Steven (319.)

Pénteken Münster - München - Budapest útvonalon jöttem haza Lufthansa-val. A müncheni csatlakozás elég necces volt, mert kb. 15 percem volt a landolástól számítva, hogy ugye egy busszal a terminálra vigyenek, onnan elrohanjak a kapumig, majd onnan egy újabb busszal a második járatra pattanjak. A kapun az utolsók között mentem át, néhány keményebb kötésű, nagy darab csávóval, akik könnyen beazonosítható amerikai angolt beszéltek. A gépen is mögöttem ültek, és egyikük valahogy ismerősnek tűnt, de nem tudtam beazonosítani, gondoltam valami rockzenekar lehetnek, mivel többen szét voltak varrva elég rendesen.

Budapesten landoltunk, majd itt is gyakorlatilag együtt léptünk ki az érkezési oldalra, ahol hirtelen szembetaláltam magam vagy 4-5 kamerával, rengeteg vakuzó fényképezővel, és másik tucatnyi emberrel, aki a mobiltelefonján vette fel az érkező bandát. Részben velem együtt. :)

Hiába kérdeztem a taxist, hogy kit vártak ennyire, de fogalma sem volt, annyira meg nem izgatott, hogy ezzel foglalkozzam. Erre ma véletlenül rátaláltam egy cikkre, amiből minden kiderült:

http://index.hu/kultur/zene/2014/06/28/steven_seagal_bulihangulatot_hozott_budara/

Igen, igen, gyerekkorom egyik idolja, Steven Seagal volt az, és blues bandája. Sajnos az autogram kérés/közös fotó elmaradt, viszont egy újabb sztorival gazdagabb lettem. :)

Más. A hétvége szülinapozás jegyében telt, szombaton barátokkal, vasárnap a családdal. Jól éreztem magam, de elfáradtam rendesen, pedig nem is csúsztunk el.

Más. Grat Szécsi Norbertnek a második helyhez és persze Ivey-nak is az újabb karkötőhöz. :)

GL All!