A póker, ahogy én látom

Boldog Karácsonyt Mindenkinek! Reményeim szerint ünnepinek szánt bejegyzésem eredményeképpen sikerül kifosztani az ellenfeleket, úgy hogy jövőre még rendes fenyőfára sem futja majd nekik...

Hosszú bejegyzés, igényeseknek!

A legtöbb játékos azt tartja elemzésnek, hogy egy konkrét helyzetet, amely nem hozta meg számára a várt eredményt, (vagyis nem teljesült a célja) egy másik konkrét (ismert) helyzetnek feleltet meg.

A tapasztalatlanság lehet az elsődleges ok, ami miatt nem találsz előző ,,megfejtett" szituációt. A második a tudás hiánya, amikor megtalálod előzményes helyzeteket, de nem ismered fel a legmegfelelőbb analógiát.

Nem feltétlen a te hibád! Az összehasonlító módszernek van egy elméleti korlátja: mivel két helyzet sosem teljesen egyforma, így lehet, hogy nem ismered fel azt a korábbi helyzetet, amelyet mintául használhatsz, vagy rosszul választod meg, hogy mit mivel indokolt/célszerű összehasonlítani.

Érdemes felismerni: az ismert helyzetnek van egy lényege (egy alapelv) amit a korábbi szituációban felismertél - alkalmazni mered, és tudod - miközben az új helyzetekben nem feltétlen.

A valóságban tehát nem egy helyzetet hasonlítasz egy másik helyzettel, hanem a helyzetet egy másik helyzetben rejlő (ismert) alapelvvel.

Mondhatjuk, hogy keressünk az analógiát, hogy majd azt próbáljuk más helyzetre adaptálni, de a tevékenységünk akkor is konkrét szituációnak alapelvhez való megfeleltetése. Hogy szokás az elemzést csinálni általában?

Amikor problémád van a játékkal matematikai, statisztikai alapokon keresed, az úgynevezett hibát - mechanikus módszerrel, ahelyett, hogy az egészet igyekeznél megérteni a részre koncentrálsz.

Indokolt tehát, ha csak részeket gyógyítasz, de ameddig szembesülsz egy új helyzettel, addig szükséged lesz vagy rengeteg pénzre, vagy külső tudásra, coachra, akinek a tapasztalata alapján több analógia van a fejében. Ezért ha szemléletet tanulsz előbb tanulsz meg önállóan játszani.

Bár az egyes leosztások kapcsán hasznos az esetenkénti analógiakeresés, logikusabb megkeresni azt az alapelvet, amelyik minden pókeres szituációban, kivétel nélkül, (majdnem) végig benne van!

Mielőtt ennek nekivágunk, nem árt tisztázni: a póker egy rendszer. S mint ilyen, viszonylag friss termék, hozzávetőleg 200 éves! Viszont az evolúciója piszok gyors! Előnyre akkor tehetsz szert, ha mélységében érted meg a játékot és alkalmazni is tudod.

Egy átlagos játékosnak egysíkú a pókerrel kapcsolatos tudása, tapasztalata, és mi most ezt igyekszünk pótolni! Hogyan?

Összehasonlítást teszünk, olyan rendszerekkel, amelyek régebbiek és emellett hasonlóak. Például célokban, módszerekben, eszközökben stb.

Adódhat, hogy a póker rokonságában áll a sakkal, sporttal, vagy akár a háborúval.

Te melyikkel vonnád párhozamba leginkább, és melyikkel legkevésbé?

Bizonyos szemszögből mindegyikkel kapcsolatba hozható, de célszerű azt keresnünk, amelyikből stratégiai előnyünk származik.

Póker:

- Tétre megy

- Konfrontatív (stratégiai, agresszív)

- Irreverzibilis (nincs reparáció, ha dobtál nincs visszaút)

- Információhiányos

A pókerrendszert jellemző a leglényegesebb alapelv - melynek ismeretéből stratégiai értelemben a legtöbb előny származik - az információhiány, ami által a fenti összevetésben a háborúhoz hasonlít leginkább.

Lássuk, hogy akkor harcászati terminológiával hogyan elemezhető a póker struktúrája.

