andree naplója 42. bejegyzés

Nesze semmi

A mai vonatúton eszembe ötlött néhány kedves gondolat, aminek megosztására keresve sem tudnék jobb helyet találni kedves kis elhagyatott naplómnál. Történt ugyanis, hogy sikerült beülnie egy takaros kis lumpen családnak mögém, azonnal olyan szagfelhővel és hangorkánnal szennyezve be környezetemet, amely lehetetlenné tette 2+2-ről kilopott cikkeim értelmezését. A családapa azonnal azzal kezdte, hogy életem a vodka és -ezt bizonyítandó- hangos szörcsögéssel, harákolással fogyasztott is pár kortyot az említett termékből. Persze ezután jöttek a szokásos témák, amelyek közül a „Tanács nem ad több pénz, hiába járok a nyakukra” témájú diskurzus után kerültem, olyan lelkiállapotba, hogy ha lett volna rajtam egy csőbomba, biztosan felrobbantom. Fő gondolatom az volt, hogy: Ezeknek adom én a pénzt, ha elkezdek dolgozni? Azonnal felerősödött az a vágyam, hogy végre tudjak normálisan pókerezni és sikerüljön valamit leszakítanom a nagy közös pókerkasszából. Most komolyan! NL10-en játszom, amire minden valamire való pókeres úgy gondol vissza kis mosollyal a szája szélén, mint én azokra az időkre, mikor elég volt kettőből egyszer megcsinálni a tolásrugást és uraltuk a csocsó asztalt egész éjszaka a krimóban. Persze most már a snaket is srégen kell rúgni, ha nem akarunk mászni két 16 éves kölyök ellen és microlimiten se elég 500 handenként kifizettetni egy floppolt pókert. Ettől függetlenül, azért fejlődőképes semi fishként sikerül egy stabil 13 BB/100-at hozni rajta, ami órabérre leszámolva 3-4 asztalon pont kétszer annyi, mint a helyi kis kocsmában dolgozó volt osztálytársnőm órabére, amivel 12 órás műszakokat végezve pont nem hal éhen hónap végén. Ez nem azt jelenti, hogy a NL10 póker és azt sem, hogy bármilyen értelmes ember ezen a szinten akarná biztosítani a megélhetését. De ugyan! Milyen ország az, ahol egy olyan szinten hozni lehet egy dolgozó keresetét, amire egy átlag amerikai tininek a kétheti zsebpénzével megvan a banrollja? Jó lenne eljutni egy olyan szintre, ahol már biztosan a talpamon állhatok anyagilag, felállni a vonaton, odamenni ezekhez az emberekhez és azt mondani: Nesze semmi, fogd meg jól!