D. Negreanu naplója 12. bejegyzés

2007. Március 28.

American Idol

Az American Idol egy csodálatos műsor, amely megfogta az amerikai közönséget, de ebben az évben az egész műsortípus bajban van egy förtelmes csoportnak köszönhetően, akik előre megfontoltan szabotálni próbálják a versenyt.

Van egy honlap, amelynek a neve "Szavazz a legrosszabbra", és arra próbálja rávenni az embereket, hogy a versenyben maradt legrosszabb énekesre szavazzanak. Ebben az évadban ez egyértelműen Sanjaya, egy édes, tizenhét éves kölyök, akiben rejlik némi tehetség, de sokkal rosszabb, mint bármelyik bennmaradt énekes vagy már kiszavazott döntős. A balhénak köszönhetően egy olyan srácot, mint Sundance, elküldtek, holott nyilvánvalóan megvolt benne a lehetőség és a nagy hang, míg Sanjaya maradt.

Nem csak azok az áldozatai ennek, akik már kiestek. Sanjayát, az okos tekintetű, 17 éves kamaszt is kigúnyolta és nevetségessé tette a média. Most már egész életében együtt kell élnie azzal a kínos tudattal, hogy egy durva tréfa céltáblája lett. Miért tesszük ezt egy láthatólag klassz kölyökkel? Miért okoz örömet nekünk a bukása? Miféle ember az, aki örömét leli ilyesmiben?

Elképeszt, hogy mennyire ostoba, esztelen és utálatos tud lenni a mi társadalmunk. Ugyanez történt az NHL All Star meccsénél is, amikor egy csoport elhatározta, hogy indít egy honlapot, amelynek neve "Szavazzatok Roryra" volt. Az NHL megengedi a szurkolóknak, hogy arra szavazzanak, akire akarnak és Rory Fitzpatrick, egy átlagosnál rosszabb védő, aki csak egy gólt lőtt kb. hat évad alatt, lett az ő emberük. Függetlenül attól, hogy sikerrel jártak-e, el akartak rabolni egy helyet, egy lehetőséget az All Star meccsen való játékra egy olyan játékostól, aki megdolgozott érte és megérdemelte.

Mennyire vagyunk utálatosak? Van más magyarázat erre, minthogy szeretjük látni, ahogy az emberek elbuknak, kigúnyolják őket és valami elpusztul?

Erről egy Maffiózók epizód jut eszembe, A nagy játszma című. Ez az egyik kedvenc részem. Mindegy, ebben a részben Tony Soprano elmagyarázza, hogy gyűlölet lakik a szívében, és nem tudja megokolni: "Látok egy fickót sétálni az utcán, fütyörészik, boldog, és én össze akarom törni az arcát. Mennyire beteges ez? Azt kellene mondanom: sok szerencsét. Örülök neked. Ehelyett be akarom törni az orrát. Mi a francért vagy annyira vidám!!!"

Amerikában sokan szeretik az American Idolt, Ha te nem, az a te jogod. Azonban tönkretenni a műsort egyszerűen undorítónak tűnik nekem, és nem tudom elképzelni, hogy bárki, aki ezt teszi, valóban jól érezné magát utána.

Égbekiáltó szégyen, amikor az emberek egy kis csoportja tönkretesz dolgokat a többiek számára. Szégyen, mert gyakran megússzák, ahogyan az idei évadban az American Idollal történteket és azt is. hogy a www.voteforrory.com honlap majdnem nevetség tárgyává tette az NHL All-Star meccsét.

Őszintén szólva, ez nem sokban különbözik attól, amit a terroristák próbálnak meg elérni. Ők el akarják venni a szabadságodat, és sokat elértek már. Bárki, aki járt repülőtéren 9/11 óta, érti ezt.

A terroristák nem akarják, hogy boldog légy. Nem akarják, hogy örülj dolgoknak, és ha megtalálhatják a módját, hogy elpusztítsanak valamit, amit élvezel, ők megpróbálkoznak vele.

Természetesen abszurdnak látszik összekötni az American Idolt és a terrorizmust, és az is, de ez segít megvilágítani az álláspontomat. Ha elég utálatos ember gondolja azt, hogy ez a balhé jó ötlet és végül ők tudják kiválasztani a győztest, a műsornak vége. Teljesen lehetetlenné válik jelenlegi formájában. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy többé nem Amerika választhatja ki a győztest. A másik variáció szerint teljesen törlik a show-t.

