Metszéspontok

Karcsi megélhetési pókeres 5 éve. Az utóbbi évét az jellemzi, hogy ha egyik hónapban sikerül kis pluszba keverednie, a következő hónapra ugyanannyi mínuszt hoz össze. ,,A" játékával alapvetően nincsen baj, azzal már inkább, hogy önmaga bevallása szerint is egyre ritkábban sikerült hozni az elvárt legjobb formát. Ugyanennyi idő alatt társai, akikkel együtt tanul, (és egy backing csapat tagjai) előrébb járnak. A relatív kudarc miatt Karcsinak egyre kevesebb kedve van játszani.

Zsiga a backelésből kilépve is megtartotta nyerő formáját, és tudása birtokában halad a karrierje. Illetve csak haladna, mivel alig tudja rávenni magát a játékra.

Micsoda? Hogyhogy nem játszik valaki, amikor nyerő, amikor alig szembesül őt sarokba szorító regulárokkal, merthogy a legmagasabb limiteken is komfortosan érzi magát. Talán mert túlontúl is.

Két történet, két nagyon különböző út, mégis azonos állomás: motiválatlanság.

Karcsi cipője sokaknak ismerős lehet. Amikor nem úgy megy, ahogy kéne, szárnyaszegettebb lesz ember. Na de, hogy valaki a sikerbe fásuljon bele?

Melyik srácnak mit javasoljunk? Mennyiben egyezik a helyzetük, és mi a különbség?

Kezdjük Karcsival!

A póker egyfelől hordozza azt az élményforrást, hogy másokat legyőzve haladok az életben, (eredményes vagyok), másfelől hogy ennek kapcsán jövedelemhez jutok, és létbiztonságban vagyok.

Karcsi mindkét részben hadilábbon áll, és ha motiválnunk kéne, akkor számára rendszerint azt a pozitív képet rajzoljuk fel, melyet pókeres kollégája Zsiga már megvalósított:

- kényelmes, kiszámítható életstílus

- feszültségtől mentes stabil jövedelem

- tanulás / játék aránya beállt - emiatt sem kell külön stresszelni

Természetesen Karcsi azzal együtt, hogy jelenleg eredménytelenebb, mint szeretné, nem hülye, és tisztában van ezeknek a motivációs dolgoknak a hátterével. Frusztrációja éppen abban van, hogy legjobb igyekezete ellenére sem jönnek úgy az eredmények, ahogyan azt szeretné.

Miután felszínesen ismerjük mindkét srácot, ezért pontosan nem tudjuk, hogy e mögött a látszólagos ,,sikertelenség" mögött Karcsi esetében egy önszabotáló személyiség található, vagy egyszerűen tényleg nem játszik elégszer elég jól, vagy időszakosan így ,,dobja a gép."

Ha Karcsiban szeretnénk tartani a lelket, akkor lényegében nem volna más dolgunk, mint kitartásra ösztönözni, vagyis, hogy továbbra is szánjon időt és energiát mindarra, amire eddig, azaz az ismert céljai elérése érdekében mozgósítson lehetőleg további energiákat, és továbbra is szánjon időt a tanulásra, és ami a leglényegesebb: magára a játékra.

Elsődleges cél mindekinél a szuverén, nyerő játék elsajátítása, a másodlagos, ennek folyománya: a stabil jövedelem.

Karcsi tehát szeretne fejlődni, de valami miatt nem bír, ami miatt az érvényesüléssel is problémái akadnak.

Motivációs trénerként leszűrhetjük azt a következtetést, hogy annyiban vagyunk szerencsés helyzetben, hogy a őt mindkét célrendszerhez kötve lehetőségünk van bíztatni. A dupla sansz önmagában növeli a siker esélyét, és lényegében ez az a szitu, amely kapcsán a póker mental trénerek véleményét ki szokás kérni.

Na de Zsiga? Lehet, hogy ő is szeretne fejlődni!? Csak jelenlegi körülmények között úgy érzi: nincsen hova!

És a pénz, és a létbiztonság? Ezek miért nem elég motiváló tényezők a számára jelen esetben?

Mint utaltunk rá, a pókerből származó jövedelem, csak másodlagos cél, (első mindig a leginkább plusz EV-s játék megtalálása) márpedig az ember olyan, hogy a másodlagos motiváció hosszabb távon csak akkor lesz hatással, ha az ember úgy érzi, hogy az a tényleges személyes teljesítményéhez kapcsolódik, abból fakad.

Említettem, hogy Zsiga régóta nem talál kihívást a legmagasabb limitek megverésében, így az esetében a póker mellett már csakis az szól, hogy ebből gond nélkül ki tud venni annyi pénzt, amennyit!

De amikor leül játszani előre látja a session lehetséges lefutását, benne a korai kiesésektől a mincasheken, és Ft-ken át a nagyobb score-okig, a hajnali álmatag befejezésekig - görcsbe rándul a gyomra.

Lehet, hogy sokan csóválják a fejüket, de ez is valóság - bár kevesek valósága - unják a nyerő pókerezést.

Már csak amiatt is, mert a pókerezésnek is van egy hosszabb távú szemlélete. Megismerkedés a játékkal, majd hamarosan kialakul egy kép a játékról. Ezzel egyidőben egy kép önmagunkról, mint játékosról... azután a saját játékerőnkről... kialakul mennyit, hol és mit játszunk... rövidesen eldől, hogy pluszosok vagyunk-e, folytatjuk-e vagy abbahagyjuk...újrakezdjük stb. De ez a rendszer illeszkedik a civil életünkbe is, mert közben gyerekek, barátok, barátnők, házastársak, szülők stb vagyunk... Márpedig ha civil életünkben is találunk kihívásokat - aktuális életszakaszban: pl házasság, gyerek, akkor az nem csupán időt és figyelmet von el, de motivációt is.

