nagyjából olyan ütemben támadni, ahogy ellenfelünk teszi. Ha nem büntet meg minket néhány körön belül egy-egy rereaise-el, akkor az nagyon jó jel: ellenfelünk emelésünkre a lapját játssza. Legyünk ebben neki társak... 20-30%-al gyakoribb emelés, mint az övé, pont elég, és még nem is tűnik majd fel neki. Ha hatalmas lapot kapunk véletlenül időközben, akkor még jobb a helyzet. 2-3 többlet vaklopással, és egy jó lappal elért resteal-el, könnyen elérhetjük, hogy pont kétszer annyi zsetonunk legyen, mint ellenfelünknek - már ha ki nem esett egyből. A resteal után általában észbe kap Álmos Hal (szinte hallani lehet, hogy zökken a kerék a kényszerű stílusváltáskor) és valószínűleg all in mennek majd valamelyik közeli emelésünkre. Ekkor 15.000 összzsetont alapul véve, ha a megadáshoz csak 3.000 zseton szükséges bármely két lappal megadhatunk. Ha veszítünk, ugyan várhatóan némileg talán több zsetonja lesz ellenfelünknek mint nekünk, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak a második helyre leszünk jók - hiszen hozzávetőlegesen egálra kerültünk. Továbbá mivel általában megadásunk esetén legalább negyven százalékunk van a heads up rövidre zárására, a pot odds alapján egyszerűen meghozható lesz ez a megadási döntés. Miután balszerencsénk lett, és mégis feldupláztak rajtunk, ne habozzuk az iménti mintát ismételten alkalmazni - figyelve arra, hogy nő az esély van a restealre, tehát jobban járunk, ha az átlagnál erősebb kezekkel inkább mi lopunk vissza, semmint ha beleszaladunk az ő visszatámadásába ugyanezekkel a lapokkal.

A Mániákus, aki a stackjét játssza és a Hiperagresszív, aki a fold equity-jét

Ezekkel az ellenfelekkel ritka pocsék érzés heads up-ot játszani. Nem nagyon erős HU játékosok, de meglehetősen ki leszünk szolgáltatva Fortuna kegyének. Ha ellenfelünk minden egyes kézzel emel, akkor nem tehetünk mást, mint a Colin Moshman által javasolt megadó range minél hamarabbi leesésében reménykedünk, és persze abban, hogy a lapunk ki is tartson a riverig. Ami még rosszabbá teszi számunkra a dolgot: ez a játékostípus nagyon gyakran nem csak emel, de meg is könnyen ad - feltéve ha zsetonelőnyben van. Próbáljunk meg ezért az első komolyabb emelésünkre (és főleg a visszaemelésünkre) megvárni legalább egy közepes kezet. Ha ekkor ellenfelünk dob, akkor egy picit lejjebb vihetjük az emelő lapokkal szemben támasztott követelményeinket - hiszen lehet, hogy rosszul értékeltük, és nem Mániákus, hanem csak Hiperagresszív, aki a fold equityben bízva emeléssel játszik meg minden kezet. Ha később, emelésünkre ismét dobást látunk, akkor fel kell tételeznünk az utóbbit, és ezért játsszunk velük szemben úgy mintha NEM emelnének minden körben (hagynunk kell, hogy lassan kopjon a stack-ünk) és az első korrekt kézzel habozás nélkül büntessük meg az ámokfutásukat. Az, hogy mi az első korrekt kéz, attól függ, mekkorák a stack-ek, és mekkora a vak. Nagyjából stack-ünk egy negyedét áldozhatjuk be a lap kivárásra (értem ezalatt, hogy emelgetünk, támadgatunk, de nem "annyit" mint Maniac). Saccoljuk meg, hány kör múlva kopik le stackunk egy negyede. Legyen mondjuk ez a szám 10. Tíz körön belül várható legalább egy kézbepár, vagy egy ász, aminek hetesnél jobb kisérője van, illetve egy király, aminek tizesnél erősebb társa van. Ha megkaptuk ezeket a lapokat, akkor ne habozzunk. Bumm - heccsát! Ekkor persze  benne van a pakliban, az is, hogy kiesünk. Ha nem estünk ki mégsem, akkor is nagyon valószínű, hogy ellenfelünk még életben maradt, hiszen az agressziója miatt valamivel több zsetont gyűjtött az elmúlt körökben, mint mi. Függően attól természetesen, hogy mennyi zsetonja maradt, itt általában már nem érdemes semmi mást tennünk, mint hogy majd minden körben (nagyjából 70%-ban) all in kell mennünk ellene. Ez a játékostípus itt - számomra meglepő módon - vissza szokott venni a játékhajlandóságából. (nem értem, hogy miért teszi, hiszen teljesen logikátlan a dolog, de általában így viselkednek). Ha folyamatosan nyomás alá helyezzük a stackjét, akkor nagyon könnyen néhány ezer zseton környékére fogyhat le, ami kézenfekvő eredményre vezet.

