Éljé' te is hitelbű'!

Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy bár messzire sodródtam hazámtól, azért nem kell megtagadnom magamtól annak értékes kultúrtermékeit. Nézhetem Berényi Miki haláltusáját, csodálhatom az X-faktor elképesztően tehetséges előadóit, s persze a színvonalas híradókról sem maradok le soha. Így aztán sikerült belefutnom a magyar reklámtörténelem egyik legborzasztóbb termékébe. Nem a magvalósítással, a képekkel vagy a szereplőkkel van gondom, hanem magával az alapüzenettel, ami szerintem igen káros, főleg a célközönséget figyelembe véve.
Megpróbáltam keresni egy videót róla, de sehol nem lelem, szóval érjétek be a vázlatos forgatókönyvvel. Egyébként sem egy bonyolult alkotás.

Hajnalodik, fiatal pár fekszik az ágyban, az óra épp 6:00-ra vált, megszólal a vekker. Srác álmos feje kibukkan a paplan alól, próbál felkelni. Mellette felül a csaj: Hát te mit csinálsz? Megyek dolgozni... Dolgozni? De hiszen már van diákhiteled! Látszik, hogy a srác szívéről hatalmas kő esik le, elmosolyodik, s mind a ketten visszafekszenek aludni. Még van valami szlogen, hogy a jövő a te kezedben van, vagy valami ilyen életbölcselet, és vége.

Magyarul összefoglalva, dolgozzon a faszom! Élj a mának, szarj le mindent, YOLO bazmeg! Maga a reklám egyébként ha nem is zseniális, de nem rossz. Nem túl ötletes, de a célját elérni, én is írok róla, s gondolom nem én vagyok az egyetlen. Más kérdés, hogy nagyon nem mindegy, hogy egy reklámról vagy az adott termékről mit beszélnek a fogyasztók. Nem mindegy, hogy azért beszélnek róla, mert jó, érdekes, ötletes, vagy azért mert egy kalap szar. Ezt nem bírták felfogni egyébként a FourFourTwo fejesei sem.
Amikor elindítottuk az FFT Facebook oldalát, a tulaj rögtön szerelembe esett az egyik statisztikai mutatóval, ez pedig a "beszél róla" szám. Ez azt jelenti, hogy a feliratkozók közül hány kommentezik és hány van csak read onlyban. Na most ez a mutató valamiért nagyon fontos lett neki, hadd ne mondjam teljesen belebuzult. Gerjesztenünk kellett a kommenteket. A lényeg az volt, hogy tök mindegy mit, csak beszéljenek rólunk. Kitaláltuk (-tam...) hogy minden poszthoz legyen egy kérdés az adott hírhez kapcsolódóan, vonjuk be az olvasót, kérjük ki a véleményét. Ez működött is, jöttek a kommentek. De persze napi 100 hírnél nem lehet elvárni, hogy mindhez legyen kérdés, és mindhez legyen 50 komment. De hát a statisztika!
Így aztán már nem csak kérdéseket tettünk fel, hanem egy-egy meccs előtt kicsit odapiszkáltunk az egyik szurkolótábornak. Jó nagy flame lett egyik másik cikknél, örült a tulaj, javul a statisztika! De hát ugye ezt sem lehet állandóan eljátszani, rangadók sincsenek minden héten. Na ekkor kezdett totálisan elkurvulni az oldal.
Csak és kizárólag abszolute provokatív dolgok mentek ki a facebookra, irritáló stílusban, szándékosan keltve az indulatokat. A dolog működött, rengeteg komment jött, de a dolog lassan megfordult. Már nem a cikkek miatt írtak az emberek, hanem hogy a szerzőt elküldjék a jó édes anyjába. De nem számított, a statisztika megvolt. Csak közben a fogyasztó véleménye gyökeresen megváltozott a termékről. Marketing szempontból szerintem ez egy bazi nagy öngól volt tehát. Ráadásul az ingerküszöb folyamatosan emelkedik, egyre durvább dolgokat kell kitenni, hogy meglegyen ugyanaz a komment mennyiség. Ma már ott tartanak, hogy a Bors(!) korábbi szerkesztője az online főszerkesztő a világ legnagyobb futballmagazinjának magyar kiadásánál, s a hozzászólások 80% arról szól, hogy milyen szar lett az oldal, és hová menjen a szerző s ott mit csináljon.

