Christmas Sunday Million (367.)

Ma esti 5m garantált SM-et kihagytam. Hihetetlen önuralomról tettem tanúbizonyságot, miután a szatozásra szánt zsé elment, nem toltam egy direkt buyint. Igaz enyhén rángatózott a szám széle a late reg utolsó perceiben, de aztán úgy döntöttem, jobban járok, ha kimegyek és brunyálok egyet. Eme kéjes élvezet után, már megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy ezen a versenyen sem én fogok nyerni, viszont hazánkfiai közül elég sokan versenyben vannak még, és nem állnak rosszul, úgyhogy remélem reggel legalább 2-3 fő a top 20-ban lesz.

Közben pörgettem a WH-n mindenféle játékot, újra rádöbbentem, hogy imádom az omaha-t, különösen a hi-low-t, hiszen gyakorlatilag mindegy mit kapunk kézbe, tutira érdemes megnézni a flopot. Ezt a tudást nem adtam át másnak (eddig!), nagy bölcsen minden 5. handben dobtam egyet, így sikerült 80-as VPIP-vel lejátszanom vagy 60 handet az asztalon. Le is fisheztek rendesen, amit nem értettem, nálunk tegnap volt hal ebédre, rozmaringos pisztráng, finom volt. Na mindegy, szóval éppen a top5-ben mozogtam ebben a szuperjátékban, mikor jött egy végzetes hand, ahol bár nutflössdraw-m volt, és low-ra is akadt valamim, de persze nem jött, így lefogytam, utána meg simán kiszoptam. Kurvaanyját az omaha-nak is... De nem baj, ment még egy NLHE MTT is, ITM teteje 600 €-ka, szintén top 5-7 körül voltam 30 fő környékén, majd innen sikerült szépen lefogyogatni, pedig itt bizony ultrafeszes voltam, de aztán érkezett a végzetes jelzés, 10bb alá kerültem, majd nagyvakban kaptam egy A8-at, amit betoltam a dealerből raiselő 40-es VPIP-s játékosra, aki 33-at mutatott és igaza lett, mert nyert. Szépen kizúgtam a 10. helyen, FT bubble szép, negyvenegynéhány uborkáért. Ha összeadom a mai szat és egyéb uborkaköltségeket, akkor bizony a felét sem fedezi, de nem baj, enjoy the game!

Ennyi stressz után megérdemeltem egy-két pálinkát, úgyhogy jókedvűen írom ezen sorokat. Már vége a karácsonyi családi ramazúrinak, ami idén kifejezetten élvezhető volt, talán azért mert nem hozzánk jöttek a vendégek, hanem mi mentünk mindenfelé, így nem volt rajtunk nyomás. Na jó, azért volt, mert nyilván sikerült a gyerekek legfőbb ajándékának a legfontosabb elemét otthagyni a rokonoknál, így volt hiszti rendesen, amikor 25-én délelőtt apa/anya nem tudta összerakni a szájbatekert játék síliftet... Na és persze a másik bakit se felejtsük el, hogy a könyvutalványos (Libri-féle plasztikkártya) tartóból maga az utalvány esett ki, és sikerült üresen átadni az uncsitesóm gyerekeinek. Nem volt gáz, ááá dehogy. Egy szónak is száz a vége, ez a Karácsony is emlékezetes marad, még szerencse, hogy holnap elzúzunk áztatni magunkat egy kicsit, így remélhetőleg legalább online nem bukok már többet idén.

Így utólag is Boldog Karácsonyt minden kedves olvasómnak! Peace, love and unity!

GL All!