mental coach (teszt - elemzés - vélemény)

Tisztelt Pro Jelölt!

Javaslom, hogy a tisztábban látás érdekében haladj sorban, és mindenekelőtt töltsd ki a rövid tesztet, melynek kiértékeléséhez aztán több lépcsőben segítséget nyújtok.

Válaszd ki a póker profi erős/pozitív tulajdonságai közül a véleményed szerinti hat legfontosabb tényezőt, az alábbiak közül: (A sorrend egyben az általad meghatározott rangsor is, az elemzés során jelentőséggel bír.)

rendíthetetlenség - türelem - állóképesség - bankroll menedzsment - céltudatosság - elemző készség - logika - fejlődőképesség - játéktudás - kockázatvállalás - önuralom - tervezés képessége - védekező készség - világos gondolkodási képesség stressz alatt - bátorság - kezdeményező készség - állhatatosság

Sorold fel, hogy a fenti tulajdonságokból a megítélésed szerint a személyedet illetően melyek a leggyengébbek, melyek szorulnak fejlesztésre? Azaz minek vagy híján?! (A sorrend egyben az általad meghatározott rangsor is, az elemzés során jelentőséggel bír.)

Alkalmasnak tartod magad profi pókerjátékosként pénzt keresni? Nem / Igen

A Pro

Ha létezne a pókeresek számára az a bizonyos azonnali megvilágosodást hozó piros kapszula, akkor sem az egy-egy témát kiveséző rövid cikkeknek, sem a bővebb terjedelmű elemzéseknek nem volna keletje. Tekintve, hogy a gyógyszeripar momentán adós a csodaszerrel, maradnak a pókert különböző irányból megközelítő írásos anyagok, vagy modernebb változatban video voice coach-ok.

A No Limit Holdem játékelméleti kérdései jó ideje lerágott csont kategóriába tartoznak, másrészről olyan mértékben változnak, hogy egy mai átlagos tudással rendelkező ,,játékos" legjobb szándéka ellenére sem tud a meglévő ismeretek ismétlésén kívül, haladó vagy tartósan hasznot hozó újdonságokkal szolgálni.

Az igazán profi játékosok pedig lényegében saját edge/winrate rovására, kárára avatnak be másokat a haladóbb ismeretekbe. Természetesen meghatározott óradíj vagy % ellenében. Ennek persze a ,,tanuló" szempontjából, helyből rengeteg haszna és előnye van, igazi értelmet azonban akkor nyer, ha a szűken vett pókerszakmai coach, mintegy utolsó, és legfontosabb elemként illeszkedik a rendszerbe, melynek közkeletű megnevezése a poker semi-pro vagy poker pro életmód.

Nem feltétlenül azért mondom ezt, mert a minőségi coach rendszerint súlyos pénzbe kerül, hanem mert a játékelméleti coach hatásfokát jelentősen javítja, ha a tanuló egyéb vonatkozásban is ,,rendben van".

A No Limit Holdem pókert számos bírálat éri, és általános értetlenség övezi, azzal együtt is, hogy könnyű az alapokat megismerni, és elkezdeni játszani. A károgókkal szemben határozott meggyőződésem, hogy a póker a jelenkor egyik legfairebb jelensége. Semmi álszentség, álhumánusság, negatív értelemben vett képmutatás, vagy rosszindulat nem kapcsolódik hozzá, sőt mindenki számára első pillanattól kezdve ismert és tudott dolog, hogy elsődlegesen egymás pénzére, és valamennyire a dicsőségre megy ki a játék.

Mindehhez adottak a korrekt keretek, ami alatt azt értem, hogy szabadon mérlegelhető, hogy a saját tudáshoz, anyagi lehetőségekhez mérten mekkora mértékű kockázat vállalásával igyekszünk haszonhoz jutni. Márpedig ez a fajta feltétel-egyenértékűség kiveszőfélben van a világból, így a póker egy antik értékrend szerint sem elítélendő vagy tiltandó jelenség! Különösen azért sem, hiszen mint bevezetőm elején utaltam rá, nem csupán lehetőséget teremt a fejlődésre, de átlagos belátó képességet feltételezve elvezethet oda, hogy aki megfelelő módon komolyan veszi, a teljes életszemléletét megváltoztathatja usztán az a tény, hogy szeretne nyerni, azaz lényegében önmaga szellemi tevékenysége által érvényesülni.

Éppen e felismerés birtokában (és az eredményesség érdekében) vált szokássá a különböző személyiségfejlesztő tréningek tematikájából kimazsolázni a pókerjátékos számára lényegesnek tűnő vagy hasznosítható elemeket - leginkább a tilt kezeléssel kapcsolatban - csakhogy az így fellelhető ismeretek sokszor egymásnak ellentmondanak, vagy nem kellően alaposak, illetve mivel nem konkrétan pókeresekre vonatkoznak. Vagy annyira szakmaiak, nincs kedvünk végigolvasni azokat.

A magam részéről a továbbiakban tehát arra szorítkozok, hogy azon játékosok számára, akik elhatározták, hogy semi-pro, illetve pro életmódra váltanak, a tartós eredményesség feltételeiként általam fontosnak vélt tulajdonságok meglétére illetve a hiányosságokra irányítom a figyelmet. A tényleges pro-k tehát leginkább magukra ismerhetnek, vagy pár eddig nem azonosított tulajdonságukat láthatják nevesítve.

