NewYork_vs_UK

Sógorom öccse még 2 éve nyert az amcsi bevándorlási lottón egy letelepedési engedélyt magának azzal a feltétellel hogy ha talál magának munkát akkor mehet. Kapcsolatok nélkül valszeg még mindig itt lakna Vácon de legalábbis az országban viszont nem így történt.
Már akkor a Bp-i GE központban dolgozott mint pénzügyi elemző ha jól tudom és elszerződött a GE USA HQ-be. Mondhatja tényleg hogy bejött az élet és tényleg. Innen intézett mindent a kinti új kollégák segítségével és kiment.
Sok változást azóta sem érzek hogy nincs itt csak néha unokaöcsém kap olyan játékokat amikkel inkább sógorommal játszunk mint ő mert neki még az nagy. Ilyen volt pl a 60cmes helikopter ami 5 percig tud repülni. Sajna Nagyapja tönkrevágta amikor 100 méter magasról lezuhant a gép :) vagy mondhatnám a LEGO autómentőt amit 4 órán keresztül raktunk neki ketten össze.
Néha hazajön pár napra ha utazgat munka kapcsán Európában.
Karácsony előtt pár nappal sógorom mint valami kisgyerek félrehívott bennünket hogy ő biza megy NewYorkba mert öccsének van lehetősége egy közeli hozzátartozót kivinni pár napra körbenézni a városban. Felesége kint van így a bátyót hívta. 5 napból kettő utazás Budapest-Párizs-NewYork. A nagyobbik utat egy Airbus A380nal teszi majd meg amit amikor megtudtam csak a Rohadj meg szavakkal konstatáltam.
Sokak mellett eltörpül az hogy több mint 15 alkalommal repültem de ez az amit soha nem lehet megunni és mindig várom a következő alkalmat pláne a világ legnagyobbjával. Azért a biztosítékot nem verte ki mert nem Business Class van a jegyre írva.
Mindent leszerveztek előre mert az első nap teljesen egyedül lesz és el kell jutnia a Time Square-hez a szállodába 0 angollal de ez is menni fog. Tudja hol vesz jegyet a Metrohoz buszhoz stb.
Keddig mindenki irigyelte. Amikor megkérdeztem hogy Bear Grylls is megy e vele nővérem úgy röhögött hogy majd leesett a székről. Mondtam menjél csak mi addig itt maradunk a "fagyos" Európában és várjuk a márciusi telet. Elszánt mert tudja hogy így legalább nem lesz annyi turista és hogy bizton gyorsan bejut mindenhova pláne ha egyáltalán Párizsból elindul a gépe.

Azonban övön aluli ütést vitt be amikor emlékeztetett a 2011es angliai nyaralásunkra.

Úgy tűnik versenyezni fogunk ki tud rosszabb időben utazni az évszaknak egyáltalán nem megfelelő hőmérsékletbe.

Tehát akkor induljunk el 2011 júliusában Angliába.

