"Nyerő oldal" - Egyéni cselekvési terv alapjai - II. rész

Bevezető

Korábban időt és energiát nem kímélve annyit írtam, hogy csuda. Utóbb, többször végigrágva magam a saját gondolatmeneteimen arra jutottam, hogy a nagy fogadkozások, meg hangzatos címek ellenére én is, hasonlóan másokhoz ,,negatív megközelítésben" a hiányosságok oldaláról közelítettem meg az elemzett témát, vagyis kívülről néztem befelé. Mennyivel szebb lett volna egy az egyben felvázolni egy profi pókeres tudáselemeit, gondolkodásmódját, cselekvőségeit. Mégsem ezt az utat választottam. Jelentem: mert én sem vagyok profi másfelől szándékosan.

Azt gondoltam, póker sajátos fogalomrendszerének alapos, több irányú feltérképezése lehetővé teszi, hogy Önmagatokkal kapcsolatos fontos felismerésekre jussatok, és segíti, hogy külső intenciók nélkül is beleérezzetek korábbinál magasabb szintű gondolkodásmódba.

Amikor korábban kategorizáltam az aspirációs leakeket, vagy a játékosokat tipizáltam, lényegében statisztikai kategóriákat alkottam, az emberi viselkedés eltérő ismérvei mentén. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy az ember gondolkodásának természetesebb módja az emocionálisan racionális (vegyes) állapot.

Azonban amikor a pókerre, vagy egy profi pókeresre asszociálunk, és az ő döntéseit, vagy cselekvéseit képzeljük magunk elé, többnyire egy minden helyzetre kiterjedő kristálytiszta döntési stratégiát vizionálunk. Lehetséges, hogy azért vágyunk a ,,rendre" mert magunkban a letisztulatlan gondolkodást jelöljük meg a mindenkori tudásszint gátjaként.

Ez a vegyesség önmagában feszültséget teremt bennünk, amit aztán nehezen viselünk el, én azonban abban, ott látom a kutyát elásva, hogy szeretünk mindent leegyszerűsíteni és képletesen, vagy akár szó szerint is: a dolgok végére járni!

Tekintsük a cikksorozatomat egy térképnek, míg a póker profivá válást úgy, mint egy WSOP Main Eventre történő utazást. A starthelyek, az útvonalak, a járművek, lényegében az aspirációs és personalis kategóriákat szimbolizálják, melyeket alkottam, használtam. Különböző starthelyekről indulunk, értelemszerűen nem is egyforma járművekkel haladunk, és sorolhatnám, hogy mindenben nem egyezünk. Ami a példánkban megkerülhetetlen, az az, hogy előbb utóbb találkoznunk kell a Strippen. Nem fogok tudni egyenként senkit elvinni a célig. De függetlenül attól, hogy honnan indult, tudhatok segíteni abban, hogy a helyes irányba tartson.

Emlékeztek még, amikor ezt mondtam: a póker nem csupán lehetőséget teremt a fejlődésre, hanem elvezethet oda, hogy ha valaki megfelelő módon komolyan veszi, a teljes életszemléletét megváltoztathatja, és önmaga szellemi tevékenysége által érvényesülhet.

Nem azért írtam le, és nem azért osztom meg azóta is, cenzúra és önkorlátozás nélkül gondolataimat veletek, mert nagyobb tudású ellenfelekre vágyok, vagy hogy saját dolgom nehezítsem, hanem, hogy a fent idézett gondolatmenet alapján mind többen jussatok el oda, hogy önálló entitású, független emberek lehessetek, akikben munkál a kitörés, és felemelkedés vágya.

Ne egyszerűen jó lehetőséget lássatok a pókerben, hanem akarjatok szakítani azzal az életformával és szubkultúrával, amelyben eddig éltetek. Látnotok kell a tudás megszerzésének módszere és az életformaváltás közötti összefüggést, és hinni benne, hogy kettő egy és ugyanaz. Ez kezdetben nem könnyű, de Nektek menni fog!

Úgy emlékszem, hogy már említettem, hogy alapvetően tehetségpárti vagyok, és úgy gondolom, hogy akik a pókert ,,érzik", sikeresebbek lesznek azoktól, akik úgy ,,tanulják" játék fortélyait. Abban bízok, hogy azért is olvasod ezt a részt, mert te ilyen rejtett tehetség vagy. Nem olyan dolgokat kell magadhoz venned, amelyek teljesen idegenek számodra, hanem amelyek elvileg eleve benned vannak, csak valami módon aktiválni kell. Ha ezt az aktiválást elfogadod, te magad is tudod, hogy rendben lesznek a dolgok.