Trükkös - aki variál

Ezek lennénk mi. Túl sokat nem tudunk tenni ellenük, kivéve, ha elkapjuk a fonalat. Ha ráérzünk az előzmények alapján, hogy most épp mit játszanak ellenünk, akkor igazítsuk ehhez a stílusunkat. Ha fogalmunk sincs, mi történik az asztalnál, akkor emeljünk mondjuk a lapjaink többségével. Ha a vakok elérik az 500-1000-es szintet, emeljünk mindennel, és ha megadnak ellenünk, bízzunk a mázlifaktorban.

Dupla blöff

Ez a lélektani hadviselésben egy kedvelten alkalmazott licitem. Ami jó benne az az, hogy nem lehet rá felkészülni, és nem lehet tudni, hogy valóban blöff, vagy egyáltalán nem az. Akkor alkalmazható különösen hatékonyan, ha olyan ellenfél ellen döntőzünk, aki nem kizárólag a lapját játssza, és ugyanakkor próbál vigyázni a stackjére. Ellenfelünk tehát nem emel minden körben. Kialakul ekkor a játéknak, a vaklopásoknak egyfajta hullámzása - egy nekem, egy neked. A Dupla blöff lényege, hogy a felváltva folytatott emelési háborúban vegyük át picit a kezdeményezést. Ha azt vesszük észre, hogy végül kialakult egy olyan minta, hogy miután egyik körben emelünk, a következő egy vagy két körben ellenfelünk lop, akkor beélesíthetjük ezt a támadást: az emelésére menjünk all in. (nem alkalmazható, ha a visszaemelésünkre a pot odds miatt meg kell adnia) Ha nem sütöttük még el ezt a figurát, akkor a matematika a következő szokott lenni: nagyjából a lapjai legjobb 70%-ával támadott, de a legjobb 10%-a kivételével mindent el fog engedni, és ezzel a resteal-el megnyerünk (a dobáshoz képest) átlagosan 4 nagyvakot. Ha megadnak ellenünk, akkor is van átlagosan 35%-unk. Mivel a SNG-k heads upjában várhatóan soha nem fogunk 40 vak mélységben sem játszani, ezért általában nagyon komolyan plusz EV-s a megmozdulás.

Egy másik lehetőség: Dan Harrington robot metódusa!

Kis vak játék

Dan Harringtonnak a végjátékról szóló (ragyogó) könyve a következő megközelítést tartja követendőnek: mivel általában kis vakból lendülünk játékba, nagyon jó oddsot (3 az 1-hez) kapunk a lapunkra és a pozíciónkra. Ha a vakok még nem nagyon nagyon magasak, akkor minden kézzel játszani érdemes - tehát legalább adjunk meg. Ha a nagy vak a megadásunkat emeléssel szokta megbüntetni, akkor dobjuk el a szemét kezeket, de ezek a lapok mindössze a teljes laptartomány 20%-át teszik csak ki.