Jó is lenne.
Nem mi lettünk volna ha nem mindent az indulás előtt intéztünk volna el.
Amikor kint laktam már megtapasztaltam hogy a tömegközlekedés jó ha Londonon belül maradsz de ha el szeretnél jutni vidéken valahova is az egy, rohadt sokba kerül kettő, addig tart hogy elmegy tőle a kedved. Így maradt az autó.
Még januárban lefoglaltunk szinte mindent. Jegyek kocsi szállás.
Jó is volt minden június közepéig amikor valamiért felmentem a Europcar honlapjára megnézni hogy minden rendben van e a foglalással. Az első katarzis az útlevél volt hogy kell a bérléshez. Erre nem gondoltam hiszen mindenhez jó a személyi. Hát nem és a netes foglalásnál sem figyeltem pedig ki volt írva. Visegrádi utcába mentünk és hogy még idejében meglegyen nem emlékszem pontosan de kb 25000be fájt hogy lett 1 hét alatt.
Boldogan jöttünk haza s tudtuk hogy már csak 2 hét az indulásig és minden rendben. Ekkor jött a második pofon mert akkor már nézzük meg hogy minden jó e.
Hát nem.
Dombor-nyomott kártya pl Visa Classic kell hogy legyen nálad. A hozzá tartozó számlán kell lennie a Depositnak. Depo volt a számlámon de ilyen kártyám csak kint volt a Lloyds Banknál de mivel hazajöttem az is ment a kukába.
Jött a kutakodás hogy lehet olyat szerezni.
Elmentem minden bankba de mindenhonnan szinte kidobtak de legalább úgy néztek ránk mint egyszeri ember az utcai evőeszköz árusra. Különböző teljesíthetetlen feltételekkel jöttek elő amikből a negyede nem teljesült volna a határidőig hogy egyáltalán előjegyezzenek a kártyára.
Nem is értettem hiszen kint azonnal ilyet kaptam.
Később jött a szikra hogy a HSBCből mentem át (bunkók voltak, lecigányozott a bankos néni) Ł1200-zal a zsebemben és valószínű ezért lehetett egyből meg fix fizu ment két hetente rá mint minden normál kereső emberkének.
A K&H-ban végül megszületett a csoda hiszen 1998óta van náluk számlám és 3 nap alatt kész is lett a kártyám. Azóta azt is tudom hogy minden kicsi banknál lehet ilyen kártyám fütty szóra hiszen a kicsik értünk vannak a nagyokért meg mi vagyunk gondolják ők.
Pénzt rátoltuk és indultunk is. Apósom vitt ki minket még Ferihegy1re ahonnan EasyJet-tel mentünk Lutonig.
Kata először repült nagyon várta.
Amíg nem indultunk el félt aztán utána is de már nem annyira mint a Libegőn.

Ott a korlátot végig szorította ahogy haladtunk az alattunk tátongó kb 5 méteres "szakadék" fölött. Itt ilyen nem volt mert ugye nincs korlát de a bizti övet 2 órán keresztül magán tartotta. Mint egy hülyére úgy nézett rám amikor 1 óra nyakamban a lában effekt után felálltam és előre hátra sétáltam egy igazán nagyot a gépben.

Luton mintha hazajárnék szerencsére de olyan hideg volt mint késő ősszel max 12 fok(Előtte Pesten kb 30 volt).

A Europcar székhelyig busszal mentünk ott várt a meglepi. Ott az mondták hogy mivel a foglalásnál direktbe nem tájékoztattak(ami valóban igaz viszont a GYIKben ott volt minden és én voltam a hülye) hogy milyen feltételek kellenek a bérléshez így nem a Hyundai I legkisebb kocsit kapjuk hanem egy új VW Polo-t.

Pompa derű kacagás kb addig amíg kiértünk hozzá. Azért a bogár után egy ilyen autó. :) Kezdődött a gond a kinyitással. Azért jó ez az ország mert tudod hogy röhög rajtad a háttérben vagy nem de mindenképpen segít mindenki. Ok bejutottunk. Csomagtartót jó lenne kinyitni. Nem ment az Istennek sem. Ugye az embléma... már mosolyogva jött a boy és el sem ment addig amíg el nem indultunk.
Az hogy az első körforgalomig ami 500 méterre volt mi a jobb oldalon mentünk nem gáz de hogy miért a mi sávunkban jönnek szemben és még villognak is a rohadékok???? Tiszta Griswold család. Már csak Rusty és a másik gyerek akinek nem jut eszembe a neve hiányzott hátulról.
Körforgalomnál rájöttem hogy mi a gond. Az első két mérföld levezetése közben nem csak Kata félt az tuti. Még valahogy bekapcsoltam a hátsó ablaktörlőt az éppen szikrázó napsütésben(volt vagy 4 bajusz kapcsoló, bogárban egy van az index).
A foglalásnak megfelelő volt a szállásunk. Lutontól kb 7 mérföld Markyate falu mellett a Holiday Inn.
Innen másnap indult a csillagtúra.
De fedezzük fel a falut címszóval elmentünk FISH&Chips nézőbe mert az tuti van meg egy kocsma. Bár kocsmába mentünk volna... Finom volt jó volt elégedettek voltunk aznap de nekünk nem kellett Stadalax másnap mert tiszta lappal tudtuk kezdeni a túránkat.