Javasoltam, hogy amennyiben fejleszteni szeretnéd magad, indíts az alapokkal: végezz aerob jellegű edzésmunkát. Fuss, kerékpározz, és ha módodban áll, ússzál. Megalapozod állóképességedet, és javítod tested és agyad vérkeringését.

Mondtam ilyet is, hogy az edzés által ,,egód lefárasztásával" teret engedsz az ismeretek hatékonyabb befogadásának. Ez az egó ez valami kulcsfogalommá lépett elő mostanában, és mindenki - amennyire lehet - ki szeretné iktatni!

Tulajdonképpen mi a baj ezzel az egoval? Viccesen azt is mondhatnám, hogy kb. olyan, mint én: szigorú, de igazságtalan! Szerinte egyszer semmi vagyok, máskor minden. Magyarul: vagy eltúlozza a jelentőségemet, felsőbbségemet hirdeti, máskor totálisan eljelentéktelenít, ami miatt fokozhatatlan mellőzöttséget érzek.

Mindkét magatartásnak következménye a részleges kommunikációképtelenség.

Mire figyelsz, kire hallgatsz, amikor úgy érzed neked van igazad? Semmi értelmét nem látod majd, hogy ,,baromságnak titulált" értékítéleteket hallgass. Ugyanez a reakció a ,,hagyjatok, semmi nem érdekel, szarul vagyok" állapotban. Azonban a kommunikáció megszakítása csak kísérőjelenség. A nagyobb baj az intellektuális blokkoltság. Információ: se ki, se be. Pedig mit is szerettél volna?

Egyből a csúcson lenni, minden hibától egy mozdulattal megszabadulni, és tökéletesen játszva: nyerni. Eleget sírtunk! Nézzük meg, hogy kell azt csinálni!

Motivációk - Cselekedetek

Ez az ego nem akarja hagyni magát! Néhány gondolat erejéig kanyarodjunk vissza hozzá! Amennyiben a célunk világos, a célt legjobban szolgáló cselekvési mintát utánozzuk és követjük.

Eldöntötted, hogy akkor póker profi leszel. Felmondasz a munkahelyeden, vagy az eddigi semmittevést címkézed át. Melegében közlöd a nagy hírt pár haverral, vagy nagyon helyesen megnyitod a blogodat, melyben, látom olvasom: nekiálltál ,,odafigyelve" játszani, és nyersz is. Elemzel, és handhistoryztol. Akkor te most profi vagy? Vagy ,,csak" egy közelítő tevékenységnek titulálható dolgot csinálsz?

Túl vagy tehát az ,,új időszámítás szerint" 10-20 sessionon, és mérleget vonnál. Ha eddig nem is volt baj az egoval, ezen a ponton tuti bajba kerülsz. Mit tud az ego? Leegyszerűsítve: önmagában sírni vagy nevetni! Neked meg a karriered objektív megítélése szempontjából célszerű volna ,,mentes" állapotba kényszeríteni magadat.

Amikor az ember saját korábbi tevékenységét ellenőrzi, valójában akkor sem mást tesz, mint keresi pszichéjének nyugalmát, annak megállapításával, hogy körülményeihez, és tehetségéhez mérten mindent megtett, miközben a végeredményt el tudja fogadni, vagy fel tudja dolgozni.

Az átlagember amikor ,,hibát észlel" a továbbiakban többnyire nem képes kordában tartani érzelmeit, és kiiktatni ,,önnön hibátlansága iránt táplált" vágyait. Énképe védelmében önkéntelenül és azonnal visszalépteti a rendszerbe az egot. Attól kezdve meg, mint tudjuk már nem képes objektíven megfogalmazni sem a preferenciáit, sem a maga viszonylatában befolyásmentesen megítélni tetteit.

Ezek miatt mára az általános vélekedés az, hogy a megfelelő kontroll biztosítására csak egy külső megfigyelő lehet képes, aki egy nagyobb tudású póker profi (coach). A coach azzal együtt képes totális szakmai kontrollt fenntartani feletted, hogy az önbecsülésedben kárt tenne.

Ez tényleg működik! Ezért nem szükséges vért izzadva újra feltalálni a fogpiszkálót. Én kardoskodtam a Pro Team tagság mellett, tehát a coachok kellenek! Nagyon is! De nem mindenhez.

