Miközben a bizonytalanért futkosunk... (135.)

A video indításához kattints a képre.

Idióta vagyok, ez már biztos. Na, de ne ugorjunk ennyire előre, nézzük mi történt velem az elmúlt időben. Először is voltam egy itthoni állásinterjú, utolsó fordulójában, ahol úgy érzem jó teljesítményt nyújtottam, de a leendő főnökkel való interjú során valahogy nem működött a kémia. Pedig nő volt. Idősebb. Nem MILF, hanem GMILF inkább. Sokat látott némber lehet, nem dőlt be a bullshit gépnek, azaz nekem, túl hamar elintézte az interjút, itt már sejthettem volna, pedig a pozíció egész ígéretesnek tűnt. Pár nappal később kiderült, hogy mást választottak, valakit, aki már a cégnél van és belülről pályázott, mivel ő már bizonyítottan elkötelezett a cég felé, ráadásul olcsóbb, valamint 4 nyelven beszél, ezért őt részesítették előnyben és sok sikert kívánnak. Remek, hogy támogatják a belső pályázatokat. Az még jobb, hogy ennek ellenére kifelé is meghirdetik a pozit...

Hétfőn voltam Párizsban, életemben először. Nem az én napom volt, a gép késett 40 percet, a CDG reptér elég egy elba...ltázott hely, alig találtam ki, ráadásul franciául beszélnek, amit nem értek. A városból sokat nem láttam, csak a Szajnát a taxiból, mivel interjún voltam természetesen. Nem sikerült rosszul, de itt is akadt egy pont, amikor nem muzsikáltam olyan fényesen sajnos. A kérdés nem volt váratlan, amit feltettem, a válaszom viszont nem annyira tetszett nekik. Maga a kérdés és a válasz nem volt érdekes, inkább az, amit ezzel kapcsolatban mondtak. Ha az ember ki akar teljesedni szakmailag, akkor nem szabad dobozna zárnia magát, rugalmasnak kell lennie, hogy hol él és dolgozik, nem szabad egy helyhez sem görcsösen ragaszkodni, mert így megfosztjuk magunkat az új élmények, tapasztalatok megszerzésének lehetőségétől, amik az egyén és a cég számára egyaránt fontosak távlatilag. Innen odakanyarodtunk, hogy merre felé vannak jelentősebb pénzügyi központjai a cégnek, meglepő módon az egyik ilyen hely München. Kínomban majdnem hangosan felnevettem. Úgy látom, úgy érzem, hogy ez a város lépten-nyomon előjön, valahogy nem tudom kikerülni, pedig tényleg nem keresem. A lényeg, hogy elvileg a héten jelentkeznek és kiderül a dolog. Őszintén aggódok, mivel mostanra kb. kifutott minden pályázatom, ha nemleges választ kapok, akkor ott fogok tartani, mint 3 hónappal ezelőtt állásfronton.

A korábbi cég, akitől ajánlatot kaptam és akinek felvázoltam az elképzelésemet, még nem jelzett vissza véglegesen, de a fejvadász azt mondta, hogy szerinte elbuktam a dolgot. Még reménykedem, de nagyon ideges vagyok az egész miatt. Miért nem tudtam csak simán elfogadni és belevágni a dologba, aztán ha bizonyítottam, akkor előhozakodni a tervemmel? Just-nak igaza volt, alapvető taktikai hibát vétettem, de már nem tudom visszacsinálni. Egyetlen dolgot tudok tenni, mégpedig azt, hogy bizakodok, hogy valami csoda történik az elkövetkező pár napban.

GL ALL!