Póker - online poker fórum - ophu
OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.
Korábban már említettem, és újra elmondom: bár a limites és a limit nélküli hold'em hasonlónak tűnhet, de az optimális stratégiájukat világok választják el egymástól. Ha akarod, a limit nélküli hold'emben több szabadságot kapsz az önkifejezésre, míg a limites hold'emben kevesebb tér jut a kreativitásnak...
Az összes World Poker Tour verseny közül a PartyPoker Million lesz mindig a kedvencem. Először is, limites holdem, amit nem játszom túl gyakran mostanában, de karrierem során jórészt ez volt a megélhetésem alapja...
Az előző írásomban elmeséltem egy leosztást, amelyben egy olyan limit nélküli holdem fegyvert használtam, amelyről nem szokott sok szó esni: a gyenge nyitást. A gyenge nyitás egy kicsi tét egy meglehetősen nagy pot esetén, ami gyakran gyengeséget jelez. A legtöbb menő játékos felismeri ezeket a nyitásokat és gyakran próbálják emeléssel elvenni a potot, akár van lapjuk, akár nincs. Annak érdekében, hogy távoltartsd a keselyűket a gyenge nyitásodtól, néha variálnod kell és időnként csapdát állítani...
Ez volt közvetlenül a második év, hogy részt vettem a Shooting Star versenyen, és kitüntettek azzal, hogy egyike lehettem a levadászandó sztároknak. (A Shooting Star versenyeken kezdetben minden asztalnál ül egy híres pókerjátékos, akinek a fejére vérdíjat tűztek ki, 5000 $ jár a kiejtéséért. A fordító megjegyzése) A verseny méltán rendkívül népszerű a játékosok között: jól meg van szervezve, kiválóan bánnak a játékosokkal, és a verseny ideje alatt rengeteg lehetőség van más játékokra is...
Végre bejutottam a World Poker Tour verseny döntőjébe. Az első WPT évad nagyon rosszul ment, és majd? megszakadt a szívem, amikor Párizsban, a WPT második évadjának első eseményén hetedikként végeztem. Tudtam, hogy ezt a versenyt sem könnyű megnyerni: Gus Hansen kétszeres WPT-győztes, és Hoyt Corkins nemrég nyert WPT versenyt Foxwoodsban.
Már csak 45 játékos maradt, és a 108 300 $-nyi zsetonom a negyedik helyre volt elég. Mivel nem csináltam semmilyen ostobaságot, úgy éreztem, talán megtört a jég, és végre bejutok egy WPT verseny döntőjébe. Mivel már csak öt asztal maradt, számos ismerős arc vett körül: Hoyt Corkins, Andy Bloch, Chris Ferguson, Paul Wolfe, Howard Lederer, Gus Hansen, Surinder Sunar, valamint Billy és Kristi Gazes, hogy csak pár nevet említsek.
Ha olvastatok néhányat a korábbi versenyekről szóló cikkeim közül, akkor tudjátok, hogy gyakran elkalandozom a konkrét leosztásoktól, és olyan dolgokról írok, amelyek nem igazán tartoznak a pókerhez. Nos, ebben a sorozatban csak a lényegről lesz szó, és kiválogatom a leosztások javát, mivel igazán sok érdekes leosztás zajlott, amelyet szeretnék elmesélni nektek...
A következő World Poker Tour versenyem a Royal Caribbean társaság gyönyörű Voyager Of the Seas nevű hajójának fedélzetén zajlott. Könnyen lehet, hogy ez a legszebb sétahajó, amelyet valaha láttam. Minden volt rajta ? annyi mindent lehetett csinálni! Természetesen a hajó olyan hatalmas volt, egészen könnyen el lehetett veszni rajta. Valójában egyik alkalommal, amikor eltévedtem ? és ez rengetegszer előfordult ?, egy jégpályán találtam magam! Ez mennyire király!
Ez az írás már régóta esedékes. Ha már egy ideje olvasod a cikkeimet, talán emlékszel a háromrészes sorozatomra, amelynek A nő, aki tönkretett engem volt a címe. Ha még nem olvastad, ezen az oldalon megtalálhatod...
Végre ? miután Párizsba, Los Angelesbe és a Keleti Partra utaztam ? élvezhettem a hazai pálya előnyét. A World Poker Tour következő megállója a Bellagióban volt, és én friss voltam, és készen álltam a játékra. Másfelől nem voltam biztos benne, hogy a hazai pálya előnye valóban kedvez nekem...