Az általam közölt nézetekről ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy mivel nem vagyok e területen több, mint az olvasóval egy cipőben járó érdeklődő, az írást magam sem tekintem többnek, mint véleménynek, ilyenformán azt bárki szabadon kontrázhatja, elemezheti.

Mikor célszerű meghozni a döntést?

Ma rendszerint általános iskolásként, vagy középiskolában ismerkedsz meg a pókerrel, azonban több szempontból is szerencsés, ha egyetemi-főiskolai tanulmányaid befejeztével teszed fel magadnak a kérdést, hogy érdemes-e munkába állnod, vagy az eddigi tapasztalataid, illetve eredményeid alapján a pókerből kívánsz megélni.

Javaslatom, ha vonzó állásajánlatot kaptál, akkor fogadd el! (Egy eredményes pókeres sokszor félbehagyja a tanulmányait, és emiatt el sem jut az állásajánlatig.) A későbbiekben pedig akkor dönts a póker mellett, ha kétséget kizáróan felismered magadban a sikeres pókerjátékos karakterét. Az ország jelenlegi helyzetében gazdasági kényszerből is dönthetsz a pénzkereset ezen formája mellett, azonban ha az anyagi helyzeted miatt teszed a pókerre a voksodat, azzal a lehető leggyengébb érvet találtad, miközben a legnagyobb eséllyel nem fogsz a nyerő játékosok közé tartozni.

Jegyezd meg, ha profi pókeres szeretnél lenni lényegében az időddel gazdálkodsz, amit és ahogyan a pókerre szánsz! Azzal természetesen valószínűleg tisztában vagy, hogy magára a játékra időt fogsz fordítani, azonban fontos a játék/ tanulás/elemzés helyes arányainak megtalálása. Ebben az értelemben az időd kettős karakterű lesz. A ,,tanulás/elemzés" oldalán mint befektetés, miközben a ,,játék", alkalmával, mint munka jelenik meg. Ezt azért fontos megkülönböztetni, mert a kettő nem feltétlen lesz egyenes arányban egymással, inkább speciálisan kapcsolódik össze, hiszen az ,,olvasottak", a ,,hallottak", az új ismeretek, csak idővel, a gyakorlaton keresztül válnak ,,megtanult", legvégül ,,elsajátított" azaz ténylegesen hasznosítható stabil tudássá.

Itt fontosnak tartom kiemelni, hogy néhány elemi szintű alapszabályt leszámítva (hand-ek erőssége stb.) nem fogsz olyan ismeretet, információt találni, melyet egyszeri elolvasás, hallás után azonnal használható módon be tudsz építeni a játékodba, pontosabban a személyiségedbe. Hogy egyébként mire és mennyire vagy fogékony, abban alapvető szerepe van a karaktered genetikai meghatározottságának, de ugyanúgy a születésedtől tapasztalt mintáknak, illetve környezeted, elsődlegesen szüleid magatartási és viselkedési sémáinak, amelyektől jelentős eltérés sem kizárt, de ez esetben tartós, és erőteljes hatásra van szükség, és csak akkor esélyes a ,,kibújás a bőrödből" ha az új értékrenddel könnyen és tartósan tudsz azonosulni.

Durva megközelítésben a póker profi lényegében azzal a főfoglalkozású, hosszú távon stabil nyerő játékossal azonosítható, aki a profisághoz szükséges tulajdonságok tekintetében, valamennyi feltételre kiterjedőn - személyiségéből fakadó meggyőződése és képességei alapján - magas szinten áll.

Miről ismered fel magadban a sikeres pókerjátékos karakterét?

Kicsit leegyszerűsítve a dolgot kijelenthető, hogy a tartósan sikeres pókerjátéknak egyik legfontosabb feltétele egy speciális ,,aspirációs szint" megléte, melynek birtokában a nyerők azzal indulnak meg, hogy nyerni akarnak, és nem ,,nem veszteni." Vagyis amikor beszállnak egy versenybe, és most mindegy, hogy a cash, vagy sng, vagy mtt, el is hiszik, mi több meg vannak győződve róla, hogy pluszban szállnak ki, pénzbe érnek, megnyerik a versenyt. Ebben a vonatkozásban az is mindegy, hogy live vagy online játékról beszélünk. A nyerő típusok képzetében ilyenkor legtöbbször azok kulcs partik jelennek meg, melyekből tudásuknál fogva döntően győztesen kerülnek, ki, illetve azok a szituációk, melyekben az átlagos játékosok kényelmetlenül, esetlegesen, vagy teljesen elhagyatva, tanácstalannak, zavartnak érzik magukat, és amelyek ,,eredményes lehozása" a nyerők számára a sikerélményt okozza.