Ha a kezünkben a laptartomány felső negyven százalékát tartjuk, akkor emelő lapunk van, feltéve, ha mindkét játékosnak kevesebb zsetonja van, mint a nagyvak 15-szöröse.

Ez a negyven százalék a következő: 33+, K2s+, Q5s+, J8s+, T9s, A2+, K4+, Q8+, J9+

Ha a nagyvak 15-szörösénél több van mindkét játékosnál, akkor szűkítenünk kell az emelő laptartományunkon, a cél a hozzávetőleges 30%. 

Az emelő - 30%-os - laptartomány a következő: 44+, A2s+, K5s+, Q8s+, J9s+, A3+, K7+, QT+

Amikor ezeket az emelő lapokat tartjuk a kezünkben, emeljünk az esetek kétharmadában, és csak adjunk meg a maradékban. Amennyiben prémium kezet kaptunk (dáma párt vagy jobbat), ezt tegyük fordítva: adjunk meg az esetek kétharmadában, és csak egyharmadában emeljünk.

Ha a megadásunk után ellenfelünk push-al büntetett minket, akkor lapjaink felső 20%-ával meg is adhatunk.

A megadó 20% a következő: 55+, A3s+, K8s+, QTs+, A7+, KT+, QJ.

Ha emeltünk, és válaszképpen visszaemeltek ránk (függetlenül attól, hogy az emelés all in-ig ment, avagy sem), játékban maradni csak a kezeink felső tíz százalékával tudunk.

Felső 10%: 66+, A8s+, KJs+, AT+

A visszaemelés utáni játékban maradásra a szabály nem teljesen kőbe vésett, ha nagyon mélyek vagyunk, akkor szűkíteni is érdemes a laptartományunkon, de ha a vakok már magasabbak, akkor tágíthatunk rajta (akár kezeink 30%-áig is).

Nagy vak játék

Amennyiben nagy vakból játszunk, elvesztünk több előnyt, de ez korántsem jelenti azt, hogy minden harc nélkül fel kellene adni a vakjainkat.

Ha az a szituáció áll elő, hogy mindössze 8 vagy kevesebb effektív nagyvakunk van, és ellenfelünk csak megad, és nekünk a legjobb 30%-ba eső kezünk van, menjünk all in. Ha 15-8 közé esik a nagyvakjaink száma, akkor is emeljünk bátran - de nem menjünk feltétlenül all inre. Ha 15 nagyvaknál is többje van mindkét játékosnak, akkor az emelő kezeink tartományát érdemes 20%-ra szűkíteni. Amennyiben ellenfelünk támad, megadásra kezeink felső 30%-a alkalmas, és támadjunk vissza a legjobb 20%-al. Ezt a szabályt kezeljük óvatosan, hiszen ellenfelünkről szerzett ismereteink, és az esetleges minimum emelés nagyon erős lapot is sejtethetnek, ez esetben megadásra 20, emelésre már csak 10 százalék lehet alkalmas.

Konklúzió

Ha a cikkben említett lejátszási módokat átgondoljuk, és szem előtt tartjuk, akkor a verseny jellegű pókerjátékok döntőiben várhatóan lényegesen jobban fogunk teljesíteni, mint a jelenlegi (2009-es) mezőny túlnyomó többsége. Ha a korábbi szakaszokban nem is szereplünk túl fényesen, a Sit and Go-k heads up szakaszának viszonylag következetes lejátszása bőven elegendő lehet arra, hogy legalább nullásra hozza az eredményünket, de ha végigkövettük és betartottuk a Sit and Go suli ajánlásait, akkor remélhetőleg általában zsetonelőnnyel érkezünk majd a döntőbe, és a helyes HU stratégia nagyot lendít a profitunkon.

Legközelebb lejátszási problémákkal térünk vissza, de addig is passzív ellenfeleket kíván a heads up-ban:

Wasp