Beteljesült vágyálom: Részt vettem egy WSOP versenyen!

Valamikor tettem egy kijelentést írásos formában, hogy 30 éves koromig szeretnék mindenképpen részt venni egy WSOP versenyen. Ezt még huszas éveim derekán vetettem virtuális papírra, akkor teljességgel elképzelhetetlennek tűnt, hogy ezt ne váltsam valóra. Ám ahogy teltek-múltak az esztendők, változtak a prioritások.

Most talán arra számítanál, hogy lett egy feleségem és jött a gyerek, de ki kell ábrándítsalak, nem léptem a társadalom elvárásainak kényszermegfelelésének rögös útjára, és nem adtam fel azokat a dolgokat, amiket szeretek csinálni. Ezzel nem azt mondom, hogy aki gyermeket vállal, arra lép, csak ugyebár nem mindegy, hogy azért teszi ezt, mert szeretne gyermeket, esetleg azért teszi ezt, mert a CSOK-hoz és a hétüléses Daciához kell, vagy azért, mert az anyós, a testvér, a szomszéd, a postás, a komámasszony, a munkatárs, vagy valamelyik politkus szerint most már itt lenne az ideje.

Egész egyszerűen úgy látom, hogy most van egy élethelyzet, amikor bizonyos dolgokat még meg lehet valósítani, és arra koránt sem látok garanciát, hogy erre lesz módom 1-2 év múlva. Itt most fizikai tulajdonjogi dolgokra gondolok, de mivel ez alapvetően még mindig egy pókerblog, ennek hullámaiban most nem szeretnék túlságosan mélyre merülni, megteszi azt helyettem más.

Szóval, hogy végre pókerről legyen szó: a GGPoker által rendezett online WSOP 84-es sorszámú, $100 nevezési díjú versenyének C napjára regisztráltam. Ez a verseny 2020. augusztus 31-én 20:00-kor indult. Azt érdemes tudni, hogy én egy nappal később ünneplem rend szerint születésnapomat... A verseny elindult, mission completed.

Arra azért nem fogadtam volna nagy összegben mondjuk januárban, hogy ezt a WSOP-s vágyamat idén beteljesíthetem, de ez furcsa 2020-as esztendő tartogat azért jó dolgokat is. Egy különleges bónusz miatt mindössze $20 befizetéssel szert tettem a $100-os ticketre, szóval azt nem lehet mondani, hogy úgy éreztem volna: agyonnyom a tét súlya.

Érdekesség, hogy nem 9-max hanem 8-max asztalokkal indult a verseny, aminek kifejezetten örültem, hiszen alapvetően a short-handed játékban érzem magamat elememben. Méghozzá nagyon.

20:00-kor tehát elkezdődött a torna. Nagyon jól kezdtem, az első óra végén chipleader voltam az asztalomon. A következő órában sem volt még gond, aztán jött néhány egyértelmű leosztás, ahol nem volt más választásom, mint feladni a potokat. 23:00 környékén már kifejezetten a szerényebb stackek közé tartoztam, ám helyzetem nem volt reménytelnnek nevezhető.

Egy duplázás kellett ahhoz, hogy átlagos stackkel folytathassam. Ekkor UTG-ből nyitottam TT-zel, majd érkezett hátsó pozícióból egy 3-bet egy agresszív játékostól. Mivel úgy ítéltem meg, hogy aktív játéka az átlagosnál szélesebb laptartományt rejteget ilyen esetekre, ezért kevesebb mint 20 nagyvakkal all-in mentem. AQo-val tartotta a tétet, a laptartományát tehát mondhatni jól lőttem be, még akkor is, ha ez volt az alja annak a range-nek, amivel callra szánta el magát. Egészen a turnig jól álltam, ám a riveren érkezett a gyilkos dáma, ami szertefoszlatta a karkötőről szövögetett álmaim - egyelőre.

Nem volt célom, hogy még éjfél előtt kiessek, így azonban semmilyen szemszögből sem támadható az, hogy részt vettem egy WSOP versenyen 30 éves koromig.

A csodás siker, az életet megváltoztató pénzösszeg felnyalábolása most elmaradt, de ahogyan a mondás szól, ami késik, arra várni kell. Biztos vagyok benne, hogy fogok még WSOP versenyen indulni, addig is elsősorban az Omaha asztaloknál csipegetem a scared money-kat meglehetősen bizakodásra okot adó hatásfokkal.