Ahogy játszani sem fog a coachod helyetted, úgy ezt a fajta önfelülbíráló ,,piszkos munkát" is meg kell tanulnod elvégezni! Egy megfelelően kiforrott elemző tudás könnyen lehet a sikered záloga!

Magától értetődik, hogy amennyiben egy parti lefolyása a tiszta racionalitás keretein belül értelmezhető, a ,,megfejtéséhez" senki nem akar más utat keresni. Ennek kapcsán legtöbbször azt is pontosan tudjuk, hogy amit a parti elemzéséről tudunk, azt mióta, kitől tudjuk, és ha elég kíváncsiak vagyunk azt is megtudjuk, hogy aki nekünk elmondta, Ő kitől tudja!!! (ez sokszor jobban érdekel bennünket, mint az, amit érdemi infoként megosztanak velünk...vajon miért is.....?) Ebbéli véleményünk ezután másoknak is elmondható, és mivel pontosan ismerjük az eredményre vezető világos gondolatmenetet, elmondásaink alapján ugyanezt az infót akár kívülállók is tudják hasznosítani. Ebből fakad a logikus, racionális gondolatmenetek óriási népszerűsége, és megkérdőjelezhetetlensége.


A fent leírtakkal szemben a ,,Nyerő oldal" nézetrendszerében nem egy-egy konkrét esetben keresem a lépéseim helyességét, hanem hosszú távon, döntéseim összességében, uram bocsá egész pókerkarrieremet (bankroll menedzsmentemet) figyelembe véve.

Filozófiám szerint szituáció adekvát helyes döntés, mint olyan nem létezik, és egy adott lépés helyessége vagy helytelensége csak hosszabb távon vizsgálható. Totálisan kisarkítva: bármelyik partiban lehet akár totálisan rossz spotokkal is többet nyerni egyszer-egyszer, mint a legjobbnak vélelmezettel. Viszont hosszú távon mégis a helyes stratégiát alkalmazva leszünk eredményesek.

Egyébként is, a kívülről ránk erőltetett rendszereket nehezebben tudjuk gondolkodásunk részévé tenni, mint amit saját magunk fedezünk fel, merthogy eleve kétségeink támadnak a forrást illetően!

Akkor most mit mondtam ezzel?

Azt, hogy az a javaslatom, hogy gondolkodásod és ennek megfelelően cselekvésed, ne racionális legyen, hanem lehetőleg zseniális. A racionálissal szemben bármikor felhozhatók ,,racionálisabb" érvek, a zseniális ellen azonban nem. A zseniális nem mindig racionális, de stratégiailag és taktikailag maximális, miközben asszem, hogy most nem érted, hogy mi van.

Nyilván bajban vagy, mert a racionális gondolkodás minden erővel igyekszik száműzni a nem mérhetőt, a nem magyarázhatót, de elsődlegesen azt, amiről nem tudjuk, hogy honnan tudjuk...

Vagyis magunkban negligáljuk, leírjuk, mellőzzük a misztikumot. Pedig a korlátozottan misztikus (intuitív-zseniális) gondolkodás nem zárja ki a racionalitást. Nem kérdés, hogy az emberben mindkét megismerési mód egyidejűleg jelen van: a természet úgy alkotta meg ítélőképességünket, hogy két alapvetően ellentétes megismerési, gondolkodási mód keverékéből álljon össze. Maga az ember nem képzelhető el egyik nélkül sem. Van, akiben az egyik erőteljesebb, van, akiben a másik. Ám mindnyájunkban jelen van mindkettő. A hosszú távú eredményesség szemszögéből mélyreható különbség van aközött, ha tudod, miért teszel valamit, vagy ha nem tudod, mi okból de ugyancsak teszed. Első esetben egy következő hasonló szituációhoz tudsz alkalmazkodni, utóbb meg nem.

Hogyan ismerd fel magadban a zseniális/intuitív gondolatot, gondolatmenetet? Nem könnyű erre kapcsiból lökni választ, mert gondolatainkat nem figyeljük meg, azok eredetét nem kutatjuk. Jelenbeli gondolkodásodat eleve meg sem tudjuk figyelni, csak a gondolatmenet eredményét tehetjük utólag gondolkodásunk céltárgyává.

Én azt az egyszerű, és mindmáig cáfolatlan teóriát állítottam fel, hogy az a gondolat, melyet képes vagyok irányítani, többször elővenni, átrágni, azt racionálisnak tekintem. Amelyik felbukkan és ,,ott van" az lehet ,,zseniális", vagy szerényebb jelzővel: ,,intuitív." Azután: míg ez utóbbi ,,egymozzanatú", addig az első jellemzően ,,több lépcsős" szokott lenni. Ebből következően a racionális üzemmód esetében a séma továbbgondolással fejleszthető, intuitív/zseniális gondolat a továbbgondolást taszítja, és egymagában ,,helyet, keres magának." - és javarészt azonnali cselekvőséget eredményez.