Mint minden, ez az összevetés is relatív, de fogd magad, menj el egy klubba, nevezz egy 5K unlimited rebuy versenyre, majd nézz körül! Mit érzel? Látod magad a HU-ban? Van, akit ránézésre többre tartasz magadnál? Vagy: a Stars lobbyban 90 fős KO mtsng-nél meglátsz pár 4-5 csillagos játékost... Úgy érzed, ennek ellenére is nyerhetsz? Netán összerezzensz? Kellemetlenül érzed magad, vagy örülsz, hogy jó akciók lesznek? Bizonytalansággal töltenek el a nagy nevek, vagy kifejezetten keresed a skalpokat?

Harmadik szitu: Ültetés során asztalodhoz kerül egy monster stack! Megfélemlít a stack mérete a gazdája elleni játéknál? A stack-től félsz inkább, vagy az ellenféltől? Az átlag feletti nagy stackhez automatikusan azt a képed ragasztod, hogy az illető biztosan kiemelkedő játékos, vagy pusztán máker? Más megfogalmazásban, ha a sajátodénál nagyobb mértékű capability-vel találkozol, akkor elveszve érzed magad, vagy kompenzálod magadban a hátrányt azzal, hogy magadra megfelelő tudást projektálsz (,,jól tudok big stack ellen játszani, megint egy nagy stacket kell lebontanom"), illetve relativizálod az arányokat (ekkora stack-kel úgyis könnyelműen játszik).

Ezekben az esetekben lényegében a múltbéli élményeidet, melyek összegészében az aspirációs szinted mutatójaként szolgálnak, felelteted meg a pillanatnyi helyzettel. Vagyis aki erősnek gondolja magát, az erősebb attól, mint aki nem, és ez az eredményeiben is megmutatkozik. Fontos, hogy teljesen új helyzetben hova teszed magad anélkül, hogy alapos, vagy részletes információkkal rendelkeznél.

Ha most könyörtelenül őszinte vagy magadhoz, ezzel időt és pénzt spórolhatsz! Amiről eddig beszéltem az érzelmi hozzáállás jelentősége. Te is tudod: a nagyobb önbizalom, azonos tudás mellett, hosszabb távon eredményt hoz. De!

Mely tulajdonságok a pókeres aspiráció építőkövei?

Parti/verseny vonatkozásában:
-játéktudás
- önuralom
- elemző
- készség
- logika
- világos gondolkodási képesség stressz alatt

Egy session vonatkozásában

- bátorság, kezdeményezőkészség
- védekező készség
- kockázatvállalás
- állhatatosság, rendíthetetlenség, türelem

Egy karrier vonatkozásában:

- bankroll menedzsment
- állóképesség
- tervezés képessége
- fejlődőképesség
- céltudatosság

Elemezzük kicsit az aspirációs nívó torzulását az egyes szinteken, illetve vonjunk le következtetést arra nézve, hogy mindez mennyiben fokmérője meglévő képességeinknek, vagy azok hiányának. (Az egyes képességek az aspiráció szemszögéből érdekes módon nem feltétlenül erősítik egymást. Ez talán a példák alapján világossá válik.) - (lásd lentebb:*)

Aspirációt befolyásoló tényezők:

Partin belül: Tegyük fel, hogy kompetens játékosok vagyunk, mtsng versenyben, itm közelében. Aztán a stack-ünk tartósan átlag alá süllyed, esznek a vakok, és tisztában vagyunk vele, hogy lassan a range-ünk aljával kell push-olni, akár a korai pozíciók valamelyikéből. Ha emellett több asztalozunk, figyelmünk másik asztalok felé fordul, és hiába voltak nagyra törő terveink, az aspirációnk parciálisan csökkenhet. (a jelenséget közkeletűen érdektelenségnek nevezik).(P1.)

Tehát úgy indultunk neki, hogy pénzbe érünk (magas aspiráció) de az idő előre haladtával feladjuk a tervünket - az elvárt eredmény elmaradását vizionálva. Holott ilyenkor kell képesnek lennünk nem elveszíteni az önuralmunkat, világosan gondolkodni stressz alatt, és kielemezve a helyzetet: a leglogikusabb döntést meghozni. Pontosan ezáltal lehetünk jobbak másoknál. (Szerencsés, ha ilyenkor az annyira sehogy sem állok, hogy ,,innen már csak nyerhetek"- stratégiát vesszük fel, az aspirációs szint emelése, visszaállítása érdekében.) (P2.)

Hasonló esetben kevésbé jártas (rekreációs) játékos, mivel eleve nem indult magas aspirációval, ilyenkor rang-ektől és frusztrációtól függetlenül képes képzett társával ellentétben any two-val ,,bátran" játszani. Vagyis a tudás hiánya ez esetben kedvezően hat az aspirációs szint megtartására, változatlanságára! Tehát a tudás, amit jelen esetben a realitásokkal való számolásra használunk, lényegében ellenünk dolgozik, míg egy, a következményekkel kevéssé számoló játékost kevésbé érint. Van úgy tehát, hogy a tudásunk, a tapasztalatunk tehát ellenünk dolgozik! - (lásd fentebb: *) (P3.)