Primer szinten:

Amikor kezdő vagy még lényegében: információ hiányos közegben arra kényszerülsz, hogy sorozatos döntéskényszer mellett optimális döntéseket hozzál, annak a konkrét célnak az érdekében, hogy lehetőleg minél több zsetont szerezz!

Amikor vered a limitet: kezdők, gyenge ellenfelek ellen-:

- Ezt a folyamatot átlátod, azaz számodra ismert lesz a struktúra ezért lényegében rutin döntési helyzetben leszel, hiszen a célállapot világos és a manőverek tökéletesen funkcionálisak lesznek a számodra. (struktúra: a célok és kapcsolódó elérési műveletek /manőver/ együttese)

Break even szitu: átlagosan kevésbé kiismerhető ellenfelek ellen:

- Előjönnek olyan struktúrák amiket nem tudsz dekódolni, ettől még döntéskényszer fennáll, tehát döntesz, de ,,vaktában" azaz:

- feltételezett célállapotra nem szituáció adekvát manőverekkel reagálsz, hanem olyanokkal, amelyekről azt tudod, hogy korábban hasznosak voltak

High staken vagy több regulár ellen játszol:

- Olyan számú, nehezen leképezhető döntési helyzet lesz, hogy nem ismersz fel a struktúrát.

- Mivel a manővereid teljesen hatástalanok lesznek, fordított logikát érvényesítesz: a célállapotod devalválódik (csak ússzam meg, bukjak kevesebbet, kiszállok)

Értelemszerűen ezt az utolsó rendszert csak hosszabb idő alatt és nagyon drága pénzért lehet megtanulni. Mert drága (BB magasabb), és bonyolult a struktúra. Ráadásul a rendszer lassan fedi fel az igazi karakterét, nem megismerhető. Mire megtanulnád, elfogy a pénzed.

Ha gondolkodsz, és az a végcélod, hogy magas limiten nyerő legyél akkor elvileg a bankrollod egy részét arra kell használnod, hogy a limiten megismerhető legbonyolultabb struktúrákat megtanuld. Ezt csinálják a legmenőbbek, akik a tanulásért nem féltik feláldozni a bankrollt...

Mi a tanulás?

Néhány gondolat a helyzetfelismerésről.

A világ eseményei, történései érzékelés útján jutnak a tudatunkba. Amennyiben aktívan szeretnénk részt venni környezetünk alakításában, hatni szeretnénk a világra, akkor elengedhetetlen a minket körbevevő rendszer (komplex működési környezet) ismerete, amelyben a feladatokat el szeretnénk végezni.

Tisztában kell lennünk a rendszer aktuális állapotával és a változások dinamikájával, képesnek kell lennünk arra, hogy előre meghatározzuk a lehetséges, a jövőbeni eseményeket, hogy tisztában legyünk a változások irányával, mértékével.

Az alapvető meghatározás szerint egy helyzet megértése az alábbi négy résszel jellemezhető:

- Jelenség elemeinek észlelése. (információ kinyerése)

- Adott szituáció megértése (információk integrálásán keresztül megfelelő belső tudás létrejötte, amikor kialakul egy valós mentális kép az adott helyzetről;

- Jövőbeli állapot vizionálásának képessége (az egyén ezt a képet bármikor használni tudja)

- Felkészülés a lehetséges jövőbeli eseményekre.

A pókerben a helyzetfelismerés tehát egy mentális képalkotási folyamat, a körülmények, lehetőségek, a szándékok adott partin belüli meghatározása, megfeleltetése. Az adott helyzet megértésének célja, hogy, a bekövetkező lehetséges váratlan progressziókat (akciókat) kezelni tudjuk, vagy azokat ellenfelünk megtévesztése ellehetetlenítése érdekében mi magunk hozzuk létre.

Hogy értsd: amikor bemész a konyhába és látod az asztalon a lisztet, tojást, vizet, tudod, hogy sütés zajlik, aminek egy sütemény lesz az eredménye.

Lefordítva pókerre:

Alacsony limiten: így is néz ki nagyjából, ránézésre felismered a struktúrákat. Ami után súlyozod a döntési helyzeteket, és akadály nélkül megtanulod a szituáció adekvát célműveleteket.

