A magyar középkorban nem volt elfogadott öröklési elv.
Az elsőszülött joga és a szeniorátus mellett dönthetett az uralkodó is utódjáról, később pedig jött az elektio lehetősége.
Az Árpád-korban ezek mind keveredtek, nem volt egyik sem elfogadott, így mindenki a saját szája íze szerinti valót választotta. Ami ugye a legjobb út a viszályokhoz :-)
Az Árpádok eredetileg a szeniorátus elvét követték, Taksony, Géza apja volt az első aki ezzel szakított, ez vezethetett Koppány későbbi lázadásához a királyválasztás idején, mert Koppány személyét ugyan a mai napig nem sikerült megnyugtató módon elhelyezni az Árpádok családfáján, ám bizonyosan Géza közeli rokona volt, hogy annak halála után öröklési igényt támaszthasson és valószínűleg idősebb volt Géza fiánál és kijelölt örökösénél Istvánnál.
Szóval valóban a régi és az új rend csapott össze egymással, de nem az egyház miatt, mint a rockopera sugallja (és mint tény már beivódott a fejekbe:) , hanem az öröklési rend előző generációs változtatásá miatt.
Ergo Taksony borította rá a kakit a szokásjogra és Koppány már nem tudta visszahozni. Nem mintha később olyan egyértelmű lett volna az öröklés rendje.
(a témáról bővebben is ír a Rubicon 2011/3-as száma, a Trónöröklés, trónviszályok cikkében
Zsoldos Attila
)
Segítség az oldal használatához
