D. Negreanu naplója 36. bejegyzés

2007. augusztus 31.

Kiestem, de boldog vagyok

Azt hiszem, nagyon keményen dolgoztam Barcelonában. Az első nap végén játszottam egy kényszerű pénzfeldobásos leosztást, és elég szerencsés voltam, hogy megnyerjem. A második nap elején nem kedvezett nekem a lapjárás a következő leosztásig:

Egy játékos 2500-ra emelt középről 400-800 vakoknál és 100 anténál. Én hátsó pozícióban ♦A ♦K-t kaptam. A játékosnak csak 9500 zsetonja maradt a 2500-on felül, így bár megint gondolkoztam a visszaemelésen, az nem az én stílusom, ezért a tartást választottam. ♠A ♦9 ♣4flop jött. Ekkor nem sok minden történhetett, ami eltántorított volna attól, hogy a fickó összes zsetonját behúzzam a potba. Passzolt a flopnál, és én úgy döntöttem, hogy gyengeséget mutatok, és szintén passzoltam.

♠J volt a turn, és ő ismét passzolt. Ekkor azt reméltem, hogy K-K vagy Q-Q van nála, és kifizet egy kis tétet, és 2500-zal nyitottam. Tétovázott egy ideig, aztán végül all-in ment. Egy kicsit aggódtam a J-J miatt, de egyszerűen nem dobhattam, ha csak ennyit kellett tartanom. Megadtam, és ő felfordított egy… A-A-t! Ó, igen.

Innen képes voltam visszaküzdeni magam, és csipegetéssel gyorsan 30 000 fölé kerültem. Limpelés, bepróbálkozás, kis emelés, csapdázás, stb. Aztán sor került a második all-inemre ezen a versenyen:

Egy játékos UTG-ből emelt 3000-re (vakok 600-1200, ante 100). A második pozícióban Q-Q-ra pillantottam le, és simán csak tartottam. Ismét visszaemelhettem volna, csak úgy vaktában, de ez egyszerűen nem az én stílusom. Brian Green, aki közvetlenül a bal oldalamon ült, leszámolta a 3000-es tartást és még 12 000-t. Aztán ehelyett all-in ment 27 000-rel. Úgy tűnt, a korongnál ülő kétségbeesetten tolja be a 8000 zsetonját, és aztán nekem kellett döntenem. Ha ugyanezt szinte bárki más csinálja az asztalnál, eldobtam volna, de tudom, hogy Brian agresszív preflop játékos, akinek lehetett az enyémnél kisebb párja. Ráadásul, ha A-K-hoz hasonló lapja van, a korongnál ülő játékosnak esetleg szintén lehetett ász vagy király a lapjában, ami még nagyobb favorittá tett engem. Hosszú szünet után tartottam: Briannél A-K volt, a korongnál ülőnél K-T. Megnyertem ezt a potot, és meneteltem tovább.

Felmentem 80 000-ig, de aztán ért néhány kemény csapás egymás után. Ez levitt 50 000-re, de még egyszer visszaküzdöttem magam 70 000 közelébe az utolsó leosztásom előtt. John Spadavechia 1200-ért limpelt, akárcsak a mellette ülő. Mielőtt megnéztem volna a kártyáimat, felmértem a helyzetet, mintha megpróbáltam volna megbecsülni az ellenfeleim lapjának erejét, de valójában csak megpróbáltam megbizonyosodni arról, hogy ez tartás-tartás volt, nem pedig tartás-emelés. Megnéztem a lapomat, ismét Q-Q-t láttam. 7000-re emeltem, és alig egy szempillantás múlva a nagy vak all-int jelentett.

Na most, ez volt az a kölyök, akit ÉPPEN MOST ültettek az asztalhoz. Ez volt a második leosztása az asztalnál, és neki volt itt a legtöbb zsetonja, egy kicsivel több, mint nekem. Első pillantásra csak annyit tudtam megállapítani, hogy egy agresszív skandináv játékossal van dolgom. Tele volt százas zsetonokkal, ami gyakran az olyan játékosok jellemzője, akik sok lapot játszanak. Ránéztem, és rám villantott egy félszeg mosolyt, miután azt mondtam neki: “Ez egy egészen különös tét.”

Meg voltam győződve arról, hogy enyém a legjobb lap, és reméltem, hogy 4: 1 statisztikai előnyöm van. Könnyen bedobhattam volna itt, és még átlagos mennyiségű zsetonom marad, de ezeknek valamelyik ilyen fiatal játékosok végül úgyis belekényszerít egy ilyen versengésbe. Gyakran többet hazardíroznak a szükségesnél, ami megnehezíti, hogy folyamatosan eredményesek legyenek a versenypókerben. Amikor jól mennek a dolgok, bizonyosan nyerhetnek, de hosszú távon tekintve ez nem az a megközelítés, amellyel sorozatosan messzire lehet jutni. Miután rendkívül biztos voltam abban, hogy nincs nála A-A vagy K-K, tartottam. Nem esett jól azt látnom, hogy A-K van nála, mivel jobb helyzetben reménykedtem, de ez esély volt az élmezőnybe kerülésre majdnem 150 000 zsetonnal. Nos, az első két pénzfeldobást megnyertem, de ezt elvesztetten, és kiestem.

Ó, igen, elégedett vagyok minden döntéssel, amit hoztam. Sosem játszottam a potért rosszabb lappal, sosem döntöttem rossz tartás mellett, és közben néhányszor jó pillanatban eresztettem el a lapomat. Belekényszerültem néhány pénzfeldobásba, amit inkább elkerültem volna, de amikor biztos vagyok abban, hogy nálam az előny, nem dobathatják el velem a legjobb lapot. Más szavakkal, nem futamodom meg a hazardírozás elől, ha erre van szükség. A pókerben mindig új megközelítések és játékstílusok fejlődnek ki. Rendkívüli módon bízom abban, hogy az én hozzáállásom a lehető legjobb. A preflop agresszív fickók időről időre sikereket érhetnek el, de a hosszú távra játszó fickók óvatosan játszanak preflop.

Alig várom, hogy a PokerStars World Cup of Pokeren Kanada csapatában játsszak a hét későbbi részében, és jónak érzem az esélyeimet WSOP Europe-on, Londonban a jövő héten. A barcelonai WCP miatt nem tudok részt venni az első HORSE versenyen, de időben odaérek a pot limites Omaha versenyre és a főversenyre. Igazán jól játszom most, és úgy érzem, a következő hónapban is rendkívül jól fogok pókerezni.