Abban az esetben, ha alacsony aspirációs szintűnek ítéled meg bármely ellenfeledet, vele/velük szemben a legmagasabb célokat tűzd ki azaz, mivel úgymond nem ragaszkodnak sem a zsetonjaikhoz, sem a pénzükhöz: szállj rájuk: szabadítsd meg a zsetontól őket, mielőtt más megteszi. Amit meg kell tenni, azt meg kell tenni! Pláne amikor azt tapasztalod, hogy ellenfeled láthatóan alacsony aspirációval indul (bohóckodik a chat-ben, be van rúgva, látszólag ésszerűtlen játékkal szórja a zsetont), de időközben zsetonban felerősödik, azonnal váljon célpontoddá, mivel az időlegesen megnövekedett aspiráció nem tartós az esetében! Előbb utóbb könnyelműen megszabadul a zsetonjaitól, melyek igazából nyomasztják! Nem azért feltétlen, mert nem tud velük játszani, hanem mert nincsen felkészülve a tartósan magas aspirációs szinten történő játékra. Egyszerű szóhasználattal élve: előbb utóbb megzavarodik. Ha netán magadra ismertél, akkor az egy nem túl szerencsés előjel...(P4.)

Az aspirációt rombolja, ha megítélésed szerint huzamos időn keresztül vagy tartósan szerencsétlennek érzed magad. Ennek egyik teljesen irracionális vállfaja, amikor végül lényegében minimális érdeksérelem miatt kerülsz ki a normális kerékvágásból, és válsz koncentráltból teljesen motiválatlanná. (pl. vezető pozícióból két, három 80-20 elbukása után, még standard játékot hozol, majd egy flip elvesztése után ,,beleszarsz" az egészbe. Motiváció hiányában erodálódik a koncentrációd, és az addigi helyes (vagyis indokolatlanul eredménytelen játékot) felváltja a helytelen és indokoltan eredménytelen játékmód - utolsó csepp a pohárban effektus.) (P5.)

Az aspirációs zavarok ismert jelensége az indokolatlan ,,túlpörgés" - ez is Tilt. Ennek konkrét megjelenési módozatait számos elemzés taglalta (pl.: Jared Tendler-é), ezért nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, elégedjetek meg annyival, hogy mivel lényegét tekintve ez is az emberi viselkedés alapjaiban gyökerező okokra vezethető vissza - számtalan mód van a kielemzésére, kezelésére - ha teljes mellőzésére nem is. Ugyanakkor általánosságban megállja a helyét a megállapítás, mely szerint a Tilt annak a ténynek a be nem ismeréséből, ered, hogy hosszabb távon az eredménytelenség valójában a hibás játékban, a nem megfelelő hozzáállásban keresendő. (P6.)

Legtöbben szívesebben hivatkozunk arra, h szerencsétlenek vagyunk, mintse gyakorlatlanok, vagy tudatlanok. Pedig utóbbiak esetében csakis rajtunk múlik a fejlődés, senki máson. Ilyenkor vagy magunkban szidjuk az rng-t, vagy sorstársainkkal kórusban telesírjuk az első szembe jövő fórum bad beat topikot.

Tipikus jelenség az aspiráció és kompetencia egyként kezelése, egybemosása, pontosabban az előbbi elvesztéséből fakadó félelmünkben megtett pánikreakció. Vagyis kezdetben magas aspirációs szint elvesztése miatti érzett frusztráció okozta olyan lépés, melynek folytán vissza kívánjuk állítani az aspirációnkat a kezdeti szintre (pl. betoltam, mert elegem lett abból, h többször lemákoltak, ha felduplázok, lehetne annyi zsetonom, amennyivel megint tudok rendesen játszani). Nem kell mondanom, milyen kapcsolatban állnak a fentebb írtak a ,,világos gondolkodási képesség stressz alatt" megnevezésű tulajdonságokkal. (P7.)

Ezzel paralel amikor az idő múlását vagy a vakemelkedést, mint a pókerparti lefolyását alapjaiban meghatározó körülményt nem tudjuk megfelelően kezelni. Azzal, hogy részt veszünk egy versenyen, óhatatlanul eljegyezzük magunkat eredménykényszerrel, ezen keresztül pedig tetszik nem tetszik cselekvési kényszerbe kerülünk. Nem az idealistáknak kedvez ez a terep, mert az idő előre haladtával a cselekvési kényszer megszakítás nélkül erősödik, míg a vakok növekedése által a ,,hatóképesség" csökken. Ilyen értelemben az ante belépését, vagy a vaknövekedést rendszerint kétségekkel fogadó játékosoknak célszerű újfent önvizsgálatot tartani. (P8.)

Session alatt: Ami a második szinthez kapcsolódó aspirációt illeti, azzal összefüggésben elmondható, hogy szerencsés esetben eleve valamilyen stratégiával vágsz neki a session-nek. Amennyiben a stratégiádat a konkrét eredménytől függetlenül nyerőnek hiszed, és bízol a játékodban, úgy akkor sem fogod feladni, ha adott session negatív eredményt produkál, vagyis aspirációd nem csökkenhet(ne). Magyarul rendíthetetlen vagy. (Éppen azt a célt szolgálják a hand history-k áttekintései, vagy session elemzések, hogy képben legyél a tekintetben, hogy játékod összegészében mennyiben indokolt, mennyire hatékony, azaz várhatóan mennyire eredményes hosszútávon). (S1.)

