D. Negreanu naplója 35. bejegyzés

2007. augusztus 30.

Keresztülküzdöttem magam egy időátállásos Első napon

Általában alaposan felhúzom magam a pókerversennyel kapcsolatos apró problémákon, de valami okból itt egyáltalán nem zavart semmi. Persze nem sikerült minden tökéletesre, de kit érdekel, Barcelonában vagyok! A tengerpartban van valami nagyon megnyugtató, és türelmesebb vagyok, mint valaha, mind a pókerasztalnál, mind az emberekkel általában.

Még mielőtt összefoglalnám az első napot, fejet akarok hajtani az EPT előtt amiatt, hogy a második napot nyolcszemélyes asztalokkal tervezték. Amit eddig láttam az EPT-n játszva, abból úgy tűnik, igazán értenek hozzá. Az első napon jogi kikötések miatt kénytelenek voltak tízfős asztalokkal indítani, de a WSOP-től és a WPT-től eltérően kilencszemélyesre váltanak, mihelyt egy játékos kiesik, és aztán “igazi pókert” játszunk. A második napon egész végig “igazi”, nyolcszemélyes pókert játszunk.

Na most, csak arra tudok gondolni, hogy a többi versenyt a pénz tartja vissza ettől. Megtakaríthatnak néhány dolcsit az osztók fizetésén, ha tízfős asztalokat alakítanak ki, mondjuk, nyolcszemélyes helyett. Ez igazán nevetséges, de mi más oka lehetne tízszemélyes asztalokkal végigjátszatni egy versenyt, amikor ezt egyetlen játékos sem szeretné?

Az EPT sok szempontból a világ vezető versenysorozatává kezd válni. Mostanra a világ minden tájáról érkeznek tudósító csapatok, hogy közvetítsék az eseményeket, teljes hozzáférést kapnak a versenyhez, és úgy küldhetnek friss híreket az eseményekről, ahogy nekik tetszik. A WSOP és a WPT új szerződései miatt csak idő kérdése, hogy az országok egyszerűen ne küldjenek többé riportereket ezekre a versenyekre. Úgy értem, miért küldenének, ha még azt sem engedik meg nekik, hogy a saját országukból származó játékos haladását nyomon kövessék? Nem tudom elképzelni, hogy egy olyan honlap, mint a www.pocketfives.com ezek után megengedhetné magának, hogy tudósítókat küldjön ezekre a versenyekre, és azt hiszem, itt olyan tömegről van szó, amit bolondság lenne figyelmen kívül hagyni. Kizárólag a pocketfives.com tudósít az internetes szupersztár játékosokról… ha kizárják őket, ki fogja ezt megtenni?

Azt hiszem, ezek a szerződések - bár rövid távon talán jövedelmezőek -, ahhoz hasonlítanak, amikor valaki előhúz egy revolvert, és lábon lövi magát… többször egymás után. Felkérem bármelyik érintettet, hogy nézzen egyenesen a szemembe, és jelentse ki, hogy ezek a szerződések “a póker és a játékosok érdekében” köttettek.

Ennyit erről. Beszéljünk az első napomról:

A versenyen 10 000 zsetonnal indultak a játékosok, nem ”dupla” zsetonnal, ami úgy tűnik, elterjedőben van az Egyesült Államokban. És bár azt hittem, hogy már befejeztem, még egy dolog: nem mintha számítana, de mi is a helyzet ezekkel a dupla zsetonokkal? A WSOP főversenyén pontosan megdupláztak mindent, a kezdőzsetonokat, és a vakokat is minden egyes szinten. Ez nem adott, bár nem is vett el játékot. Mondd nyugodtan azt, hogy ez a vesszőparipám, de semmi sem bosszant fel jobban, mint amikor azt hallom, hogy a pókerjátékosok ilyesmiket mondanak: “Ó, igen, ez egy jó verseny, kétszer annyi zsetont adnak a pénzedért.” Ugyan már, emberek! Húzzátok ki a fejeteket a homokból, és ismerjétek fel, hogy ez egyszer palira vettek! Őszintén szólva, azt kívánom, hogy minden versenyen csak 10 000 zsetonnal induljanak a játékosok, mivel ez kevésbé bonyolult. Ezenkívül egyszerűen semmi értelme megkétszerezni az induló zsetonokat, ha a struktúrát szintén megduplázod.

Hol is tartottam? Ó, igen, a verseny. Íme az első fontos leosztásom:

A vakok 25-50 voltak, és A-A-szal 125-re emeltem középről. Jan Slavik az osztókorongról tartott, akárcsak a két vak. A flop csúnya volt számomra: ♣5 ♠6 ♣7. A vakok passzoltak, így 400-zal nyitottam, teljes mértékben elszánva magam arra, hogy elhajítom a lapomat, ha bármilyen komoly akció történik mögöttem. Mindenki bedobta a nagy vakig, aki 800-re emelt… Hűha, ez ijesztő, de nem dobhatom el itt.

