OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Egy online bajnokság jelentősen kevesebb időt vesz igénybe, mint egy valós pókerteremben játszódó, hiszen nem kell várni a keverésre, az emberek mozgatása, az asztalok átszervezése sem kerül annyi fáradságba, stb. Mindezek ellenére egy többasztalos bajnokság, amennyiben 100-nál több induló van legalább 3 órán keresztül fog tartani. Egy átlagos, 200-600 indulós tourney végigjátszása 4-6 órát vesz igénybe. Ez egyébként nagyban függ az adott bajnokság limitstruktúrájától. Minél gyorsabban emelkedik a limit, annál gyorsabban esnek ki a játékosok.

Mit jelent ez? Azt, hogy akár 6 órán keresztül nem követhetsz el kapitális hibát, mert hacsak nincs jelentős számú zsetonod, akár egyetlen nagy hiba is a játék végét jelentheti számodra. Ez leginkább mentálisan megterhelő feladat. Láttam számtalanszor olyat, hogy a chip leader, aki korábban végig jól játszott, elkövetett egy nagy hibát, majd annak hatására még egyet, és bumm, 2-3 leosztás alatt elsőből utolsó lett, kiesett. Sőt, én is voltam ekkora marha.

Soha ne hagyd tehát, hogy az érzelmeid felülkerekedjenek. Mindegy mennyit veszítettél egyetlen leosztással, amíg nem estél ki, van esélyed, hogy összeszedd magad. „A chip and a chair.” Amíg ez a két dolog megvan, van esélyed nyerni.

Egy több órás játék során mindenképp veszíteni fogsz néhány potot, a lényeg, hogy amikor buksz, a lehető legkevesebbel megúszd. Egy jó játékost nem az határoz meg, hogy hány potot söpör be, az csupán agresszív játék kérdése, sokkal inkább az, hogy mikor olyan szituációba kerül, amelyben mindenképp bukásra van ítélve, mennyi zsetonnal ússza meg a dolgot.

Mikor elbuksz egy nagy potot, bosszús leszel. Különösen, hogy ha peched volt és mondjuk a riverben kaptál ki. A magam részéről én akkor vagyok a legdühösebb, mikor egyértelműen a saját hibámból, rossz játék miatt veszítek potot. Ilyen lelkiállapotban rettenetesen nehéz elkerülni, hogy az emberen úrrá legyen a tilt, és végképp megássa a saját sírját. A vérmérséklettől függően minden ember másként reagál ezekre a szituációkra. Ki jobban, ki rosszabbul, ami viszont biztos, hogy gyakorlással és önfegyelemmel javítható ez a fajta mentális önfegyelem. Itt kell megemlítenem egy fontos dolgot. Ne fizess be nagyobb buy-ines bajnokságra, mint amekkora összeget megengedhetsz magadnak, vagy képes vagy anélkül elveszíteni, hogy különösebb csapást jelentene a bankrollodra. Ha nem így teszel, és $50-$100-os bajnokságokat erőltetsz, miközben össz $120 van a számládon, egy jelentős és teljesen felesleges stresszfaktort hozol be, ami -akár észreveszed, akár nem- hatással lesz a játékodra. Ez néha pozitív hatású, jobban koncentrálsz, minden figyelmed csak erre a bajnokságra irányul, de ugyanilyen gyorsan ellened is fordulhat, egy kritikus szituációban túl nagy lesz a nyomás.

Ugyancsak meg kell érteni, hogy nem lehet minden bajnokságot megnyerni, vagy fizetős helyen végezni rajtuk. Egy vagy kétasztalos bajnokságokon még nem probléma jó játékkal és egy kis szerencsével viszonylag gyakran 1-3 helyre kerülni, ám multitable tourneykon jóval nagyobb lesz a szórás. A legjobb játékosok is simán lejátszhatnak tucatnyit anélkül, hogy jó helyen végeznének. A dolog (és a limitstruktúra) szépsége éppen abban rejlik, hogy ha időnként beverekszed magad az utolsó asztalra, és ott jól teljesítesz, máris bőven megérte a tucatnyi vesztett játék. A lényeg a hidegvér. Egy nap több online tourney indul mint amennyit az ember le tud játszani, nem történt semmi ha egyből kiestél, bármikor megpróbálhatod újra. De csak akkor, ha már úgy érzed, kiheverted az előző kudarcot.

Vega