Ha lemaradtál az első és a második részről, íme egy kis összegzése az aktuális helyzetnek: hat játékos maradt állva a Sandsben, Atlantic Cityben, és az első hely 1 millió dollárt ér. Paul Wolfe előtt tornyosul a legnagyobb zsetonhalom, 378 000 $, én vagyok a második 357 000 $-ral, és Mike ?Motor Mouth? Matusow áll a harmadik helyen 285 000 $-ral.
Éjszaka hatalmasat aludtam, és ez tökéletesen kibillentett abból a gyötrődő lelkiállapotból, amit az okozott, hogy az első nap vége felé elvesztettem a zsetonjaim felét. Teljesen készen álltam a második napra. Az első pillanattól, az első leosztástól kezdve óraműszerűen ? 50, 60 70 ezer ? gyarapítottam a zsetonjaimat. Ha lett volna rajtam fejhallgató, a régi slágert, a "Cruisin? ? on a Sunday afternoon"-t hallgathattam volna...
Nem sokkal a Keleti Partra tett kellemetlen utazásom után ? emlékszel, arról a versenyről beszélek, ahol a koffein túladagolásnak köszönhetően úgy játszottam, mint egy szamár ? visszatértem Atlantic Citybe, de ezúttal nincs kifogás. Semmi koffein, semmi beképzeltség, ezúttal a legjobb formámat akartam hozni.
Végre arról is írhatok, hogy elértem a döntő asztaláig! Úgy érzem, nagyon sokára sikerült. A World Poker Tour mindeddig nem kényeztetett el engem, de a pénz az pénz, és maga a vadászat is kellemes...
Ahogy az előző cikkemben ígértem, szeretnék részletesen elmesélni egy nagyon fontos leosztást, amit Mike Laing ellen játszottam a Four Queen Classic bajnokságának második napján. A napot majdnem a mezőny aljáról kezdtem: 33. voltam a maradék 42 játékos közül...
Ha szoktad olvasni az írásaimat, talán észrevetted, hogy mostanában megváltoztak a témáim. Minden két hétben új, friss anyaggal előjönni nem könnyű feladat, így elhatároztam, hogy a cikkeimet afféle versenynaplónak használom. Természetesen ha valami más foglalkoztat, azt is elmesélem; egyébként várhatóan több olyan cikket fogsz olvasni, ami a World Poker Tourral foglalkozik, vagy más nagy versenyekkel, amelyeken résztveszek...
A média azon tagjai, akik nem igazán értik a pókert, gyakran megkérdezik tőlem: ?Mekkora volt a legnagyobb pot, amit valaha is elvesztettél?? Rendszerint azután teszik ezt, hogy megkérdezték, ?Mekkora volt a legnagyobb pot, amit valaha is megnyertél??. Valamiért ez nagyon fontos kérdésnek tűnik a a nyilvánosság számára, de általában bajba szoktam kerülni a válasszal, mert... nos, nem jegyeztem meg...
Ott folytatom, ahol a második részt abbahagytam: az 5 000$-os nevezési díjú bajnokság közepén voltam a Borgatában. Az előző két részből felidézheted, milyen érzelmi hullámvasúton ültem az Atlantic Cityben versenyzéssel töltött hét során...
Aki olvasta az első részt, tudja, mennyire elégedetlen voltam eredményeimmel az Egyesült Államok Pókerbajnokságán a Taj Mahalban. Hanyag voltam az elején és a verseny közepéig, és végül egy kicsit túl későn nyertem vissza az összpontosító képességemet. Nem akartam, hogy a Borgatában is ez történjen. Száműztem az összes rossz játékelemet a rendszeremből, és kész voltam arra, hogy a legjobb formámat hozzam.
Két Keleti Parton mostanában lezajlott verseny ? az Egyesült Államok Pókerbajnoksága a Trump Taj Mahalban és a Borgata Poker Open a Borgatában ? időpontja nagyon kivételes lehetőséget kinált. Rendszerint amikor egy bajnokságon játszol, nagyjából egy hónapot kell várnod, hogy újabb lehetőséget kapj a hibáid helyrehozására és a balszerencse kiegyenlítődésére. Mivel a Borgata Poker Open bajnokság közvetlenül az Egyesült Államok Pókerbajnoksága befejeződése után indul, így a játékosok ugyanazon a héten nem csupán egy, hanem két bajnokságot is megnyerhetnek!