A ♣A turn drillt adott. A fickó most csak 700-zal támadott, és egy nagyon érdekes probléma elé kerültem. Egyáltalán nem tettem őt flösre, de egy kissé aggódtam a sor miatt. Azonban igazából arra gondoltam, hogy két párja van. Ha két párja van, akkor esélytelen ellenem, és azt akarom, hogy benn maradjon. Ha benn marad, akkor rivernél nyerhetek egy nagyobb tétet tőle. Hacsak nincs ♣6 a kezében, nincs igazán kockázata annak, ha ingyenkártyát adok neki. Úgy döntöttem, hogy csak tartok. ♠Tjött riverre, és ő passzolt. Most azt akartam, hogy kifizessen, és egy 1800-as nyitás mellett döntöttem. Gondolkozott egy ideig, aztán végül tartott. Később azt mondta, 7-7-je volt, és én elhiszem neki. Ha az asztalon riverre pár alakult volna ki, valószínűleg felduplázhattam volna magam, de én azzal is boldog voltam, hogy megnyertem a potot, miközben annyi ijesztő kártya volt kinn.

2. leosztás: Vakok 150-300, ante 25. Heten voltunk az asztalnál, és közvetlenül a bal oldalamon az asztal legfeszesebb játékosa úgy döntött, hogy UTG-ből 900-ra emel, ám előtte kényelmetlenül feszengett, mintha nem is akarna játszani, de úgy érzi, muszáj, mert kevesen vagyunk. Mindenki bedobta előttem, és én úgy határoztam, hogy nagy vakból ♥A ♠8-sal tartok. ♣Q ♣T ♣8 flop jött. Passzoltam, és ő újabb tétovázás után szintén passzolt.

Ekkor úgy éreztem, hogy enyém a legjobb lap, és neki olyasmije van, mint az A-K, valószínűleg treff nélkül. A turn ♣2 volt, és ismét mindketten passzoltunk. A river ♠6 lett, és utoljára is passzoltam abban a reményben, hogy terítéssel nyerhetek. Hát nem úgy döntött az ellenfelem, hogy 1500-zal támad? Ez volt a legfélszegebb nyitás, amit valaha is láttam. Eltekintve attól, hogy kissé ostobán csinálta, ez a 190 centis, 115 kilós német úgy nézett ki, mint egy rémült kisfiú. Muzsikáltak a fogai, majdnem úgy csikorgatta őket, mint egy idült kokainfüggő. Mégis felmerült bennem az az aggodalom, hogy blöfföl ugyan, de olyan lapja van, ami ennek ellenére megver. Azonban végül végigfutottam az emlékeimen, és visszaemlékeztem számos leosztásra, amikor potnál nagyobbat támadott valamilyen nagyon erős lappal a rivernél. Nem az a fajta fickó volt, akinek jól megy az érték szerinti licitálás a rivernél szélsőséges lappal. Haver, utálok ilyeneket tartani, de hogy dobhattam volna be mindezen információknak a birtokában? Tartottam, és két piros hármast mutatott… Pompás!

3. leosztás: Az este utolsó leosztása, egy fiatal, agresszív kölyök Hollandiából (jó játékos) 1700-ra emelt 300-600 vakoknál és 75 anténál. Korai pozícióból emelt, és én 7-7-re pillantottam le középső pozícióból. Ha megadom az 1700-at, csak 8425 marad. Sok játékos benyomná itt az all-int, de még sok ember maradt mögöttem, és emellett ez egyáltalán nem az én stílusom. Tartottam, akár csak Jan Slavik a korongról. (Bedobta valaha is a korongról? Azt hiszem, nem.)

Flopra ♥2 ♠3 ♥6 jött, és a kölyök 3500-zal nyitott. Ekkor nem igazán alakult ki értékelésem a fickó lapjáról, eltekintve attól a ténytől, hogy minden leosztásban, amikor flop előtt emelt, a flop után folytatta a támadást. Így bár nem volt más információm, úgy éreztem, nincs más választásom, mint hazardírozni, és remélni, hogy a hetes pár jó. Jan bedobta, és a kölyök AZONNAL tartott. “Upsz”, gondoltam, kiestem. ♥K ♥8-t fordított fel, vagyis két asztalnál magasabb kártyája és flöshúzója volt. Egyenlő eséllyel küzdöttünk, és ezt most megnyertem, 24 500-zal, átlag felett fejezve be az első napot, ennyivel kezdhetem a másodikat.

Úgy éreztem, kivételesen jól játszottam, rengeteg flopnál próbáltam szerencsét, és agresszív maradtam a halott pénzes potoknál is. Egy kis Ivey/Greenstein beütéssel játszottam. Remélhetőleg, ma is jól gyarapítom a zsetonjaimat, és a “saját” játékomat játszhatom a verseny további részében. Biztos vagyok abban, hogy képes leszek erre, különösen, mivel nyolcfős asztaloknál játszunk. (Igen, EPT!)

Na mindegy, még részt kell vennem néhány interjún, így jobb, ha megyek. Délután öt órakor kezdünk helyi idő szerint, ami 6 órával van az EST, és kilenc órával van a PST előtt.