Az első nap Markyate-Cambridge-Norwich-Great Yarmouth útvonallal indult.
Korán indultunk hogy még a vízhez korán odaérjünk. Jól jött a hátsó ablaktörlő mert ömlött az eső. Lutonig már mindenbe belejöttem és haladtunk ahogy kell. Végül Great Yarmouth-ig nem jutottunk el mert ránk esteledett de közben megnéztük Cambridge nevezetességeit. Nevezetesen a belvárost kb 3szor autóval mire megtaláltuk a központot.
Már 3. alkalommal jártam ebben a városban de mindig eltévedek. Most annyira sikerült hogy egy bácsitól zavaromban még azt is megkérdeztem hogy egyáltalán Cambridge-ben vagyunk?!! Hú hogy nézett rám....

Sok látnivaló ha nem múzeumozunk nincs nem is tudom van e de a belváros régi épületeinek varázsa magával ragadó.

Az iskolák és a történelem tapintható közelségbe kerülnek. Az egész országnak hangulata van. Ezt ott hatványozottan lehet érezni ahogy keveredik a múlt a jelennel. A fő utcában van egy templom azt érdemes megnézni. A benti hölgy nagyon jó arc. Túl sokat nem időztünk itt mert haladtunk tovább illetve elkezdett ömleni ismét az eső mint aznap már sokadszor. Reggel bíztunk benne hogy szebb idő lesz mint előző nap de nem. A maximum kb 13 foknál megállt és eléggé fáztunk főleg hogy nyaralni készültünk és ebben az időszakban ott is 20-25 foknak illő lett volna lennie.
De haladtunk tovább Norwich felé. Itt laktam amikor kimentem Angliába. Elég nagy város. A belváros nagyobb mint Cambridgeben és a vár is nagyon érdekes főleg hogy még sosem voltam bent. Most sem sikerült mert zárás előtt 30 perccel már nem engedtek be minket. Annyit bóklásztunk hogy kiment a fejünkből. Legközelebb legalább van miért visszamenni ismét.
Innen indultunk haza egy szép nap után. Hazafelé egy LittleChef-nél álltunk meg enni ahonnan Kata szerzett egy IckWorth nevű helyről tudomást amit akkor meg is beszéltünk hogy megnézünk mert egyik napra még semmi nem volt betervezve és max 80 mérföld az bőven belefér.
Kb este 10kor már ágyban voltunk.

Másnap mentünk a warwicki kastélyba.
Könnyen megtaláltuk közel is volt. Max 75 mérföld. Útközben beintegettem Northamptonba a barátaimnak de nem álltunk meg.
Warwickra tényleg kell egy nap. Ez a hely hatalmas a vár gigászi.


Ilyenkor jössz rá minduntalan hogy mekkora érték hogy a világháborúból ezek az építmények mind kimaradtak. Szándékosan nem írok történelmi dolgokat mert a net teli van velük. Hazafelé láttuk hogy mekkora hülyék voltunk hogy Shakespeare falvát nem néztük meg aznap de majd holnap, ha még nem lenne elég a kilométer mert a leghosszabb nap következett.

Markyate- Stratford-upon-Avon -Oxford-Stonehenge(Woodhenge is)-Lulworth Cove és az Óceán.