Ha rendszeresen olvasod az írásaimat, tudod, hogy a World Poker Tour első évadja nagyon kiábrándító volt számomra. A WPT második évadjának első állomása ígéretesen indult számomra ugyan, de ez nem azt jelenti, hogy be is váltotta az ígéretet, mivel az elszomorító hetedik helyen végeztem. Nézzük a dolgok előnyös oldalát: az egész élmény három cikkre elegendő anyagot biztosított nekem!
2003 elején úgy döntöttem, hogy kevesebb versenyen indulok, és inkább több készpénzes pókert játszom. A versenykörúton játszani szórakoztató meg minden, de az utazás fárasztó, és őszintén megmondva, egyszerűen nem fizet annyira jól. A Card Player versenyekért járó Év játékosa díjáért mókás küzdeni, de reálisan nézve, időnként szükség van egy kis szünetre a versenyzésben, hogy aztán újra nyerhessünk...
Ahogy ígértem, ebben az írásban megosztok veletek egy kritikus leosztást, amelynek nagy szerepe volt a verseny végeredményének alakulásában. A harmadik napra 18-an maradtunk, és addig kellett játszanunk, míg hat játékos nem marad, akik negyedik nap visszajönnek, hogy rögzítsék a WPT második évadjának első epizódját...
Ha olvastad ennek a trilógiának az első részét, akkor tudod, hogy a verseny első napját 8 550$-ral fejeztem be. Mivel 10 000$-ral indultunk, nyilván egy kicsit csalódott voltam az első nap eredményével. Azonban rendkívül elégedett voltam az összpontosításom szintjével. Azt gondoltam, hogy egész nap ? eltekintve egy nehéz leosztástól ? olyan jól játszottam, ahogy csak telt tőlem.
A World Poker Tour kellemetlen első évadja után eltökéltem, hogy a másodikban jobban igyekszem. Az első évadban 11 kísérletből egyikben sem sikerült fizetős helyre kerülnöm. Így amikor hallottam, hogy a párizsi Aviation Club lesz a Tour második évadjának első állomása, egy hónappal előbb elkezdtem készülni rá...
Az előző írásomban említettem az internetes póker néhány előnyét és hátrányát. Általánosságban: az előnyök messze felülmúlják a hátrányokat. Ha még mindig nem vagy meggyőzve, íme néhány poénos érv...
Ha már pókereztél interneten, akkor tudod, miről beszélek, amikor azt mondom, a netes póker túl szórakoztató. Ha még nem játszottál így, miért nem? Persze, értem, hogy van néhány hátránya, de számos előnye van, ami véleményem szerint bőven kárpótol...
Egy apró titkot fogok megosztani veletek. Ha azt hiszed, hogy pókerezés arról szól, hogy megrebbenő szemekre vagy kitáguló orrcimpákra figyelsz, rossz úton jársz. Sok pókerjátékos (főleg a kezdők) azt hiszi, hogy a blöffölés és a jelzések elcsípése számít egyedül...
Nos, 839 ember fizetett be 10 000$-t annak reményében hogy megnyeri a ?Nagy Versenyt?. Azt hiszem, helyénvaló az ováció. Nos, történetesen egyike voltam a 839 nagyot álmodó embernek. Reméltem, hogy a kártyák úgy jönnek majd, ahogy kell, és képes leszek megragadni a lehetőséget, amit kínálnak. Azonban nem vagyok biztos benne, hogy a leosztásban, amit megosztok veletek, így tettem...
Egy korábbi írásomban, a ?Magadban keresd a válaszokat!? címűben elmeséltem nektek, hogy az utóbbi időben nem voltam elégedett az eredményeimmel a nagy limit nélküli hold?em versenyeken. Nos, megfogadtam a saját tanácsomat és elkezdtem felülvizsgálni a a játékomat ezeken a versenyeken, és befoltozni mindem lyukat, amit csak találok. A rossz hír az, hogy sok hibát találtam. A jó hír, hogy könnyen ki lehet őket javítani. Néhány kisebb igazításon kívül még arra kellett figyelnem, hogy jobb döntéseket hozzak a bonyolult szituációkban...