Alapszabály, hogy amennyiben eltérő aspirációs szintű ellenfelek csapnak össze, úgy hosszútávon a kisebb aspirációs szintű játékos adja fel a stratégiáját, és válik vesztővé. Dobtál már el kisvakról J5o-t 5 bb-vel, mert látatlanban jobb lapot adtál ellenfeled kezébe? Ez esetben igazolod a teóriát, miszerint amikor valaki úgy gondolja, hogy az ellenfele valamit megtehet vele szemben, és úgy gondolja, hogy azt meg is teszi, akkor azt vele szemben szükségtelen megtennie! Komplett session-öket mínuszba fordító mértékű veszteséget eredményez a fenti téves logikából fakadó negatív beidegződés. Az érem másik oldala, és hasonló végeredménnyel kecsegtet, amikor fordított esetben nem dobsz, amikor (vélelmezhetően határeset) lapokkal a kisvak harmadszor tolja rád! Vagyis bátornak kell lenned támadni, miközben ugyanilyen fontos, hogy merj védekezni. (S2.)

Köztudott, hogy, a szélsőséges stratégiák rövidtávon szélsőséges eredményt hoznak, tehát egy tiltből fakadó all in-parádé eredményezheti a stacked megsokszorozódását, mégis azt mondják az okosok, hogy komplett stratégiát session közben feladni vagy váltani, csak nagyon ritkán szabad (és érdemes). Azonban ha Te képes vagy eltérő stratégiákat alkalmazni, valamint rendelkezel annyi tudással, hogy belásd a stratégiaváltás szükségességét, továbbá a kezdeményezőkészséget e tekintetben megfelelő szinten birtoklod, akkor te már lényegében profi vagy. (S3.)

Az evidens, hogy az elért cél, a siker, emeli az aspirációs szintet, azaz további sikerre sarkal. Ugyanígy egy kisebb (feldolgozható) kudarc is, hiszen rövid ideig növeli a harci kedvet (összeszedjük magunkat), de a tartós kudarc, akárcsak a hatalmas (feldolgozhatatlan) veszteségérzés leggyakrabban végérvényesen felemészti a mentális muníciónkat! Megfelelő bankroll menedzsment esetén a pókerben ilyen nincsen! (S4.)


Ezen a ponton szükséges, hogy a kockázatvállaló hajlandóság kapcsán tegyek egy kis kitérőt. Hasonlóan az eddigiekhez a nyerő pókerjátékosok egyik lényeges tulajdonsága a megfelelő kockázatvállalás mérlegelési képesség megléte, mely tulajdonság összefügg a stratégiához való ragaszkodással, illetve a magabiztossággal.

Induljunk ki abból, hogy a jó esetben a stratégiádat többek között annak megfelelően alakítod ki, hogy milyen mértékben vagy hajlandó kockázatot vállalni. Általánosságban az a célod, hogy pénzbe érj, vagy megkopaszd az ellenfeleidet. Ezen célodhoz bizonyos áron keresztül juthatsz el, ez az ár pedig maga a játékban lévő letéted (adott cash partiban ez az effektív stacked), vagy a nevezési díjad. Viszont az eredményben benne vannak a te személyes teljesítményed (tudásod) mellett úgynevezett független külső tényezők (rng, relatív külső körülményként az ellenfelek tudása) is. Annak függvényében, hogy mennyire hagyatkozol a saját tudásodra, és mennyiben a külső körülményekre - leszel mondható kockáztatóbb hajlamúnak, vagy kevésbé annak. Paradox módon, aki jobban bízik az egyéni képességeiben, az reálisabb célokat kitűzve (vaklopásokkal, light 3-bettel, light 4-bettel operálva) építi a stack-jét, míg aki kevésbé bízik magában, az bár sokáig niteskedik, dobál, de legvégül előszeretettel hagyatkozik a szerencsére és ilyen tekintetben ,,szívesebben" bízza magát a sorsra, egy ,,óvatlan pillanatban" all-in-push bevállalásával.

Ez utóbbi karakter a céljai beteljesülése esélyeit lényegében függetleníti a saját emberi teljesítményétől, ráadásul önbizalom hiányában vagy rendkívül alacsony célokat jelöl meg, vagy irreálisan hatalmasakat, melyek beteljesülése túlnyomórészt a véletlen, a vakszerencse ,,dolga" és nem az ő ,,felelőssége" (vagy húz vagy beledöglik szindróma). (S5.)

Hogy is mondta egy tőlem okosabb? Akik a siker megélése helyett inkább a kudarctól félnek, azok kerülik a józan kockázatot, mert az énképüket fenyegeti! Merthogy egy eredmény melletti elkötelezettség, egy minden erőt igénylő teljesítmény kudarcával való szembesülés az aspirációt leginkább romboló jelenség. (Tehát mikor beleadsz apait-anyait, mégis elbuksz, akkor vagy - jogosan - a legelkeseredettebb). Ezért akik a siker esélyénél nagyobb mértékű kockázat vállalására hajlamosak (bármely okból) azok számára van egy rossz hírem: nagy valószínűséggel mégiscsak célszerűbb volna elfogadniuk azt az állásajánlatot. (S6.)

