Bemutatkozás új csapatomban

Ígéretemhez híven egy pár képet is belecsempésztem a mostani posztba, de mivel lusta vagyok, mint a dög, némelyik három éve készült.
Na, ott hagyhattuk abba a múltkor, hogy megvolt az első két edzésem a Westport Unitednél, és meg is kérdezte az edző, hogy regisztrálok-e a szezonra. Hát mondom ha tudnám mi az, akkor biztos. Kiderült, hogy a kérdés arra vonatkozik, lenne-e kedvem megcsinálni az igazolást. Hát mondom naná. 120 euró egy évre, és ebben az van benne, hogy kifuthatsz a zöld gyepre a társaiddal. Otthon ez ha jól emlékszem 7000 forint/szezon, és a klub fizeti, legalábbis nálunk így volt. Oké, hát ha már idáig eljutottam akkor miért ne.
Jöhetett az újabb edzés, ami megint nem pinalegyezés volt. Mondjuk az már itt kezdett gyanús lenni, hogy ezek az írek soha nem melegítenek be? Soha nem gimnasztikáznak, nyújtanak? Egyből puff, sprintek, esetleg előtte egy kis passzolgatás, de ennyi. Biztos voltam benne, hogy hamarosan meg fogok húzódni, ismerve a szerencsémet. Tucatnyi húzódás, pár részleges izomszakadás és két részleges bokaszalag-szakadás után az ember már nem olyan optimista. De így egy hónap után azt kell mondanom, semmi bajom. Biztos a levegő teszi. Vagy a sok hegyre mászástól megedződtek nyeszlett izmaim.
Na szóval az edzés. Ingafutás, szerintem mindenki ismeri, és mindenki utálja. Van öt bója egymás után letéve, a legmesszebbi 50 méterre. Elindulsz az elsőhöz, persze nem sétálva, majd vissza. A következő körnél a másodikig, és vissza, és így tovább. Otthon ezt úgy csináltuk, hogy amint visszaértél az egyik bójához, azonnal indultál a következőhöz, pihenés nélkül. Na, itt volt pihenés, húsz fekvőtámasz, vagy húsz felülés. Összesen így a gyakorlat végére megcsináltunk 200 fekvőtámaszt és 200 felülést. Nem éreztem magam túlságosan jól, na. És után még fociztunk egy jó 40 percet, nem sétálva. A következő edzésen ugyanez volt, csak az első gyakorlatot labdával végeztük.
Majd eljött az első edzőmeccs. Idegenben játszottunk a híres hírhedt Fahy FC-vel, vagy Uniteddel, faszsetudja, ami riválisunk nekünk állítólag. Ők az első osztályban játszanak, mi a harmadikban, úgyhogy nem tudom mire ez a nagy rivalizálás, de mindegy is. Kezdődött úgy, hogy alig találtuk meg a pályát, Johnny, a srác aki vitt kocsival hármunkat, kicsit benézett valamit és egészen máshol lyukadtunk ki. Így egy pöppet elkéstünk.
Nagyon furcsa, és jó érzés volt újra öltözőben lenni, szerelést felvenni, satöbbi. Kimentünk melegíteni, ekkor még nem tudtunk ki kezd, ki nem, ez szerintem tök jó dolog. Melegítés után visszamentünk, az edző elmondta a kezdőt, majd egyenként kiosztotta a mezeket. Nem ám úgy, mint otthon, hogy aki kapja marja. Természetesen csere voltam, de ennek is örültem.
A pálya meglepően jó volt, bár iszonyat mély. Már itt eldöntöttem, hogy vennem kell egyéles cipőt. A játék iszonyat kemény és nagyon gyors volt, ennek megfelelően rengeteg hiba is volt. Valahogy úgy tűnt, az íreknél tilos a hátra passz, amint valaki labdához jutott, már püfölte is előre. Nem volt labdajáratás, körbepassz, semmi ilyesmi. Ennek ellenére nem fáradtak el. Kevés helyzet volt, mi egyszer, ők talán kétszer lőttek kapura. 0-0 volt, amikor a 75. perc táján az edző beállított, a bal szélre. Vagyis nem a szélre, hanem előre, mert 4-5-1-ben álltunk fel, én lettem volna a bal támadó. Aztán gyorsan rájött, hogy ez így nem lesz nyerő, és feltolt legelőre. Nem álltam be rosszul, vezettünk pár jó támadást, majd eljött a kilencvenakárhanyadik perc.