Íme a szituáció: Körülbelül 35 játékos maradt a World Series of Poker 2000$-os nevezési díjú pot limites hold'em versenyén, és neked van a legtöbb zsetonod, nagyjából 23000$. Az asztalodnál ülő játékosok konzervatívan játszanak, míg te az agresszív játékstílusodnak köszönhetően jó ideje vezetsz...
Játszottam egy leosztást mostanában a World Series of Pokeren, amelyet szeretnék megosztani veletek a különös körülményekkel, a leosztás közbeni gondolataimmal és a végeredménnyel együtt.
19 játékos maradt és 16 helyet díjaztak. Nem úgy tűnt, hogy sok esélyem lenne pénzhez jutni, mivel nekem volt a legkevesebb vagy második legkevesebb zsetonom. Ám nem volt ez mindig így. Amikor 24 játékos maradt, éppenséggel én vezettem, ha csak orrhossznyival is, de egy flöshúzólap, ami nem jött be és egy levert ászpár a sereghajtók közé vetett vissza...
Néha, amikor úgy tűnik, semmi sem úgy történik, ahogy szeretnéd, talán elkezded megkérdőjelezni a játékról vallott nézeteidet. Legtöbbször ennek csak a rossz lapjárás az oka, ami befolyásolja a gondolkodásmódodat, de olyasvalakiként, aki nem igazán támaszkodik a szerencsére, megpróbálok a dolgok mélyére látni, amikor nem megy jól a játék...
Ha javítani akarod a játékodon, számos módon megteheted. Elkezdheted a tanulást David Sklansky pókerkönyvével és az alapok megtanulásával. Aztán a tanultakat gyakorolhatod a Wilson programmal, ami az élő játékot szimulálja. Ezután megszerezheted Mike Caro Poker Probe-jét, és magad is lefuttathatsz mindenféle szimulációkat. Még ha mindezt megtetted, akkor is tehetsz még többet a játékod fejlesztéséért. Meglátogathatsz olyan internetes fórumokat, mint az RGP, 2+2 és a United Poker Forum. Mind jó információforrás, ha pókerről van szó.
Milyen gyakran hallani ezt a mondatot! Boldogan játszol a 15$/30$-os stud asztalodnál, amikor egy hold'em játékos elhatározza, hogy beszáll a te ?ostoba? játékodba...
... Nem sokkal ezután Jim küldött nekem egy előzetes példányt az új könyvéből, a Positively Fifth Streetből. Két napig tartott, amíg a Fed Ex megjelent az ajtómnál a könyvvel, és már nagyon vártam, hogy olvashassam. Természetesen sosem voltam egy gyorsolvasó, így arra számítottam, hogy a könyv a polcomon fog porosodni egy darabig, és végül akkor fogom nekidurálni magam, amikor lehetőségem nyílik rá. Azonban a kíváncsiság a legjobbat hozta ki belőlem, és azonnal olvasni kezdtem. Az első fejezet annyira magával ragadott, mint egy forgószél, és képtelen voltam abbahagyni az olvasást...
Sok barátomat zavarja, hogy bizonyos ?versenytitkokat? teszek közzé. Nos, ezt most végig kell szenvedniük, mert a száraz mellékpot blöff megőrjít! Ha sikereket akarsz elérni a versenypókerben, vannak bizonyos alapvető stratégiák, amelyeket ismerned kell. Az egyik az all-in játékosokra és a mellékpotok kezelésére vonatkozó helyes stratégia. Ezt számos szituációs példa használatával fogom kielemezni. A helyes válaszokat meg fogod találni a a cikk végén lévő, a kérdéseket követő nagyon alapos magyarázatokban...
Hadd kezdjem azzal ezt a cikket, hogy rendes körülmények között nem közlök túl sok stratégiára vonatkozó információt az írásaimban, de ez most kikívánkozik belőlem. Úgy értem, nagyszerűen tudok kezelni egymás után 900 olyan helyzetet, amikor csak egy lap hiányzik, de elvesztem a fejem, amikor egy száraz mellékpottal blöffölnek ki. (Ha nem tudod, mi az a száraz mellékpot: ez egy olyan mellékpot, amelyben nincs pénz. Olyankor keletkezik, amikor egy játékos all-in megy, társai megtartják, de nem emelnek.)..
