Sziget 2014 summary (323.)

Nem is tudom hol kezdjem, az idei Sziget látogatás nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, megszívtuk minden téren. Két-három pozítívumot tudok kiemelni, egyik, hogy jutányos áron beszereztünk a helyi gazdaboltban két pár fekete, Dunlop gumicsizmát (3k páronként), amit szerencsénkre fel is vettünk, hála az asszonyi előre gondolkodásnak, tekintve, hogy még csütörtök délután is szakadt az eső hatalmas sár várt a koncertlátogatókra. A másik, hogy az előre megvett jegy beváltása flottul ment, nagyjából itt véget is ér a pozitívumok felsorolása.

A szakadó eső miatt a kivárásra játszottunk, így végül csak 18 óra után indultunk otthonról, és a Nagyvárad tér - Sziget távolságot sikerült 80 (!) perc alatt abszolválni autóval. Azt hiszem jövőre inkább metró + taxi kombót választjuk... A parkolással szokás szerint nem volt gond, a Graphisoft előtt/mellett minden évben van hely. Tanulva az előző évi fiaskóból idén még a kapuk előtt elintéztük a fesztiválkártya feltöltést, a sor kb. 6-7 emberből állt, de mégis vagy 25 percig tartott. Nem hiszem el, hogy ezt nem lehet gyorsabban lenyomni... mondjuk a kapukon belül még keményebb sorok voltak a feltöltőhelyeken, de megdöbbentő volt a nemzeti dohánybolt előtti sor is, ahol cirka 50m-es sor kígyózott érkezésünkkor, kb. 20 óra körül.

A kései érkezésből adódott ugye, hogy lemaradtunk a Bastille-ról, ami állítólag a nap talán legjobb koncertjét adta, illetve a Lily Allen egy részéről is. Ezt követően a haverok megkeresése következett volna, ami persze elsőre nem jött össze a tömeg miatt. Majd a várva várt Macklemore & Ryan Lewis koncert, amiben több volt a beszéd, mint a zene, ráadásul a 'Can't hold us'-t kétszer is letolták. A végén becéloztuk az A38-at, ahol Stromae-t szerettük volna meghallgatni, de olyan tömeg volt, hogy az eddigi Szigetek során először volt némi félelemérzetünk, úgyhogy letettünk a bejutásról. Utólag olvasva a beszámolókat (pl: EZT ITT vagy talán EZ IS) az esetről jól döntöttünk, így épségben megúsztuk. Még csalinkáztunk egy kicsit a forgatagban végül hazafelé vettük az irányt. A kártyán fenmaradt összeget még visszaszereztük, bár ott is vártunk vagy 20 percet, úgyhogy hullafáradtan, kissé csalódottan indultunk haza éjjel fél egy-egy óra magasságában. Talán most először éreztem azt, hogy nem biztos, hogy visszajövök jövőre, bár ez úgyis a koncertfelhozataltól és a pillanatnyi kedvtől/egyéb programoktól függ a dolog.

GL All!