Ha most azt mondom, hogy az első két rész arról szólt, hogy az ilyen rapid módon meghozott, józanész rovására meghozott döntések, cselekvőségek nagy átlagban a leakek tárházát gyarapítják, akkor nem tévedsz. De a profi éppen attól profi, hogy nem csupán érti, hanem érzi is a pókert! És máris dupla előnyben van veled szemben.

Ha fel szeretnéd venni a kesztyűt, képesnek kell lenned azonosítani a gondolkodásodat, kezdetben a játékot követő elemzés alkalmával, majd visszaható módon a játék alkalmával is. Ez legyen a kiindulópont. A korábban leírtak alapján tehát leltározhattad a gondolkodásmódbeli (mentális) hibáidat, és inkább vegyél magadra kettővel többet, minthogy egy kimaradjon. De megbirkózni nem egyedül kell velük. Mivel nem mindenki kap helyet pro Teamben, marad a sufni tunning megoldás.

Mester és Tanítványa

Valahol idéztem egy tanulmányaimból felsejlő latin mondást: tres faciunt collegium. Kb ennyit tesz: ,,három fő alkot csoportot". Fogadd ezt el a Nyerő oldal egyik vezérelvének! Magadon kívül, még két személyre lesz szükséged! Egyiket kérd fel Mesterednek, másikat fogadd el Tanítványodnak!

Tehát keress valakit, akiben bízol, és aki benned is bízik, és ,,szakmailag" ha kicsit is, de feletted levőnek érzed. Ő lehet a Mestered. A számodra fontos tudáselemek birtokosa, aki új birtokost teremt. Aki akkor végzi legjobban a dolgát, ha megmondja, hogy hol, milyen formában található a tudás. Ezen felül, amennyiben szükséges megmondja, hogy a megszerzett tudással mit lehet kezdeni.

A másik kapcsolatban megfordul a dolog, és Te magad válsz a fentiek szerint Mesterré!

Nem fogok belemenni pedagógiai elméletekbe, de a módszer kifejezetten alkalmas pókerhez hasonlatos (vegyes karakterű) ismeretek egyéni fejlesztésére, és hatékonyabb más rendszerektől. (Attól vegyes karakterű, hogy a racionális döntések végrehajtását emocionális elemek befolyásolják.)

Ebben a felállásban egy-egy feladat megoldása örömet tud szerezni akkor is, ha külön jutalom, megerősítés nem jár érte. Egyszerűen hasznosságérzést generál, amikor arról van szó, hogy élvezzük, hogy képesek vagyunk valamire, aminek a hasznát nem kizárólag mi magunk élvezhetjük.

A Mestertől eltanult ismeretek arra tesznek képessé, hogy asszociációk útján újabb és újabb tudáselemeket kapcsolj össze, melyeket szabadon átformálva továbbgondolva a Tanítványodnak közvetíthetsz. Ráadásul csak olyan ismereteket vagy képes átadni, csak azt tudod elmagyarázni, amit te magad is megértettél, elsajátítottál, és amit tényleg tudsz! (A.)

A Tanítványod kérdéseit meg kell majd válaszolnod. Ez a kreatív gondolkodásodat erősíti, azzal, hogy eredeti, mások megoldásaitól különböző válaszokat leszel kénytelen adni a problémákra. Pl. sokszor a Tanítvány kevésbé befolyásolt gondolatvilága hoz új impulzusokat a rendszerbe. (B.)

A saját játékod utólagos elemzéséhez, ellenőrzéséhez az elsőként leírt (A.) gondolkodásra van szükség, míg az elemzést követő hipotézisek, új verziók felállításához (a játékod javításához) intuíción alapuló ötletekre (B.). A kreatív gondolkodásnak ez a kevert rendszere az alkotó intuíciót középpontba állító elképzelés.

Ki legyen a Mester?

A Mester tudása, gondolatvilága meghatározza, hogy mekkora fejlődésre számíthatunk a folyamat végén. A Mesternek fő szerepe van abban, hogy a tőle, vagy a tőle függetlenül szerzett információt miként rendszerezzük és értelmezzük. Az új tudásnak mindig a már meglévőre kell épülnie, ezért folyamatosan meg kell erősíteni a már tanultakat. Ezt a célt kitűnően szolgálja, amikor mi magunk adjuk tovább a Tanítványunknak.

