Accelerate the end game!

Nem hittem hogy valaha is a Sons of Anarchyban fogok mély életbölcsességekre bukkanni, de a címbeli mondat nagyon megtetszett, és azóta is sokszor eszembe jut. Persze én nem keveredtem narkó meg fegyverbizniszbe, sőt még csak az ír maffiával sem kerültem kapcsolatba, de az üzenet lényege, mi szerint igyekezzünk mindig szem előtt tartani a céljainkat, s azok felé haladni, szerintem mindenkire igaz.
Egyáltalán, legyenek céljaink! Rendkívül fontos szerintem, sőt, ha nagyon filozofikus magasságokban szeretnék szárnyalni akkor azt mondanám, hogy a céljaink adják az életünk értelmét. Nem kell itt hatalmas, világmegváltó célokra gondolni, a világ egyébként sem akarja, hogy megváltsák. De a célok nélküli életnek vajon van értelme?
A következő bölcsességet egy itteni blogból mazsoláztam ki, s a szerzőjét ismerve ez is megállja a helyét. Így szól: "Soha ne legyél elégedett azzal, amit elértél, mindig azt keresd, hogyan lehet jobb."
Szerencsére én nem állok messze ettől, általában ha sikerül valami, akkor már rögtön azon töröm a fejem, hogy oké, ez megvan, mi lesz a következő lépés? Sőt, általában több alternatíva is megfogalmazódik bennem. Aztán persze előfordul, hogy két szék között a pada alá...
Készült itt egy interjú velem (de fura ezt leírni) amiben Lord Malavin azt a kérdést szegezte nekem, vajh elégedett vagyok-e azzal, amit eddig elértem. Ezen a kérdésen őszintén meglepődtem, s először az jutott eszembe, hogy vajon van a világon olyan 23 éves ember, aki úgy érzi elégedetten hátradőlhet, mert mindent elért már amit csak elérhetett? Persze nyilván vannak ilyenek is, ismerek olyan embert, aki 30 éve ugyanazt a monoton munkát végzi ugyanott, és tisztában van vele, hogy a következő 20 évben is ezt fogja csinálni. És ezen esze ágában sincsen változtatni. Na én meg ezt nem bírnám ki.
Ha valaki most ide állna elém, és azt mondaná, ide figyelj Fire, te a következő 30 évben ugyanígy tányérokat fogsz mosogatni, hát én gondolkodás nélkül felvágnám az ereimet.

MÁS

Tegnap tudtam meg, hogy az előző posztomban tárgyalt reklámot végül betiltották, ebből is látszik, micsoda tényező vagyok a magyar médiában, s egyáltalán mekkora hatással vagyok a világ körforgására :) Ha valami nem tetszik még nektek a tévében szóljatok, s írok róla posztot.

MÁS

Aki bele szokott nézni a számtech topikba az láthatta vergődésemet, a többieknek elárulom, hogy pc építésébe fogtam. Igen, én, egyedül. Már ez megérne egy külön blogot. Valamennyire értek azért a számítógépekhez, láttam már belülről hogy néz ki, szereltem már vinyót (igen, képes voltam bedugni azt a két kábelt) sőt a műszaki főiskola első félévében hármas dolgozatot írtam abból, hogy a kölönféle videokártyák milyen technikával alkotják a képet. Vagy valami ilyesmi volt.
Nade összerkani egy gépet? Hát arról se volt fogalmam egyáltalán mi kell hozzá. Na aztán kiokosítottak a számtech topikban, az is kiderült, hogy itel processzor nem fog belemenni a amd-s alaplapba, úgyhogy eldöntöttem, belevágok.
Marha sokat kutakodtam a neten a különféle webshopokban, mire elkészült a legköltséghatékonyabb lista. Három helyről kellett rendelnem, az amazonról, és két ír cégtől. Le is adtam a rendeléseket, s vártam szép türelemmel.
Hozzá kell tennem ,hogy még soha semmilyen problémám nem volt webes vásárlás esetén, pedig rengeteget rendeltem már belföldről, külföldről, műszaki cikket, ruhát, játékot, minden szirszart. Soha nem volt olyan rémtörténetem, hogy nem küldik, elveszett, nem azt küldték, nem olyan méretben, leléptek a pénzzel, nem működött, satöbbi. Még garanciát is csak egyszer kellett érvényesítenem egy vinyó esetében.
Szóval vártam a csomagokat.Legelőször az amazonos jött meg, öröm bódottá. Videokártya, ami úgy néz ki mint egy csillagromboló a star warsból, és egy ssd meghajtó. Itt mondjuk meg is kaptam az első pofont, mert én balga az ssd meghajtóból laptop kitet rendeltem, ami ugyanaz mint a desktop ki, csak éppen nem jár hozzá semmilyen kábel, csak egy árva usb.
És igazából nekem itt esett le, hogy én semmilyen kábelt nem vettem ám semmihez. Nosza, rendeltem azokat is.
Pár nap múlva megjöttek, s megjött csomag az egyik ír cégtől is. Immár nem hiányzott más csak a ház, a dvd meghajtó, a hangcucc meg az alaplap. Várok várok. Eltelik egy hét, eltelik másfél, hát itt már eleresztettem egy érdeklődő emailt, hogy ugyan whatsup with my megrendelés, please.
Alan válaszolt nagyon kedvesen, hogy az alaplap nincs nekik raktáron, s már akkor sem volt amikor én rendeltem, de holnap érkezik, aztán küldik. Érdekes, mivel a honlapotokon in stock állapotban volt a cucc amikor rendeltem, s még azóta is úgy van. Sebaj, ha küldik akkor.
Eltelik az egy nap, eltelik kettő, majd három és négy. Há mondom mivan, eltévedt a teherhajó, vagy mi? Írok megin, one day passed bazmeg, where is my alaplap?
Válasz nincs, de másnapra átkerül a rendelésem processedről dispatchedre. Na mondom ez is haladás. Ha már nem levelezünk legalább haladjunk. Ez volt pénteken, hétfőn ír a barátnőm sms-t, hogy jött két bazi nagy csomagom. Lelkemben rőzsedalokkal indulok haza melóból, s esek neki a csomagolásnak.
Hopp egy gépház, hopp egy hangfalszett, hopp egy dvd meghajtó, hopp hol az alaplap? Nézem, keresem, kutatom, sehol. Számlán persze rajta van. Na itt kaptam agyhúgykövet, mondom ezek lehúztak egy alaplappal, én tökönszúrom magam.
Írok izibe, hogy whata fuck, where is my alaplap, its kurvára nincs itt.
Megint Alan ír vissza, hogy rajta kéne lenni a számlán, hogy az alaplap még mindig nincsen raktáron, de a reklamálásom miatt a többi cuccot elküldték, s az alaplap 48 órán belül postázásra kerül. Nem mondom, hogy teljesen megnyugodtam, de mondom legyen.
Ez volt hétfőn, ma szombat van, alaplap sehol.
Írtam megint, 48 hours passed a long time ago, köcsögök, I'm getting kurva ideges, itt állok egy félig összerakott géppel, amiből csak az a mothefucking motherboard is missing.
Az eredeti rendeláésem egyébként már három hete volt, ez alatt képtelenek voltak keríteni egy alaplapot nekem. Azért bizakodok, hogy nem húztak le azzal az 57 euróval, hogy hullana ki a szempillájuk.