Reggel ismét látszik hogy esett az eső. Shakespeare falva meglett de annyira esett az eső hogy ember nem volt az utcán így autóztunk plusz 80 mérföldet de sebaj voltunk ott is. Oxfordban sütött a nap de megállapodtunk hogy Cambridgenél nem szebb és evezős verseny sincs, így a KFCs ebéd után Stonehenge felé vettük az irányt(Oxford amúgy is útba esett ezért ez nem kitérő). Még 2006-ban voltam ott. A főutcán van egy kocsma az jó és szép de más szépséget nem véltem felfedezni. Olyan mint Cambridge csak az szebb...
Viszonylag korán kb 2re már ott is voltunk a kavicsoknál.


Nekem 4. alkalom Katának első de így is találtam olyan látnivalót amit eddig nem. Kb egy órát voltunk bent a szemerkélő esőben majd bevásároltunk a shopban és nyomás az Óceánhoz mert azt még csak fentről látta és tapicskolni legalább ha nem fürdeni szeretett volna benne.
Ezelőtt néztük meg Woodhenge-t.
Ennek nincs olyan nagy híre pedig 3 mérföldre vannak egymástól. Itt képzelő erő kell hogy legyen benned akkor ér valamit.

A Stonehenge-nél találkoztunk egyedül magyarokkal.
Szándékosan lettek nemecsekek mert az ilyenek miatt cigányozzák le a az embert mindenütt. A gyerekjeggyel befurakodó ötvenesek csoportja akik minden okoskodás után fizettek kb 20Ł-tal kevesebbet mint kellett volna. Mindenki őket nézte és nem értette hogy mi van ezekkel. Az egyik bácsi amit szerencsére csak mi értettük meg volt róla győződve hogy a köveket közelről lehet megnézni "megsimogatni" mert ő látta a tvben (csak elfelejtette hogy évente csak egyszer van ilyen) és tudta hogy mint az egyiptomi piramistól vihet haza kavicsot is. NOOORMALIS Majdnem bemászott a kötélen át hogy ő biza bemegy de végül nem engedték. Amikor aztán rájött hogy a kerítés tövéből is látja "ugyanazt" mint bentről tört el igazán a mécses hogy ezért a pénzért mennyi Umbro polót vehetett volna a sportboltban és ez az egész egy szar.

Tehát irány az Óceán. Ez az út nagyon soká tartott. A harmadát vagy többet nem pályán kellett menni. Egyszer eltévedtünk. Végig GPS nélkül egy térképpel közlekedtünk. Itt maradt kb egy óra és 40 mérföld viszont legalább 10 ékszerdoboz faluban jártunk. Közvetlen Lulworth előtt volt egy kastély amit megnézünk majd visszafelé jelszóval elhagytunk. Talán magánterület volt de visszafelé nem jutottunk be. Pukkadjon meg le sem fényképeltük. Az úton közvetlen a falu előtt kb. 5 mérfölddel meglepő tábla jött szembe.

Ó mondom dejo világ ez. Kiderült hogy ott van az ország egyik legnagyobb tankos pályája egy csomó katonával. Nem kicsit volt teli a gatya amíg nem találkoztunk az első katonával egy kerítésen keresztül s majd megláttuk a főbejáratot és mellette stílusosan levágott füvet rajta egy tankkal.

A guglis képeken napsütés élőben ború és eső fogadott a parton. A víz sós az eső édes.