A Mesternek tisztán kell látni a célokat: mindig úton kell lenni, és nem bolyongani! Valahonnan valahova tartani! Mondjuk: veled együtt Vegasba a WSOP-ra!

A Mesternek megvan, ami neked nincsen: hasznos tapasztalat. Amíg erre szert tett, idejébe és pénzébe került! Ezért kell a tanulás árát nekünk is fizetni, és ezért nem lehet gyorsan tanulni.

Az egész ott kapcsolódik az eredeti szándékomhoz, hogy ezzel megtalálhatod az önkifejezés módját, megteremtheted a lehetőséget, hogy a barátodat, ,,kollégádat" szolgáld, kreatív energiáid értékként kerüljenek felszínre! Erre ideális rendszer a (Mester - Tanítvány - Én magam) hármasa. Ha van miért, mindig dicsérd Tanítványodat, Mesteredet, hisz rajtuk keresztül dicséred magadat. Minek utána a céljaitok azonosak, a kooperációtok elősegíti az eredményességeteket.

Amikor úgy érzed, hogy valakivel a legjobb pillanatban találkoztál, vagy bekövetkezett egy olyan találkozó melynek kapcsán szerencsésnek, boldognak érzed magad, tájékozódj ki az illető, és ha van rá mód, kérd fel az embert Mesterednek. Ha Ő kezdeményez, fogadd el az ajánlatát. Ha régóta motoszkál a fejedben hasonló valakivel kapcsolatban, ne habozz kapcsolatba lépni a kiszemelt személlyel.

Ha elutasító, vagy nem gondolkodott tanítvány fogadásán, mutasd meg neki az írásomat, vagy saját érveiddel győzd meg. Soha semmiben ne kérd segítségét ingyen és csak önmagaddal szemben legyenek elvárásaid. Ha már van a Tanítványod személyére is javaslatod, vagy felkérésed, oszd meg vele. Tisztázzátok, hogy mit és hogyan vagy jogosult megosztani a Tanítvánnyal. Természetesen légy korrekt, és állapodjatok meg a feltételekről, alakítsátok ki az együttműködés kereteit...megvannak erre nézve a kialakult sémák, szükség esetén írásbeli megállapodások, ha valakit érdekel, tudok ez ügyben tájékoztatást adni.

Te, mint tanítvány!

Keress egy részterületet magadnak, amelyet még senki sem fedezett fel, vagy amely terület érdekel, és kézre áll. Ez lehet egyszer? dolog is, lényeg, hogy ezen keresztül olyan információkat tudhass meg, amelyeket más nem tartott fontosnak. Mélyedj el benne, ha eközben megfejtesz egy titkot, azt elemezzétek ki, beszéljétek meg, dolgozzatok közösen a témán. Igyekezzetek igényesen rögzíteni, leírni a gondolataitokat. Extrém esetben csinálhattok róla Power Point bemutatót, vagy videót.

Az új tudásodat rendszeresen és tudatosan alkalmazd az újonnan felmerülő szituációban!

Vigyázz a bárki számára elérhető tudással, információkkal nem lehetsz versenyképes. Egész addig maradsz ezeknek az akciók szintjén, míg a nem veszel részt aktív szellemi tevékenységekben.

Az internet könnyedén hozzáférhető és félreérthető információk tömegének a forrása. Az információbőség persze jó, de ha a sok információ nem áll össze rendszerré, vagy hibás rendszereket alkot, az nagy mértékben dezorientálhat. Elhomályosul a határ a hasznos és haszontalan, a fontos és a lényegtelen között.

A sok információ felvétele igényli, hogy leegyszerűsítsd a valóságot. A közkézen forgó ,,elméletek" nem pusztán információkat közvetítenek, hanem értelmezési sémákat adnak. Ha a terjedelmük szűkös: kimaradt a következtetések azon, hosszú láncolata, amely igazán gondolkodásra késztetne. Kerüld ezt a hibát. Légy alapos!

Ha kész a csapat: légy a motorja, légy hyperaktív! És légy szorgalmas is: ne veszíts el olyan időt, melyet számodra hasznos dologr fordíthatsz.

Bátran fordulj Mesteredhez, és tanuld meg, hogy ereje van annak, ha meghallgatnak: önbizalmadnak, önbecsülésednek szárnyakat ad.