Ebben a helyzetben - nem lesz elég indok kilépni a pókerből - hisz hazai keretek közt alig akad kényelmesebb foglalkozás. De nem szabad eltagadni: az online pókerezés, pláne a sikeres: beszűkült életmód. Amennyiben beszűkült élettérrel is párosul hamar azonosítható napi nyűgként, de minimum napi rutinként, ami ebben a formában felemészti az embert. Ez nem más, mint a monotónia, vagy katatonitás!

Javasolhatunk tehát rendszeres utazásokat, vagy ami kisebb költségű kirándulásokat, azonban ezek önmagukban nem oldják meg a problémát, vagyis, hogy magához a játékhoz kéne másként hozzáállni, és nem úgy tekinteni rá, mint eddig. Vajon hogyan lenne ez lehetséges?

Gondolkodjunk!

1./ új motiváció beemelésével a rendszerbe...

2./ a jelenlegi motivációs rendszeren belül maradva...

1.1/ Becsvágy, presztízs: Ez erősen személyiségfüggő, azaz lehetséges, hogy mondjuk éves összesítő listán előkelő hely megszerzése, vagyis a csoporton belüli rangsorban top 5, fontos lehet az illető számára, ami miatt hajtja az eredményeket - de ez kevéssé valószínű.

1.2/ Oktatás: Elképzelhető, a felhalmozott szakmai tudás illusztrálására, továbbadására oktató anyagok készítése, és ennek során további motiváció kialakulása, de ez igazából nem tartós.

1.3/ Új játékfajta: időleges jelenthet izgalmat, ismét fel lehet építeni magunkat, fontos, hogy megtaláljuk a helyes arányt, ne legyen nagyon éles váltás, ami rosszul sül el. Ez többeknél egy sikeres modell lehet.

2.1/ Mondhatja azt Zsiga, hogy nem vágyik PS ranglista első helyére, eddig is oktatott eleget, és köszöni, de elvan a Badugi nélkül. Őt tehát azzal motiválni, hogy közelítem a célhoz, vagy további célokat tűzök ki neki, igazából nem fogom tudni!

És akkor itt vége? Ennyit tudtam segíteni? Nem egészen! Amikor megkeresett a problémájával, említettem neki, hogy van egy véleményem, egy elképzelésem, hogy mi az, ami ismételten motiválhatja. De ameddig megbeszéljük, addig is játsszon olyan motiváltan amennyire csak bír. Aztán eltűntem 2 hétre a számára...

Amikor már nem bírta tovább és előkerített, szóra bírt, a következőket mondtam Zsigának:

- Mit gondoltál, miután két hétig nem értél el?

- Mérges voltam, mert értelmetlennek láttam, hogy nem jelentkezel, hiszen ha van valami, amit tudhatnék, ami nekem megoldás, akkor szívatsz, ha nem jelentkezel.

- Na Zsiga! Éppen ez az! Ha neked hiányoztam - nem személy szerint én - hanem az, amiről te azt gondoltad, hogy számodra a megoldás, akkor gondolj bele abba, hogy mi lenne, ha nem lenne egyáltalán póker? Ha nem tudnál játszani? De már a következő alkalommal sem. Nincsen elérhető kliens. Vége!

- (Nagy csend a másik oldalon...majd egy baszki...Értelek!)

Azután megbeszéltük, hogy gondolja végig milyen lehetőségei volnának a pénzkeresetre, mennyi új nehézség jönne a felszínre...melyik volna nagyobb, melyik kisebb mint a jelenlegi? Kevesebb gondja lenne vagy több? Mert most, csak a jelenlegieket látja! azokkal számol!

Látni kell tehát, hogy létezik a motiválásnak egy negatív fajtája is, vagyis, amikor a jelen helyzetet úgy és azzal fogadtatjuk el, hogy bemutatjuk annak esendőségét, és amennyire indokolt elrelativizáljuk.

Zsiga fejében az egész probléma úgy jelentkezett, mint egy vég nélküli és abszolút idegőrlő állapot, amit nem lehet ebben a formában elviselni. És amire örök életében kárhoztatva lesz!

De a megszűnésen, az elveszíthetőségen keresztül olyan új megvilágításba került a pókerezés, hogy Zsigát leverte a víz, és azonnal szóba hozta, a hazai szabályozást, meg, hogy a január elsejei változás könnyedén eredményezheti ezt a helyzetet, úgyhogy eldöntötte, hogy ha lehet, még növelni is fogja a játékmennyiséget. (Reméljük persze, hogy nem.)

Annyi tartozik még az igazsághoz, és ezt már nektek mondom, nem Karcsinak meg Zsigának, hogy a motivációnál a pozitív bekövetkezés (egyszerűsítve jutalom) illetve a negatív bekövetkezés (büntetés) időbeli bekövetkezése is jelentős tényező. Vagyis:

Karcsit azért is nehéz motiválni, mert nem igazán hisz abban, hogy a helyzete a közeljövőben kedvezően változni fog! Egyesek úgy vannak beállítva, bekódolva, hogy nekik a jóból amúgy is kevés jut, és soká lesz, mire a jó eléri őket! De a rossz beüthet bármikor - ilyen a természete - ezért lehetett Zsigát pillanatok alatt jobb belátásra téríteni! Már örül, ha pókerezhet! És pont erre vágyott! Miközben már nem a jaj de jó pókerezni/ de unok pókerezni relációban gondolkodik, hanem a pókerezni/ nem pókerezni relációban!

És Ti?

music74