Találkoztunk egy skót párral akikkel beszéltünk. Készített is pár fotót a srác és röhögött hogy ez az elmúlt 50 év leghidegebb nyara és ők nem fáznak de vajon hány fok van Pesten. Mondtuk hogy kb 30-35. Ott 11 volt éppen. Itt van egy nagyon szép képződmény. kb 3 mérföldre gyalog egy dombon át de úgy fújt a szél hogy nem mentünk el. Így is bőrig ázva értünk vissza a kocsihoz. Innen sehova nem volt kedvem menni nem hogy vissza a Hotelbe. Itt beszéltük meg hogy legközelebb csak úgy jövünk Angliába "nyaralni" hogy 2-3 naponta megyünk tova mert így gáz. 140 mérföld múlva már vissza is értünk a szállásra. Természetesen hazafelé kitisztult az ég és a kései naplementében gurultunk hazafelé. Közben elmentünk Heathrow mellett is. Elég durva érzés amikor hallod magad fölött hogy 50-100 méterre fordulnak el a gépek a felszállást követően. Jól látszódtak a levezető spirálok messziről. Nem is beszélve az egymás után pulzáló fényekről ahogy szálltak le a másik oldalon a gépek. Nomeg Kata kiáltásaira is figyelnem kellett az út mellett. Nem értem miért baj ha 70 mph-nál nézem a gépeket. Lett baj? Nem na és akkor :)

Másnap jött a "pihentető" autómentes nap London.
Kocsit leraktuk a reptéren és vonattal bementünk a városba. Én ennyit még nem sétáltam. 3. alkalommal voltam bent de mindig mást nézünk. Most is a kötelezőn kívül bóklásztunk mindenfelé amit itthon előzőleg Kata kigyűjtött.
Már Olimpia lázban égtek. Mindenkit lefényképeltek ha akarta a későbbi fáklyával. Így minket is. Azóta az egész csald rajtam röhög és tessék nevetni mint egy dagadt gyertya vagy szaloncukor állok megilletődve éppen abban a pillanatban de az ujjam a fáklyán na ezt kapjátok ki.



Felöltöztünk hogy milyen hideg lesz és volt 20 fok árnyékban. Izzadtunk mint kurva a templomban de szép kis mozgalmas nap volt.

A szállodában a tvben mondták amit előzőleg a skót srác hogy ez a leghidegebb nyár sőt a leghidegebb hét de holnap még melegebb lesz mint ma.
Éljen éljen és aludtunk is.
Markyate-Ickworth út következett amitől semmit nem vártunk de a maximumot kaptuk.
Ez egy olasz család "villája" volt. Ekkora házat még nem láttam. Azt mondták azért van ott mert ugyan a család volt annyira gazdag hogy Londonban is lakhattak volna de amekkora házat terveztek az nem vette volna jól ki magát Londonban ezért lett ide felépítve. Pár leszármazott máig él Monacoban. Warwick elbújhat mellette. Itt nem volt semmi sem berendezve. Egyszerűen látszott hogy élhető a környezet. Itt kaptuk a legtöbb segítséget mindenkitől, de ez fenntartó szervezetre jellemző is(NationalTrust).
Kertben bóklászás után egy kis sport majd egy 5 mérföldes túra is jött amit nagyon nem kellett volna erőltetni. Vissza csúsztunk másztunk majd a shopban hűsöltünk.




Utolsó előtti nap elmentünk Rushdenbe ahol laktam találkozni Matt barátommal. Egy bambi mellett persze Ő sörözött múlattuk az időt. Vásároltunk elég sokat a környéken. Kata felfedezte magának az ASDAt és alig bírtam kihozni. Volt pár szatyrunk de mind jó cucc. Hazafelé elvétettem a lejáratot és eljutottam oda ahova soha sem szerettem volna de ezt is pipáltuk.

A 3. körforgalomnál kellett kimennem hogy eljussunk a Tescoba. Egyszer hibáztam és mentünk egy plusz mini kört de csak meglepetten átsuhantunk rajta.



Minden 80as tatát beküldenék ide élen nagyapámmal. Aki kijön törés nélkül kaphat még jogosítványt aki nem bukta.

Bízom benne hogy sógorom hasonló jó élményekkel fog hazatérni mint mi tettük és vágyunk vissza azóta is noha ennyiért vígan napozhattunk volna másutt akár 2 hétig is de mi inkább 1 hétig megfagytunk viszont örök emlék az már biztos.