Szóval veszélyes szakma ez a marketing, az ember könnyen a saját fejére borítja a szart. Mondjuk ez esetben nem csak a sajátjára, mert - visszatérve a diákhitelre - vajh mit érezhet az a srác, aki tényleg felkel ötkor, elmegy melózni órák előtt, majd bemegy az egyetemre, hazaesik, s meglátja ezt a reklámot. Teljesen hülyének érzi magát, pedig ugye ő a normális.

MÁS

A következő történetnek nem voltam sem szem sem fültanúja, de akkora sztori, muszáj megosztanom veletek. Unokatesóm, nagy gyúrós, gyakran jár le az itteni szálloda konditermébe. Egyik nap megy le, és akkorár röhögött az egyik nőn, hogy egyből meglett az aznapi hasedzése. A kép a következő:
Másfélmázsás ír nő a futópadon sétál, szakad a víz róla, erőlködik becsületesen, majd megszakad. Na de, egyik oldalon mellette az asztalon hatalmas zacskó csipsz, a másikon egy kétliteres kóla. Lépegetés közben hopp egy csipsz, hopp egy korty kóla. Én csak elképzeltem a látványt, de így is jót kacagtam. A sessiönnek a beszámoló szerint akkor volt vége, amikor mind a csipsz, mind a kóla elfogyott. Ekkor leállított a gépet, majd hazament. Meg lehet érteni, vigyázni kell nehogy az input és az output kényes egyensúlya túlságosan felboruljon.

Egyébként itt minden arra van kitalálva, hogy meghízzál. Mindent packokban árulnak, nincs olyan, hogy te most beszaladsz egy csokiért. Egy csokit nem is nagyon lehet venni. Minden hatosával, nyolcasával, tizenkettesével van csomagolva. Ez sör esetében még indokolható is, bár a six pack Heineken bulihordó (nem vicc, saját szememmel láttam!) már szerintem is túlzás. A csipszeket sem veheted meg egyesével, jobb esetben találsz kis zsákot, amiben csak hat zacskó van, rosszabb esetben mehetsz haza hatalmas tápos zsákkal a hátadon, amiben én nem is tudom de legalább húsz zacskó van. Ha meg már megveszed, csak meg is eszed. Mindent. Lehetőleg egy nap alatt.

Lezajlott közben a Halloween is, barátnőm, mint minden lány, természetesen feldíszítette a házat, még cukorkát is vett a kis házalóknak. Apám aztán mondta neki, hogy mióta ő 7 éve itt lakik, egyszer sem jöttek erre gyerekek, de azért GL! Na, ha hiszitek ha nem, most jöttek. Én sajna dolgoztam, pedig megnéztem volna. Egyrészt barátnőm arcát, amikor megszólal a csengő, másrészt a kis krapekokat is.

De nekem jutott Halloween a night klubban, na az tényleg félelmetes volt. Az, hogy egy csajt úgy kellett kidobniuk a biztonságiaknak, mert gyakorlatilag meztelenre vetkőzött (nem voltam szemtanúja az esetnek) az még hagyján. Még az is elmegy, hogy az egyik állat papnak öltözött. Gyóntatófülkével együtt. De hogy egy elmebeteg traktorosnak öltözött, és maga köré épített egy kétszer két méteres kartontraktort, aminek még a lámpája is világított, és egész este ebben flangált a totál telt házas diszkóban, azt már én is csak tátott szájjal néztem.

Bolondok ezek, bolondok mind.