Hallottad valaha a kifejezést: tartogasd a legjobbat a végére? Nos, ezért hagytam Costa Ricát utoljára. Foglaljuk össze a mi kis utazásunkat a földgolyón keresztül-kasul: Tinédzserként indultunk Torontóban, aztán Vancouverbe és Windsorba tettünk néhány felnőttes utazást. Amikor 21 lettem, elérkezett az idő, hogy a csúcsra törjek Nyugaton, Las Vegasban és Los Angelesben egyaránt. Innen felugrottunk egy repülőre és a négyórás repülőút visszavitt a Keleti Partra, hogy Foxwoodsban és Atlantic City-ben játsszunk...
Itt az idő megnézni, hogyan is folyik az élet az Egyesült Államokon és Kanadán kívül. Az első megállónkon Man-szigetre viszlek benneteket, a Poker Million otthonába...
He eddig nyomon követted az utazásomat, három kanadai városba látogattál el (Torontóba, Vancouverbe és Windsorba), és két amerikaiba (Las Vegasba és Los Angelesbe). Las Vegasból nagyjából négyórás repülőút a következő célállomásunk, a Foxwoods Resort and Casino, Connecticutban.
Eddig három kanadai várost látogattunk meg, ahol pókereztem - Torontót, Vancouvert és Windsort. Miután elmúltam 21, már nem voltam Kanadára korlátozva, így az Egyesült Államokba utaztam. Az első megállóm Las Vegasban volt, Nevadában...
Utolsó írásomban röviden leírtam, hogyan is folyt a hold'em játék Torontóban. Azt is megígértem, hogy megosztom veletek póker-tapasztalataimat más városokkal kapcsolatban is. Nos, minden további teketória nélkül a következő megállónk Vancouver kedves városa...
Mióta elkezdtem versenyekre utazgatni '96-'97-ben, volt szerencsém számos különböző pókerteremben játszani -némelyik kellemes volt, mások kevésbé. Minden egyes úti célomon volt valami jellegzetesen különböző a kártyatermekben. Egy előző írásomban már említettem a különbségeket a nyugati parti és a keleti parti hold'em között. Számos e-mailt kaptam, melyekben magyarázatot kértek, így úgy véltem, egy teljes cikksorozatot szentelek annak magyarázatára, mire is gondoltam...
Szerintem a hold'em minden változatában a játék legnehezebb és legkritikusabb pontja a turn. Könnyű megtanulni, milyen lapok játszhatóak flop előtt, és egyszerű szabályok használatával viszonylag jól lehet játszani a flopnál. Azonban a turnnél kitűnik a kiváló és a közepes játékos közti különbség. Ez a leosztás kulcspontja...
Elképesztő milyen gyakran hallom, hogy "Sokkal jobb leosztásaim voltak, mikor fiatal voltam.", vagy "Minden flush bejött, amikor fiatal voltam." Hallottam ezeket amúgy kiválló pókerjátékosok szájából is. Elgondolkodtam, mégis mitől hisznek ebben? Igaz lehet, vagy van valami valószínűbb magyarázat?
Azok kedvéért akik nem olvasták a sztori első két részét (szégyeljétek magatokat), összefoglalom miről maradtak le. Az első részben írtam Delilahról, és arról, hogy az összeköltözésünk milyen negatív hatással volt az eredményeimre. A második részben néhány konkét példával álltam elő arra nézvést, hogy milyen nehéz döntések elé kerültem...
Legutóbb megosztottam veletek a történetemet, mely során sikerült lenulláznom egy szép nagy kártyapénzt. Beszéltem a nőről akivel találkoztam. Ő, akit a cikkben Delilahnak hívok sosem hallott előtte a pókerről, mégis befolyást szerzett üzleti ügyeim felett - ami a póker volt...
Ha olvastad nemrégiben az alkoholról írt cikkeimet, tudnod kell, hogy 2000-ben és 2001 jórészében nehézségekkel küzdöttem. Nem beszéltem azonban néhány dologról, melyek az iváshoz és az önpusztításhoz vezettek. A legnagyobb kárt egy boldogtalan párkapcsolat okozta...
A Card Player magazinban megjelent egy cikk Warren Karptól, melyben arról ír, hogy egy pókerverseny során minden feltett dollár értékét az igazi pénzhez kell hasonlítani. Mikor
a versenyen egy 20.000 dolláros téttel találkozol, gondolkozz el, mennyit ér neked 20.000 dollár. Azt mondja, hogy mikor a tét megadását fontolgatod azt kell kérdezned magadból
"Megér ez a lap egy új konyhát?" "Egy új autó árát nyerhetném meg ezzel?" és így tovább...