Szívből remélem, hogy ez nem történik meg és Sanjaya kiesik ma este. Igazán kedvelem őt, és sok érettséget mutatott abban, ahogy a gyötrelmeket elviselte. Szeretném, ha ez a rémálom véget érne számára. Együttérzek vele, mert jó léleknek tűnik. Egy kicsit naiv, de azt hiszem, a világ jobb hely lenne, ha mindenkinek olyan szíve lenne, mint neki. Nem ezt érdemelte. Én csak abban reménykedem, hogy az "American Idol terroristái" nem keményítették meg a szívét, és nem változtatták meg a személyiségét.

Maradt néhány elképesztően tehetséges énekes a versenyben, és azt gondolom, mindenki boldogabb lesz, ha Sanjaya története véget ér. Legalábbis mindenki, a "Szavazzatok a legrosszabbra" honlap tulajdonosait kivéve.

Íme a véleményem a megmaradt versenyzőkről:

Blake Lewis – Nagy híve vagyok a reggae-nek és szeretem a vibrálását. Nagyon egyéni és kivételesen tehetséges. Ezen a héten nem igazán tetszik a dalválasztása, kicsit unalmas nekem. Mivel Gwen Stefani hét van, azt gondolom, jobbat is választhatott volna, több reggae vibrálással.

Phil Stacey – A feleségem kedveli ezt a fickót, és én is azt gondolom, hogy nagyszerű. Ezen a héten tökéletes dalt választott. Az Every breath you take csodálatos szám, és azt gondolom, tökéletes a számára. Sokkal jobb, mint az egész Leanne Rhymes bukás.

Gina Glockson – Sosem voltam nagy híve, de előrébb lépett nálam, különösen az eheti előadásával. Tökéletesen elkapta. Meg kell maradnia rockernek, és ha így tesz, lehet esélye.

Haley Scarnato – Sokkal gyengébb a többieknél. Igazán helyes lánynak látszik, nagyon vonzó, de nincs meg a hangja, ami a többiek mellé emelné. Még arra sem emlékszem, mit énekelt, és ahogy Simon mondta, valóban felejthető teljesítményt nyújtott.

Jordin Sparks – Félelmetes és belevaló. Mókás, azt gondoltam, hogy rémes a dalválasztása ezen a héten. A "Hey baby, Hey Baby Hey," olyannak tűnt, amit inkább Blake Lewis tudna sikerre vinni. A szerelése sem teszett, egy kicsit furcsa volt nekem.

Lakisha Jones – Mostanában kissé hátrább csúszott, de még mindig biztonságos lenne az ő döntőbe jutására fogadni. Azt hiszem, maradnia kellene a soul-jellegűbb daloknál, és MINDEN héten meg kellene mutatnia, micsoda hangja van. Most másféle dolgokat láttunk tőle, és azt gondolom, vissza kellene térnia ahhoz, amiben a legjobb.

Chris Richardson – Én valóban kedvelem a srácot, amolyan Justin Timberlake-féle. Kicsit orrhangon énekel, de tetszenek az R&B hajlítgatásai. Azonban nem hiszem, hogy túl messzire jutna.

Chris Sligh – Kétségtelenül ő a legmókásabb és legszellemesebb a versenyen. Teljesen értettem, amit a zsüri mondott ezen e héten, hogy bár egészen jó hangja van, sosem követi a ritmust, SZVSZ. Azt gondolom, intelligens, ő a legeszesebb a bennmaradtak közül. Ezt mutatja a dalválasztása, akárcsak az, hogyan kezeli a zsüri kritikáját.

Sanjaya Malakar – Nem elég jó a hangja. Ő amolyan Michael Jackson-szerűség, de az ereje és a "ejha" tényező nélkül. Az utolsó néhány előadása egyszerűen furcsa volt. Valójában mind az volt. Azt hiszem, jobban járna a balladákkal és a szerelmi dalokkal, és erőteljesen énekelne, amikor kell.

Melinda Doolittle – Viccelsz velem? Háttérénekes? Kérlek, Melinda hihetetlen. Minden egyes héten hozza a formáját. Hétről hétre több érzelmet visz bele az előadásába, és minden héten eléri, amit akart. Nevetséges lenne, ha nem jutna be a döntőbe. Azonban egy dolgot el kell mondanom: minden egyes előadása után "meglepettnek" látszik, amikor a zsüri elmondja, mennyire tetszett nekik, és ezt egyre nehezebb elhinnem. Mostanra tudnia KELL, hogy jó, és kissé gyanús nekem az "örülök, hogy itt lehetek" hozzáállása.