A siker esélye vs. kudarc kockázata összevetésben hárul hatalmas szerep a tapasztaltabb játékosok, coach-ok személyére, akik nem mellesleg részesei a stratégiák kidolgozásának, és (mintegy külső tekintély) megkövetelik, az azokhoz való alkalmazkodást. Az ő segítségükkel tehát a sikeres pókeres úgy találja meg a megfelelő játékot, és limitet (azaz a neki megfelelő aspirációs nívót), hogy a lehető legnagyobb mértékben a saját teljesítménytől függjön az eredmény. Vagyis a hazárdőrökkel szemben a profi mentalitású egyéneket igazából az boldogítja, ha a helyesen megjátszott spot-ok, a jól kiválasztott move-ok hozzák az eredményt, hiszen a szerencséje (állítólag) hosszútávon mindenkinek egyforma mértékű. (S7.)

A karrier szemszögéből: Mint utaltam rá a póker lényegét az idővel és a pénzzel való gazdálkodás jelenti. A Pro ezért hosszútávon gondolkodik, és eleve olyan részfeladatokra bontja a tevékenységét, olyan rendszert alakít ki, melyek véghezviteléhez idő kell. Ennek keretében fejleszti játékát, alakítja szakmai kapcsolatait, kezeli, menedzseli a pókertőkéjét. A bankroll menedzsment azért annyira lényeges, mert az ilyenformán nem egyéb, mint a fenti rendszert tartós egyensúlyban tartó ,,döntéskereti frekvencia". (K1.)

Fontos, hogy az idővel való gazdálkodás jelentőségével mindenkor tisztában legyen, tudatában legyen tettei következményeinek, illetve képes legyen tervezni, mely tervezési folyamatok kiterjednek a partik, session-ök és a karrier megtervezésének képességére egyaránt. Mivel a póker egy versengésre épülő rendszer, mely a konkurencia legyőzésére, kizsákmányolására irányul, kiemelkedő jelentősége van az agresszióhoz való viszonynak.

Hosszútávon azonban kevésbé a saját agressziód mértékének van kihatása, hanem a saját agressziód/ellenfeleid agressziójának hányadosa az irányadó. A tartós agresszió elviselésének képessége az állóképesség egy speciális fajtája. Unalomig ismételt tételek, hogy támadás esetén készenléti helyzetbe ,,tesszük magunkat" ezután vagy ,,támadunk", vagy ,,menekülünk." Azonban akár van bátorságunk támadólag fellépni, akár a meghátrálás mellett döntünk - ez hosszútávon mindkét esetben jelentős mennyiségű energiába kerül. Ha ezt az elveszett energiát valami módon nem pótoljuk, bekövetkezik a legrosszabb: a kimerülés.

Sokáig összeszedetten, átlátva a szituációkat játszol, aztán hirtelen elszakad a cérna, és egy ostoba megoldás miatt kívül találod magad a versenyen? Netán a fent már hivatkozott vagy húz, vagy beledöglik felkiáltással elbukod a stack-ed? Akkor nálad a kimerülés állapota a session határain belül következik be. Ami két dolgot jelenthet: alapból, nem vagy megfelelő mentális, (fizikai) állapotban, illetve nem ismered fel annak a jelentősségét, hogy a kimerülést, az állóképesség növelésével kívül szorítsd a session időtartamából. (K2.)

Hülye példával érzékeltetve ezt a triviális jelenséget, a mezei futó is elfáradhat, holtpontra juthat, azonban szerencsésebb, ha nem a verseny közben, hanem azt követően, pl.: éjszaka történik mindez. Az elszakad a cérna típusú ,,hibák" sorozatos elkövetői is nyerhetnek versenyt, húzhatnak be hatalmas kasszákat, azonban királyságuk pünkösdi lesz. A profikra jellemző, hogy mentális kimerülés felismerése esetén ,,ha nem megy, akkor nem kell erőltetni" elv jegyében képesek kontrollálni a session-t. Nem nyitnak újabb asztalokat, kiülnek, relaxálnak, ,,energetizálják magukat" majd a feltöltődést követően kezdenek el újra játszani.

A profi éppen azzal jár ellenfelei előtt, hogy az adott session-ön belül ő van legtovább, vagy szélsőséges esetben mindvégig fizikai és mentális ereje teljében azaz ,,képben". Ez azzal az előnnyel jár, hogy az esetleges kisebb hibák nem késztetik még nagyobbak elkövetésére, illetve minden tekintetben képes a többiektől hatékonyabban játék közben regenerálódni. (K3.)

Viszont, amikor egy játékosnál állandósul a bizonytalansági érzés, pl. egymást követő két játéknapot is kihagy (mégpedig érdemi indok nélkül), úgy általános motivációs problémával küzd a jómadár, ahol a teljes általa felállított ,,rendszer" felülvizsgálatra szorul, illetőleg kiderül, hogy esetében szó sincs is rendszerről. A naponta, vagy meghatározott időnként bekövetkező játék ugyanis pókeres értelemben nem rendszer, hanem csak sokkal kisebb formanívót megtestesítő ,,szokás." (K4.)

