D. Negreanu naplója 11. bejegyzés

2007. Március 26.

A legjobb esetben is elborult

Szóval a renói verseny első napján kiestem, és ennél kevésbé sehogy sem készülhettem volna fel erre a tornára. Előző este repültem oda 15-20 pókerjátékossal együtt, akik ugyanazzal a Southwest járattal mentek, együtt jelentkeztek be és fizették ki a nevezési díjat azon az estén.

Miután a szobámba mentem, képtelen voltam aludni a rémes napirendem miatt, így nagyjából hajnali négyig a neten lógtam.

Aztán reggel egyszerűen úgy éreztem, nem tudok felébredni. Végül átaludtam a teljes első szintet, és a második szintnél értem oda. Amikor ezt teszem, ritkán megy jól a játék. Idegesen, bizonytalanul jelentem meg, és nagyon hanyagnak éreztem a játékomat is.

Mindazonáltal képes voltam a zsetonjaim számát 50 000$ fölé növelni némi agresszív licitálással a flopnál. Aztán elvesztettem egy nagyon fontos leosztást, és ez eléggé betett nekem és a pszichémnek.

Egy játékos nagy vakról emelt és én két piros ötössel tartottam. A flop ♥6 ♠4 ♥3 volt. Passzoltam, az ellenfelem nyitott, én betoltam az összes zsetonomat, és a pot így több lett, mint 30 000$. ♥A ♥J-val tartotta, és turnre beesett egy bubi. Ezzel 15 000$-re estem vissza, és hirtelen nem akartam tovább ott lenni.

További felületes játék 2550-re vetett vissza, miközben a vakok 300-600, a kezdőtét 75 volt. A nagy vakról all-in mentem A-2-vel A-K ellen, és a rivernél kaptam egy 2-t, így megdupláztam a zsetonjaimat. Körülbelül 15-20 perccel később 35 000 zsetonnal üldögéltem!

Aztán egy hanyag tartás következett K-T-zel nagy vakról, mellyel megvédtem a lapomat egy osztó helyén ülő kevés zsetonos all-injétől, aki mint kiderült, dominált engem A-T-zel.

Eddig a leosztásig még rendben voltam: Mindenki bedobta előttem, így én az osztó helyéről ♠6 ♠3-mal limpeltem. Olyan érzésem volt, hogy a vakok egyike játszani akar majd, így elhatároztam, hogy nem emelek.

A flop ♠Q ♣J ♥T lett. Mindkét játékos passzolt, és én 1500-zal nyitottam. A kis vak gondolkozott egy ideig, és minél hosszabban töprengett, annál nyilvánvalóbb lett, hogy gyenge bubija vagy dámája van. Azt terveztem, hogy elveszem tőle ezt a potot a turnre vagy a riverre érkező millió kártya bármelyikével.

Tartott, és turn 7 volt. Passzolt és én 2500-zal nyitottam, azt terveztem, hogy egy kicsit építem a potot, mielőtt a rivernél kiblöffölném. Tartott. A river egy újabb 7 lett, és ismét passzolt. Ezúttal 10 000-rel nyitottam, ő passz-emeléssel all-in ment. Nyilvánvalóan bedobtam, és nagyon szerencsétlenül éreztem magam, amikor megláttam a lapját: eltérő színű J-7. Teljesen helyesen értékeltem a lapját, de jött neki egy nagyon kevéssé veszélyesnek tűnő 7 a turnnél, és én képtelen voltam kapni egy 9-t, A-t vagy K-t, vagy bármit a rivernél, amivel kiblöffölhettem volna.

Ezután másik asztalhoz ültettek, és nagy vakról all-in mentem 5-5-tel A-A ellen. Elvesztettem ezt a leosztást, és igazából nem éreztem, hogy a verseny részese lennék vagy teljesen bele tudtam volna vetni magam.

