OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Találkozás Jennifer Harmannel II.

Előző írásomban elkezdtem beszámolni egy elképesztő sikertörténetről, Jennifer Harmanéről. Nyolcéves korában esett először szerelembe a pókerrel, és megtalálta a maga útját egészen "férfiak világának" csúcsáig.

Ám a siker útján akadályok és csapdák várták. 1993-ban úgy tűnt, lehetséges, hogy Jennifernek ki kell lépnie a professzionális játékból, de ő kitartott, és az egész tapasztalat még erősebbé tette.

Manapság ő a világ egyik legsikeresebb női pókerjátékosa, és történetesen ő az az ember, akihez tanácsért fordulok a pókert és az életet illetően. Rendszeresen játszik a világ legnagyobb pókerjátékában a Bellagióban. Ebben a játékban Jennifer megkeresi a maga pénzét... és a többiekéből is egy keveset.

Szeretném folytatni annak a beszélgetésnek a közlését, amelyet nemrég a Horseshoe bárjában folytattam Jenniferrel.

Daniel Negreanu: Amikor nem kártyázol, hogyan szórakozol?

Jennifer Harman: Szeretek otthon lenni, és játszani a kutyáimmal. Élek-halok értük. Van négy kék ausztrál pásztorkutyám, és a férjem egy évvel ezelőtt vett egy pitbullt. Ezenkívül szeretek moziba járni, és lógni a barátaimmal.

DN: A férjed? Mióta vagy házas?

JH: Majdnem két éve vagyok férjnél. A férjem, Marco, nagyszerű ember, remekül kijövünk egymással. Néha velem tart, amikor pókerezem, és megdöbbentő, mennyit szed fel csupán abból, hogy nézi a játékot. Nagyon jó az emberek értékelésében.

DN: Ő maga is pókerjátékos?

JH: Nem, de szeret limit nélküli hold'emet játszani. Hihetetlen, de egyasztalos versenyeket szokott játszani az ultimatebet.com-on, és rengeteget megnyer közülük. Ráadásul negyedikként végzett élete első versenyén a Mirage-ban. Nagyszerű játszani látni őt. Azt hiszem, az a tény, hogy néha játszik, megkönnyíti számomra a dolgokat. Néha, amikor sokat vesztek, rossz hangulatban jövök haza, és igazán zsémbes lehetek. Na már most azt gondolom, hogy mivel Marco néha szintén pókerezik, tudja, mit érzek, és hagyja, hogy kiöntsem a mérgem anélkül, hogy magára venné. A póker nagyon frusztráló lehet, és nekem ami a szívemen, az a számon, de Marco a végsőkig támogatja a karrieremet.

DN: Mi a kedvenc pókerjátékod? Illetve melyik játékban vagy szerinted a legjobb?

JH: Nehéz megmondani, mert mindegyiket szeretem. Az én játékomban nem csak egyféle pókert játszunk, az mindig keverék. Vitán felül hold-emet játszottam a legtöbb ideig, de nem mondhatnám, hogy ebben vagyok a legjobb. Mindig az volt a célom, hogy inkább az összes játékot tanuljam meg jól játszani, mintsem csupán egyetlen játékra specializálódjam.

DN: Nos, fontos a te szinteden, hogy ne legyél gyenge valamelyik játékban?

JH: Ó, igen. Úgy értem, hogy ha a különböző játékok mindegyikét egyforma ideig játszod, el fogod veszteni a pénzed, ha csupán az egyikben játszol jól.

DN: Milyen jövőbeli célokat tűztél ki magad elé a pókert illetően?

JH: Nos, alapjában véve, szeretnék a lehető legjobb játékos lenni, és továbbfejlődni. Ezenkívül eldöntöttem, hogy inkább egy kicsit többet játszom a World Series rendezvényein ebben az évben, mint készpénzes játékokban, ahol általában pókerezem. A limit nélküli játékomon szintén keményen dolgozom, mert egy nap szeretném én megnyerni a "nagy versenyt". A versenyek teljesen mások, de azt gondolom, bele fogok tanulni.

DN: Véleményed szerint miben különböznek a készpénzes játékoktól?

JH: Egyszerűen mások. Úgy értem, egy készpénzes játékban mindig csak az adott leosztás és az ellenfelek értékelése alapján hozod meg a döntésedet. A versenyeken sokkal több dolgot kell figyelembe venned, olyanokat, mint a zsetonok megőrzése, szélsőséges helyzetek elkerülése, agresszív játék a kevés zsetonnal rendelkezőkkel szemben, és így tovább. Egyszerűen nagyon mások.

DN: Egyetértek. Kinek a pókertudását ismered el a leginkább? Vagy, jobban mondva, kik a legkeményebb ellenfeleid?

JH: Például Chip Reese. Ezenkívül úgy gondolom, Tedd Forrestnek és John Hennigannek olyan nagy tehetsége van a pókerhez, hogy az már rémisztő.

DN: Most itt a kérdés, amit mindig megkérdeznek. Nőnek lenni a pókerasztalnál előny vagy hátrány számodra?

JH: Valószínűleg segít nekem, hogy nő vagyok. Általában a legtöbb férfi nem gondolja, hogy egy nő tud játszani. Nos, a leggyakrabban az történik, hogy megpróbálnak legázolni engem.

DH: Mit értesz azon, hogy "legázolnak téged"?

JH: El akarnak ijeszteni a pénzükkel. Úgy sejtem, egy szelíd kislánynak látnak engem, és azt hiszik, könnyű megblöffölni. Hát nem!

DN: Nehéz a csúcsán lenni annak, ami általában csak úgy ismert: "a férfiak világa"?

JH: Valamennyire igen. Nem is azt mondanám, hogy igazából ez a nehéz, de elismerést szerezni játékosként, s ugyanakkor nőnek is maradni, valószínűleg az. Ez valójában nem igazán fontos nekem. Ami fontos, az az, hogy a férjem és a közeli barátaim tiszteljenek. Kevéssé törődöm azzal, ha az ellenfeleim nem ismerik el a játékomat. Valójában hosszú távon ez csak segít nekem.

DN: Nos, Jenn, köszönöm, hogy vetted a fáradságot, hogy megossz velünk néhány dolgot magadról az olvasóinkkal, és sok szerencsét a World Series-en. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg ember fog drukkolni neked.

JH: Semmiség, Daniel. Mindazonáltal, most rajtad a sor, hogy a következő kört fizesd!

DN: Ó, igen, persze... a koktélok.

Fordította: Makó Katalin