Az ellenfelek által generált nyomás mellett, a legnagyobb jelentőséggel bíró stressz faktor az rng, amiatt, mert a végeredmény tekintetében a ráhatást/kontrollt lényegében kivonja a hatáskörünkből - mivel az végülis tőlünk független változók eredője lesz. Míg ellenfeleink agressziójára válaszolhatunk még nagyobb agresszióval, vagy csellel, úgy az rng tőlünk teljesen függetlenül fejti ki áldásos tevékenységét.

Agresszió tehát csak játékostársaink irányából érhet bennünket, az rng, érzelmileg semleges, tehát ,,vele szemben" illetve ,,miatta" alkalmazott fokozott agresszió totálisan kontraproduktív. Azonban ha mindezek ellenére a helyzetet kedvezőtlennek, méltánytalannak érezzük, az minden esetben oda vezet, hogy elveszítjük a kontrollt a játék azon részei felett is, amelyekkel egyébként rendelkezünk. (K5.)

* * *

Most pedig induljunk ki abból, hogy egy szép napon úgy döntesz, hogy profinak állsz, és aktív pókeres tevékenységből kívánsz megélni. Ebben az esetben pusztán döntéselméletileg nézve eleve helytelenül jársz el! Miért mondom ezt? Mert amikor nem túl jelentős következményekkel járó, vagy egyszerű döntést hozol, akkor értelemszerű és indokolt az egyszemélyes döntés. Viszont a szóban forgó esetben a döntés vélelmezhetően hosszabb rövidebb időre alapjaiban módosíthatja az eddigi életedet, vagyis a tét nagy, és az ismereteid legalábbis korlátozottak, még abban az esetben is, ha mondjuk egyébként munka mellett évek óta játszol - és nem is rossz eredménnyel. Az kétségtelen, hogy a saját sorsodról célszerű nem másoknak átengedni a döntést, viszont a tres faciunt collegium (több szem több csipa) elve itt sokszorosan megfial.

Ha ezen a ponton látványosan nem értesz velem egyet, nem baj, de számolj vele, hogy a később kifejtettek miatt valójában a tervezési képességek - céltudatosság - fejlődőképesség szentháromsága terén elmaradásod mutatkozik a profi szemléletű játékostársaiddal szemben!

Ebből az írásból is kiderül, hogy bármennyire is törekszünk a teljességre, a pókerrel kapcsolatos változatos megközelítésmódok miatt az ismeretek lényegében soha nem lesznek teljes egészében feltérképezhetőek és megismerhetőek, nota bene a legnagyobb igyekezetünk mellett is csupán véges számú információ juthat a birtokunkba, következésképpen csak korlátozottan ismerhető meg az elmélettel foglalkozó irodalom.

Ebből következően az eredményes profi lét ma már fejlett szervezettséget igényel. Amennyire lényeges az aktuális játékodat illetően a megfelelő manőver, legalább annyira fontos az általános stratégia melyet követsz! Ha azt gondolod, hogy az eddigiek fényében elégséges lehet, ha a legjobb játékodat hozva, játszol heti ötször hat órát, és közben hozol egy X dollár per óra winrate-t, máris jelentős hátrányba kerültél a pókerben jelenlévő Pro Teamek tagjaival szemben. Ők azok, akik messze téged megelőzően jutnak a leglényegesebb, legmeghatározóbb információk birtokába, és lényegében ezt a helyzeti előnyt kihasználva a valóságban évekkel előtted járnak: a további információk forrásainak felkutatásakor, megszerzésekor, képesek magas szinten elemezni azokat, és rendelkezésükre állnak a megfelelő csatornák és személyközi kapcsolatok a leghatékonyabb segítők, specialisták bevonásához - feltéve, ha ennek szükségét érzik!

Erre is figyelemmel, és nem kizárva személyedben az új szuper talentum (durrrvey) feltűnését, azt merem mondani, hogy neked leginkább arról van módodban dönteni, hogy magányos farkasként beveted magad a póker erdejébe, de a valódi profi státusz a jelenkorban sokkal inkább jelenti egy Pro Team-beli tagságot, mint egyszemélyes kommandózást.

Márpedig azt nem vitathatod, hogy arról, hogy a csapat része lehetsz-e, lényegében nem te fogsz tudni, nem is te fogsz dönteni. Te legfeljebb akkor jársz el helyesen, ha mindent megteszel annak érdekében, hogy a Pro Team igényt tartson rád, segítsék a fejlődésed, aminek fejében egy olyan gyümölcsöző együttműködés alakulhat ki, melyben kölcsönös előnyök fejében ki-ki képes lemondani az ideje/haszna egy részéről a közösség javára.

Ebben az esetben a személyes hiányosságok (tervezőképesség) hogy csak egy példát mondjak, mint olyan háttérbe szorulhatnak, hiszen kész recepteket kaphatsz a boldoguláshoz, és a hangsúlyok áttevődhetnek mondjuk a céltudatosság területére, amikoris a fejlődés érdekében egyfelől elfogadsz minden jótanácsot, miközben magad is mindent megteszel a fejlődőképességed megtartása érdekében.