Közepes limit: lesz, amit továbbra is azonnal felismersz, de amikortól nem érted teljesen világosan a struktúrát, akkor is igyekszel követni! Korábban rendszerezted és osztályoztad a döntési helyzeteket, ezért most is szeretnél olyan manővert alkalmazni, amiről azt feltételezed, hogy hatékony lesz.

A legtöbb ember itt leragad. Megrögzötten a manőverei hatékonyságát keresi! Lényegében ettől nem jut tovább... Ameddig ezen a szinten gondolkodsz addig nem te, manipulálsz, hanem téged manipulálnak!

Magas limit:

A korábban azonosított célokhoz igazított manőverek funkcionális csődje miatt nem fogsz tudni azonosítani struktúrát, és elveszted mindened. De!

Ha megérted, hogy a rendszer nem statikus, hanem dinamikus és hogy legvégül a célok a struktúra mindenkori pillanatnyi állapotához igazodnak, és változnak: Akkor van esélyed megérteni a rendszert. (Ne feledd a struktúra még mindig a cél és az elérési művelet együttese).

Mitől leszel nyerő?

Nyerő szinten úgy alakul át a tételmondatunk, hogy: manipulatív közegben balanszált döntéseket hozol, annak érdekében, hogy közép és hosszú távon minél több zsetont szerezz! A balanszálás a célt relativizálja el. Tehát nem közvetlen a zsetonszerzésre mész, hanem a változó helyzetből hozod ki az aktuális maximumot.

Más szemszögből: nem azért játszik a profi tágabb ranggel, mert agresszívebb, hanem azért mert több lapkombinációhoz tud értelmes és megvalósítható célt társítani.

A nem profi (primer szintű gondolkodó) tehát addig marad partiban, amíg annak értelmét látja a céL/ár relációjában, és nem is gondol arra, hogy némelykor menet közben át lehet és kell is írni a célt. És azért lesz vesztő, mert a rendszer azáltal, hogy új lapok jönnek információkkal bővül, azaz a mi szempontunkból korlátozódik.

Vagyis aki egy konkrét céllal ment bele a partiba, annak az eszközei hosszútávon alkalmatlanná válnak a parti megnyerésére. Vagyis helyes gondolkodás esetén ne fix célokkal, fix tervvel vágj neki egy partinak, hanem helyette rendelkezz egy átfogó rugalmas tervrendszerrel!

Az információhiány kihasználására alkalmas stratégia

Fogalmazhatunk úgy is, hogy az egyes partik a manipulálhatóság és a bizonyosság szintjében különböznek egymástól.

Ebben az értelemben a partikat úgy kell tudni kezelni és értelmezni, hogy ameddig nem koordinálódik valamennyire a board, addig az majdnem teljesen nyitva van a blöffölési hajlandóságunk/képességünk számára.

Kevesebb korlát mellett van sanszunk hitelesen győztes kezet reprezentálni. Ilyen értelemben a board a manipulálhatóság azaz blöffölhetőség kerete. Ezt fogadd el, értsd meg, és építs rá!

Ha korábban a pókert a sakkhoz, vagy a sporthoz gondoltad közelebbi rokkonnak: a sportban és sakkban lényegében sosem fogsz blöffölni, mert nem érdemes blöffölni, addig blöff nélkül nem tudsz eredményesen pókerezni!

A blöff tehát a hosszú távú nyerő stratégiánk nélkülözhetetlen eleme. De mi a blöff? A teljesség igénye nélkül, néhány gondolat:

Tézisek:

- Blöffölés nélkül hosszú távon csak veszteni lehet. Aki mindig pontosan úgy viselkedik, mint amit a lapja indokol, azt az ellenfelek hamar kiismerik, és így jó lappal csak keveset nyer, rossz lappal pedig mindig pontosan annyit veszít, mint amennyit az adott rossz lap indokol.

- Aki túl sokszor blöfföl, az szintén nem jár jól, mert olyan sokat veszít leleplezett blöffjein, hogy azt már nem hozza be a későbbi nyereség. Aki sokat blöfföl, azt egyre többször fogják leleplezni, ami még nem lenne baj. A baj az, hogy ő a későbbi nagy nyereményekbe túl sokat fektetett, és így hosszú távon mégiscsak veszít, vagyis ha blöffel közvetlenül akarsz nyerni, akkor az csekély kivételtől eltekintve veszteséges stratégia.