***************************************************************** ******
Amerikaszerte palira veszik a pókerjátékosokat valamivel, ami nem más, mint reklámfogás, és sokan bevették horgostul, damilostul, úszóstul. Azt hiszem, Jack McLelland indította ezt a divatot, és országszerte sikere van a versenyeken. A versenyek kezdőzsetonjainak megduplázásáról beszélek. Az elképzelés szerint így ”több lesz a játék”, de ez az állítás teljesen alaptalan és nevetséges. Egy versenyen a játék mennyisége a struktúrától függ, és a kezdőzsetonok számának valójában egyáltalán semmi hatása sincs rá. Mégis, megdöbbentem, mikor hallottam, milyen sok profi, akivel mostanában beszéltem, nem értette ezt meg.

Milliónyi zsetonnal is indíthatnánk az embereket, de ha a vakokat a zsetonmennyiségekkel arányosan megemeljük, akkor egyáltalán SEMMI különbség sincs. Példa:

Egy tipikus stuktúra, ahol 20 000 zsetonnal indulnak:

50-100
100-200
100-200 (25 kezdőtét)
150-300 (25 kezdőtét)
200-400 (50 kezdőtét)
300-600 (75 kezdőtét)
400-800 (100 kezdőtét)

Most lássuk, hogy nézne ki a struktúra 10 000$ zsetonnal:

25-50
50-100
75-150
100-200
100-200 (25 kezdőtét)
150-300 (25 kezdőtét)
200-400 (50 kezdőtét)

Ahogy láthatod, a hatodik szinten a vakok nagysága a 10 000$ kezdőzsetonos struktúrában pontosan a fele a 20 000$ kezdőzsetonos struktúrában lévőknek.

Azt hiszem, néhány profi azért gondolja, hogy a 20 000$ kezdőzseton jobb, mert elfelejtették, milyen egy jó 10 000$-os struktúra!

Ki tudja, talán valaki 40 000$ kezdőzsetonnal fog versenyt rendezni, micsoda nagyszerű ötlet!!! Persze 100-200-as vakokkal indulna a verseny, és alapjában véve minden megduplázódna, de biztos vagyok benne, hogy sok játékost bolonddá tudnának tenni, és elhitetnék velük, hogy ezen a versenyen ”több a játék”.

Ne érts félre, a kezdőzsetonok megduplázása nem rossz dolog, csak teljesen lényegtelen és értelmetlen. Komolyan, ha rendeznél egy versenyt, amelyen minden játékosnak 100 000$ zsetont adnál, de a vakokat 250-500-as szinten indítanád, semmi különbség nem lenne ahhoz képest, hogy ha 10 000$ zsetont adnál nekik az elején.

***************************************************************** *****

Miután kiütöttek a versenyről, túl késő volt hazarepülni, és rettenetesen unatkoztam. Így a szobámba mentem és szörföltem egy kicsit a neten. Ez is untatott, így elhatároztam, hogy benézek a bowlingpályára, hátha van ott valaki. Úgy tűnt, mindenki ott van.

Gyorsan megállapodtam egy meccsben J.C Trannal, Nam Le-vel, a Grinderrel és a "Szerbbel", Nenand Mediccsel. Kaptam 10 bábu előnyt J.C.-től és Namtól, és a másik kettővel előny nélkül játszottam, mivel azt mondták, ők is 115 körül gurítanak.

Nos az első két gurításom gyönyörű volt: strike, strike! Ezt követte egy 9/ és végül elképesztő 167 pontot szereztem! Rögtön mindenki csalónak nevezett, mivel mindegyiküket lemostam a pályáról, de elmagyaráztam nekik, hogy nemrég játszottam a Nintendo Wii-vel és úgy tűnik, segített!

Természetesen a következő játékban visszatértem a földre a vacak 102 pontos eredményemmel, ami mindenkiénél rosszabb volt. Az utolsó sorozatban csapatmeccset játszottunk, én és Kirk Morrison J.C. Tran és Nam Le ellen. 25 bábu előnyt kaptunk.