Persze térjünk inkább vissza önmagunk elemzéséhez, de ezt megelőzően értékeljük ki az aspirácónkat befolyásoló tényezőket, és lássuk be, hogy a Pro Team tagság mérhetetlen előnyt jelent a tudás növelése, az elemző készség, a logika fejlesztése terén. Nyílt titok, hogy mára komplett segédszoftver rendszerek állnak rendelkezésre a kockázatvállalás mértékének meghatározására, de ugyanígy odafigyelnek a tudásszinttel szinkronban tartott bankroll menedzsmentre is.

Mit tegyünk, ha teszteredményeink, illetve az olvasottak alapján kétségeink támadtak saját képességeinket illetően?

Mi marad nekünk? Nos! Bármennyit is tudsz vagy tanultál, de a bőréből kibújni senki sem tud! Kevéssé tanítható a világos gondolkodási képesség stressz alatt, mint ahogyan a bátorság, vagy az önuralom is csak egy egyénenként különböző szintig fejleszthető.

Tudatosítsuk magunkban, hogy ha a helyzetünk messze nem ideális, akkor sem vagyunk teljesen elveszve. Nevezhetjük az aspirációt befolyásoló elemekből megmaradt részeket, illetve az agressziókezelés mértékét együttesen lelkiállapotnak. Ezt, mint utaltam rá alapjaiban határozzák meg öröklött gének, emellett fokozottan számítanak a környezeti hatások, manapság azonban a pszichológiai kondíciókon a világ szeme, hiszen utóbbiakról kiderült: fejleszthetők.

Nézzük meg, hogy milyen válaszokat adtunk az (A) megjelölésű kérdés kapcsán! Illetve pontosabban, hogy melyeket hagytuk ki, melyeket nem említettük egyáltalán? E tekintetben képesek vagyunk leragadni elemi szintű megrögzöttségeinknél, és nem látjuk a fától az erdőt, vagyis az aspirációs rendszert érintő fogalmak közül elsődlegesen a partikat, vagy a session-öket érintő ismérveket vesszük előre, holott, valójában az a helyes gondolatmenet, mely képes különbséget tenni, sorrendet generálni az egyes befolyásoló tényezők között, oly módon, hogy megérted, hogy a többen mindig benne van a kevesebb. Leegyszerűsítve, az a napnál világosabb, hogy a játéktudásnak maximálisnak kell lennie, de a maximális tudásúak közül is az lesz eredményesebb, aki a legcéltudatosabb, legfejlődőképesebb, és emellett ideális a bankroll menedzsmentje.

Ebből a szempontból vizsgáld meg, hogy a (B) kérdéscsoportban megtalálható válaszaid mely területen mutatnak hiányosságokat! Megnyugtatlak, hogy sem a játékerődet, sem a profivá válásod esélyeit nem mutatja, még csak megközelítőleg sem, viszont szerintem ebből a nagyon egyszerű tesztből is kiderül, hogy fejlődésed érdekében milyen irányokban és pláne milyen szinten érdemes a jövőben gondolkodnod, továbbá segíthet nevesíteni, hol érdemes keresned a fejlődés lehetőségét.

Ugyanakkor, mert mégsem ennyire egyszerű ez, van egy specialitása is a dolgoknak! Éspedig az, hogy a piramist a végén mégiscsak a csúcsára kell állítanunk, és elismernünk, hogy a játéktudás az a gyémántkeménységű eszköz, melyen ezt az egészet egyensúlyozod!

Legegyszerűbben: a játéktudásban benne van minden, de minden, abból, amit kiegészítésképpen leírtam, felsoroltam, és kielemeztem. Még másként mondva: bármelyik másik általam elemzett tulajdonság hiányában is lehetsz nyerő játékos, élvezheted is a kártyázást, azonban a megfelelő szintű játéktudás hiányában időtöltésed nem profi póker, következésképpen te sem lehetsz Pro.

Mivel a játéktudást illetően vastagon a tanulók közé tartozom, így kénytelen voltam egyéb területek tanulmányozásával behozni lemaradásomat, ezen ismeretszerzés közepette építettem fel a fenti elemzési rendszert.

Mint bevezetőm környékén utaltam rá, mára többféle személyiségfejlesztő anyag, tréning-típus, és mental coach létezik. Ezek közül számos hozzáférhető, és hasznosítható. A magam részéről ugyanakkor hiányoltam egy gyakorlatba átültethető egységes módszert, mely a pókerre koncentrálva, a fent leírt jelenségek feltérképezésével, receptek kidolgozásával, javaslatokkal, gyakorlatok ismertetésével segít abban, hogy a ,,Nyerő oldalon" találd magad.

Ha tehát eldöntötted, hogy fejleszteni szeretnéd magad, indíts az alapokkal: ami kezdetben nem különbözik egy általános fizikai állóképesség növelő tréningtől. Végezz lehetőleg minél több és intenzívebb aerob jellegű edzésmunkát. Fuss, kerékpározz, és ha módodban áll, ússzál. Ezzel javíthatod általános állóképességedet, valamint javítod tested és agyad vérkeringését, de nem utolsó sorban az egód ,,lefárasztásával" teret engedsz az későbbiekben közölt ismeretek hatékonyabb befogadásának.

A ,,Nyerő oldal - egyéni cselekvési terv alapjai" ismertetésére viszont majd csak akkor vállalkozok, ha a mostani első rész fogadtatása alapján erre igény mutatkozik.

music74