- Ne valuebetelj olyan line-al amivel soha nem blöffölnél.

A blöff alapesetei:

Alullicitálás.

Mit mondasz vele ellenfelednek? A laptartományom erősebb, mint a tied, de lehet benne sok értéktelen is. De a te laptartományod is tele lehet szeméttel.

Felüllicitálás.

A laptartományom erősebb, mint a tied, de van benne sok blöff is. A laptartományod tele van közepes lapokkal, amelyekkel el lehet kapni a blöfföket.

A döntő különbség az ellenfelünk tartományának összetétele. Mindkét esetben gyenge, de az egyik esetben a gyengeség teljesen értéktelen lapokat jelent, amelyeket el kell dobni még egy kis tétre is. A másik esetben a gyengeség sok közepes lapot jelent, amelyekkel tartani lehet kis téteket, de hősies tartásokra kényszerül vele nagy tétek ellen. A mi laptartományunk egészen konzisztens: több nagyágyú, mint az ellenfelünknek, de jókora mennyiségű értéktelen vacak is, amivel a lehető legeredményesebben el szeretnénk lopni a potot.

A blöff két szintje:

A profi nem feltétlen bánja, ha blöffjét leleplezik, mert majd máskor, ha valódi alapja is lesz ugyanannak a cselekedetnek, amit most csak blöffölt, akkor mindent visz vele.

A le nem leplezett blöffel lehet nyerni, de az igazi, vérbeli blöffölő számára ez csak másodlagos nyereség, legfeljebb kicsit csökkenti a blöffölés "rezsiköltségeit". A fő nyereség a le nem leplezett blöff esetén az, hogy a partner bizonytalanságban marad: hogy kiblöffölt-e a másik, vagy sem! Ne blöffölj olyan szituban, amelyben nem value betelnél.

Feladataid a játékod javítás érdekében:

Szűrd, hogy melyik blöffjeidet szokták leleplezni? (underbet, overbet, valuebet)

Keríts táblázatot a kezek erősségéről, és nézd meg, hogy

- melyik board esetében mit lehetséges reppelni / blöffölni???

- úgy is nézd át, hogy - ha már floppon lehet kész kezed,

- ha csak turnon lehet kész kezed

- ha riveren lehet kész kezed

- vagy ha nem lehet kész kezed

- mi van ha egy lappal, és mi ha két lappal lesz kész kezed

- blöffölésnél egy adott range ellen blöffölj

Az a lényeg, hogy megértsd, hogy honnantól nem folytatható (visszafordíthatatlan) a dolog! Ezek azok a szituk, hogy jobb megadja rosszabb dobja! Nem minden esetben jutunk el idáig! Ilyenkor a manipuláció esélye nyitott!

- Ellenfél lehetséges keze indokolja vagy sem a blöff folytatását?

Ha marad reppelhető rész akkor igen, ha nem akkor nem. Ez lehet parciális. (pl: szettre rájavul a flössh, de full is sanszos lehet)

Védekezés a blöff ellen

Tudatosan foglalkozz az új információ megszerzésének folyamatával, és mindig elmélkedj, hogy az adott helyzetben mit tenne a legtöbb játékos. Ahogy az infók gyűlnek, a minták mérete növekszik, fel kell ismerned ellenfeled szokatlan tendenciáit, és a játékodat ennek megfelelően igazítod hozzá -> alkalmazkodsz. Ezt folyamatosan hajtsd végre, ahogy egyre több információt szerzel. Csekély kivételtől eltekintve, soha nem fogod biztosan tudni, mit miért csinál az ellenfeled, mert a póker magába foglalja a bizonytalanságot. De próbáld megbecsülni, mi vezet a legjobb várható értékhez, és folyamatosan módosítsd a rangedet az új információk alapján.

A laptartományok pontos megbecslése elengedhetetlen a jó pókerjátékhoz. Ha eredményes szeretnél lenni, célszerű feltételezned, hogy ellenfeled más laptartományokat is képes lehet használni, mint amilyeneket az adott szituban feltételeznél. Nem tehetsz ennél többet: a lehető legpontosabban megbecsülöd az ellenfeled laptartományát az elérhető információid vagy kisebb részben korábbi tapasztalataid alapján.

Blöffölök, és megadom!