Kirk azt állította, hogy egészen jó, és én már alig vártam, hogy mit fog csinálni... Haver, az első golyót annyira a csatornába dobta, hogy úgy nézett ki, mimtha a másik pályán lévő bábukat célozta volna meg. Rettenetes volt! Gyorsan megkérdeztem, hogy J.C.-nek és Namnak dolgozik-e! (Csak viccelek, természetesen.)

Azonban a rémes kezdet után J.C. elvesztette a kapcsolatát a játékkal, és Kirk meg én egyenként 125 és 127 pontot gurítottunk, ami elég volt ahhoz, hogy megnyerjem a J.C.-vel kötött egyéni fogadásomat, akárcsak a csapatfogadásunkat. Ezután a fiúknak aludni kellett menniük, mert még mindketten versenyben voltak.

A bowlingpályán lógtam egy darabig, mielőtt a csapat át nem költözött a kaszinó bárjába. Nem telt el sok idő, és létrejött egy kínai pókerjáték a Grinder, Jeff Madsen, Nenand Medic és az én részvételemmel. Ezek a fickók valójában egymillió órája fenn voltak, egész nap kínai pókereztek a bowlingozás előt. Ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy délután fél kettőig játsszunk.

Az éjszaka nagy részében Nenand volt a legnagyobb vicc. Győzelem győzelem után, színsorokat, pókereket fordított fel, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Közben annak ellenére, hogy nem veszítettem sokat, én voltam az egyetlen játékos, akinek egyáltalán nem volt bónuszlapja.

Végül megkaptam az első bónuszlapomat, egy olcsót, fullt a középső lapként, mégis vesztettem a leosztásban, mivel kénytelen voltam látni, hogy Jeffnek pókere van, és persze, nehogy legyőzzék, Nenand még jobb pókerrel jött elő. Király.

Délelőtt 11 körül elhatároztuk, hogy játszunk egy UTOLSÓ leosztást dupla pontért. Aztán másik UTOLSÓ leosztást játszottunk. Mielőtt észbe kaptunk volna, benne voltunk egy újabb UTOLSÓ leosztásban, csak ezúttal háromszoros pontért.

Végül, körülbelül 40 “utolsó leosztás” után előjöttem azzal az ötlettel, hogy játsszunk egy IGAZI utolsó leosztást ötszörös pontért. Ezt a nagy partit végül megnyertem egy bónuszlappal, így természetesen kellett játszani még egy utolsó leosztást.

Újabb órányi “utolsó leosztás” után 200 pontos győzelmi sorozaton voltam túl, 68 pontnyi mélypontról feljőve az éjszakát plusz 158 ponttal fejeztem be. Hogyan jutottunk el az érvényes utolsó leosztásig, azt nem tudom. Kezdetben úgy nézett ki, mintha a játék sosem érne véget, és ez egészen tipikus a kínai póker játszmákban. Ezek igazán elborult emberek beteges kalandjai! Mindenki bűzlik, igazán, igazán erősen némely esetben, senki sem borotválkozott, és mindenki másnaposnak néz ki.

Ráadásul egy kaszinó közepén játszottunk, így időnként odajöttek hozzánk autogramot kérni és/vagy fényképezni. Szép kép!!! LOL

Amikor végül befejeztük, Grinder szeme úgy nézett ki, mintha éppen most fejezett volna be 12 menetet Rocky Balboával.

Mindannyiunknak az volt a következő problémája, hogy elmenjünk-e a repülőtérre vagy sem. Én sajnáltam volna a többi embert, akik a közelemben ültek volna, így azt tanácsoltam, hogy aludjunk egyet, és ha időben felébredünk, szálljunk fel az este 9:55-ös járatra. Nos, én nem ébredtem fel, és nem hiszem, hogy bármelyikünknek sikerült volna.

Így a szobámban ragadtam a kora reggeli járatig. Azt hiszem, valószínűleg az éjszaka nagy részében netezni fogok, és egyszer majd le is kell zuhanyoznom!