A bal oldalon vezettünk támadást, egy Crouch-szerű srác vezette fölfelé a labdát, én a tizenhatos bal sarka környékén lehettem. Innen indultam befelé, a srác pedig rám ívelte a labdát. Ha modoros sportújságíró lennék most azt írnám, hogy ami ez után következett, az már történelem, de hát nem vagyok, meg aztán nem is a BL döntőjében vagyunk.
Szóval úgy ahogy, de ezt a balról mellmagasságban érkező labdát felugrásból úgy találtam el jobb külsővel, hogy gyönyörűen átszállt a kapus felett, be a hosszúba. Bevallom én is meglepődtem, mert így utólag belegondolva nem volt egy könnyű mozdulat, de teljesen ösztönös volt. Na, ezzel nyertünk 1-0-ra.
Következő héten Snugboroba mentünk, ezek is első ligásak voltak. Itt már kezdő voltam, de mivel sokan voltunk, és az edző mindenkinek lehetőséget akart adni, egy félidő jutott mindenkinek. Iletve nekem nem... Egy általam kiharcolt szabadrúgásból vezetést szereztünk, a Rooney hasonmásversenyen nagy esélyekkel induló Liam gyönyörűen tekerte be. Utána egy hatalams góllal egyenlítettek, egy szöglet után kifele pattogó labdát jó 35-ről tűzött rá a gyerek, lefelé csapódott az alsó sarokba, a kapusnak nem sok esélye volt. Fordítottak is, egy szélsől belőtt labdát kotort a kapuba a csatár. Ez volt a félidő, jött a tömeges csere, én is leültem. Friss emberekkel domináltuk a második félidőt, de nem tudtunk gólt lőni, és ahogy az lenni szokott, egy kontrából 3-1-lett.
Ekkor szólt az edző, hogy vissza kéne mennem. És megint eljött a kilencvenakárhanyadik perc. Megint a bal oldalról jött a támadás, ezúttal a srác éles szögből lőtt, a kapusról a tizenhatosig pattant a labda, amit kapásból a jobb sarokba passzoltam. Csak éppen a spori nem adta meg a gólt, állítólag lövést leadó játékos lesen volt, fene tudja.
A harmadik edzőmeccsen a Newporttal játszottunk, remek időjárásban. Ömlött az eső végig. Ráadásul műfüvön játszottunk, plusz a pálya is nagyon kicsi volt, szerintem nem volt 75-80 méter hosszú és 40 méter széles. Megint egy félidőt játszott mindenki, szünetben 3-0ra vezettünk, egy gólpasszt adtam, a vége 5-1 lett. Jövő héten kezdődik a szezon.
Érdekes egyébként a rendszer itt. A megyei foci három osztályra van bontva, az első osztály szerényen csak Premier League néven fut. Nem is ez az érdekes, hanem, hogy mind a három osztályban 8 csapat van. Mér nincs akkor csak két osztály 12-12 csapattal? Fene se érti. Van aztán még mindenféle kupa is, így tart a szezon április végétől szeptember közepéig. Célunk egyértelműen a feljutás, sőt a bajnoki cím. Aztán majd meglássuk.

És akkor jöjjenek a képek

Az első játékunk egy "keresd meg a 10 különbséget a két kép között" Vagy lehetne az is a címe, hogy ilyen volt, ilyen lett. Itt nyomtuk a fekvőtámaszokat Clay-el az első edzésen. A jobb oldalon látható zöld-piros út keresztülszeli a várost és a környező területeket, ez a szakasza 2,5km, de folyamatosan bővítik.

A kikötő vége. Itt van az edzőpálya jobb oldalon, közvetlenül az út mellett. Eddig egy labdát láttam az óceánban landolni, de biztos lesz még több is.

Ez pedig a kilátás a lakásból. Ha feltámad a szél, akkor azért elég baljóslóan tud morogni az erdő.

A kikötő eleje, az ott egy kis mesterséges tó, a háttérben a St Patric hegy, aminek a tetejérőla legenda szerint Szent Patrik elűzte a kígyókat Írországból. Évente több tízezren másszák meg, nem egy embert fújt már le a szél róla. Bizonyos vallási napokon különösen sokan indulnak neki, sokan - 80 év felettiek főleg - mezitláb. Egyszer majd én is megmászom. De nem mezitláb.