Van ennek a fenti alcímnek valami értelme? Ránézésre nem sok. Amikor rendet akarunk teremteni játékunkban, az egyik legnagyobb nehézséget hibáinkhoz való hozzáállásunk okozza. Utaltam rá, hogy akad egy tudáselem, mely a profik számára evidencia, mások meg azt sem tudják, hogy létezik hasonló, pedig a nyerőket jócskán az átlag fölé emeli a dolog. Ez pedig a ,,kihagyott lehetőségek tényével" való utólagos szembenézés képessége.

Ez valami olyasmi, hogy amikor a profi számára kikristályosodik egy új törvényszerűség vagy elsajátítanak egy új ismeretet, akkor amennyire ez módjukban áll, egész addigi pókeres filozófiájukat átpasszírozzák ezen az új filteren. Session-jeiket, vagy kulcsfontosságú partikat megfeleltetik ezeknek az újsütetű elveknek, és visszamenőlegesen átgondolják a lehetséges következményeket.

Ennek az a rövid lényege, hogy amikor ezt megteszik, tét nélkül elemzik ki a jövőjük érdekében a múltat. Sokat tanulnak, és spórolnak ezáltal! De jó nekik! És nekünk hova célszerű helyezni evickélésünk során a hangsúlyt?

Maradjunk az alcímben idézett blőd példánknál. Adjuk meg SB-ből a shortstack BB allinjét floppon, hulladék cardokkal és integessünk, amint elhúzzák az orrunk előtt a kasszát. Ha ezt az esetet handelemzés során elővezetjük, jó százalékkal beshippelünk pár idiot jelzőt. És az lesz a miénk.

Mára ott tart a pókerelmélet, hogy célszerű a hosszú távon nyerőbb stratégiát választani akár a rövidtávon jelentkező hátrányok elviselése képessége mellett.

Ha tehát megadunk 40 BB-ből 5-11BB-t, felbátoríthatunk még akár middle stackes playákat is arra, hogy velünk szemben range-ük aljával value bet shove-oljanak. Ebben nem az az újszerű, hogy imidzset építünk, és metagamezünk, hanem, hogy tesszük ezt olyan játékhelyzetben, amikor nem csupán a vakok vannak bent, (vagyis lightan lopunk,) hanem amikor tudjuk, hogy nagyobbobb raise-ket, vagy akár full stackkek allinjét szándékozunk a későbbiekben snapcallozni. Tehát a konkrét partit, mint olyat simán beáldozhatjuk előrehaladott elméletünk sikerre vitele érdekében. A póker evolúciója tehát röviden: indult a feszes a helyes mondattal, jött a light betek korszaka, ma meg már a light calloknál tartunk. Okkal feltételezem, hogy akadnak akik még előrébb.

A pókernek szerencsére megvan az a különös jellegzetessége: hogy aki részt vesz egy adott leosztásban, az a parti történéseit a saját szemszögéből érteni véli, de ha nem, akkor sem vallja be! Ugye az ego már megint!!! Ilyen módon aki nem lát tovább az adott parti határain, az a fenti callt látva szentül meg lesz róla győződve, hogy egy idióta mániaccal van dolga.

Értelemszerűen nem minden alkalommal a fentiek szerint járunk majd el callozáskor, hanem többször lesz, amikor valóban showdown képes lapokat fordítunk fel. Ez ügyben a leghelyesebb egy megfelelő arányú keverék stratégia követése. Amikor tehát arról beszélünk, hogy adott döntésünk mennyire helyénvaló, akkor nem az egyes döntés helyességét, eredményességét kell elbírálnunk, hanem a döntéseink összességét érdemes vizsgálnunk: egész pontosan, hogy illeszkedik-e az optimális kevert stratégiát megtestesítő arányokhoz. Ilyen értelemben bizonyulhatnak az egyedileg bizarr lépéseink ,,szisztémánk" részeként nagyobb arányban helyesnek.

Vagyis húzásod attól lesz zseniális, ha a konkrét cselekvőséget ebben a rendszerben el tudod helyezni, és mindig tudod, hogy aktuális lépésedet póker cél/eszköz rendszered mely elemei érdekében milyen arányban tetted.

Amikor meg beüt a bizonyosság, ott a póker véget ér.

music74