Rövidesen megtapasztalhatod, hogy képes voltál olyat megtanulni, amire eddig nem tartottad képesnek magad. Mielőtt megüdvözülnénk, térjünk vissza a valóságba!

Póker avagy: Blöffölök és megadom.

Van ennek a fenti alcímnek valami értelme? Ránézésre nem sok. Amikor rendet akarunk teremteni játékunkban, az egyik legnagyobb nehézséget hibáinkhoz való hozzáállásunk okozza. Utaltam rá, hogy akad egy tudáselem, mely a profik számára evidencia, mások meg azt sem tudják, hogy létezik hasonló, pedig a nyerőket jócskán az átlag fölé emeli a dolog. Ez pedig a ,,kihagyott lehetőségek tényével" való utólagos szembenézés képessége.

Ez valami olyasmi, hogy amikor a profi számára kikristályosodik egy új törvényszerűség vagy elsajátítanak egy új ismeretet, akkor amennyire ez módjukban áll, egész addigi pókeres filozófiájukat átpasszírozzák ezen az új filteren. Session-jeiket, vagy kulcsfontosságú partikat megfeleltetik ezeknek az újsütetű elveknek, és visszamenőlegesen átgondolják a lehetséges következményeket.

Ennek az a rövid lényege, hogy amikor ezt megteszik, tét nélkül elemzik ki a jövőjük érdekében a múltat. Sokat tanulnak, és spórolnak ezáltal! De jó nekik! És nekünk hova célszerű helyezni evickélésünk során a hangsúlyt?

Maradjunk az alcímben idézett blőd példánknál. Adjuk meg SB-ből a shortstack BB allinjét floppon, hulladék cardokkal és integessünk, amint elhúzzák az orrunk előtt a kasszát. Ha ezt az esetet handelemzés során elővezetjük, jó százalékkal beshippelünk pár idiot jelzőt. És az lesz a miénk.

Mára ott tart a pókerelmélet, hogy célszerű a hosszú távon nyerőbb stratégiát választani akár a rövidtávon jelentkező hátrányok elviselése képessége mellett.

Ha tehát megadunk 40 BB-ből 5-11BB-t, felbátoríthatunk még akár middle stackes playákat is arra, hogy velünk szemben range-ük aljával value bet shove-oljanak. Ebben nem az az újszerű, hogy imidzset építünk, és metagamezünk, hanem, hogy tesszük ezt olyan játékhelyzetben, amikor nem csupán a vakok vannak bent, (vagyis lightan lopunk,) hanem amikor tudjuk, hogy később nagyobbobb raise-ket, vagy akár full stackkek allinjét szándékozunk a későbbiekben snapcallozni. Tehát a konkrét partit, mint olyat simán beáldozhatjuk előrehaladott elméletünk sikerre vitele érdekében. A póker evolúciója tehát röviden: indult a feszes a helyes mondattal, jött a light betek korszaka, ma meg már a light calloknál tartunk. Okkal feltételezem, hogy akadnak akik még előrébb.

A pókernek szerencsére megvan az a különös jellegzetessége: hogy aki részt vesz egy adott leosztásban, az a parti történéseit a saját szemszögéből érteni véli, de ha nem, akkor sem vallja be! Ugye az ego már megint!!! Ilyen módon aki nem lát tovább az adott parti határain, az a fenti callt látva szentül meg lesz róla győződve, hogy egy idióta mániaccal van dolga.

Értelemszerűen nem minden alkalommal a fentiek szerint járunk majd el callozáskor, hanem többször lesz, amikor valóban showdown képes lapokat dobunk középre. Ez ügyben a leghelyesebb egy megfelelő arányú keverék stratégia követése. Amikor tehát arról beszélünk, hogy adott döntésünk mennyire helyénvaló, akkor nem az egyes döntés helyességét, eredményességét kell elbírálnunk, hanem a döntéseink összességét érdemes vizsgálnunk: egész pontosan, hogy illeszkedik-e az optimális kevert stratégiát megtestesítő arányokhoz. Ilyen értelemben bizonyulhatnak az egyedileg bizarr lépéseink ,,szisztémánk" részeként nagyobb arányban helyesnek.

Vagyis húzásod attól lesz zseniális, ha a konkrét cselekvőséget ebben a rendszerben el tudod helyezni, és mindig tudod, hogy aktuális lépésedet póker cél/eszköz rendszered mely elemei érdekében milyen arányban tetted.

(Amit egyébiránt a fenti okfejtésből még érdemes megjegyezni az tán annyi, hogy nem célszerű lebecsülni egy-egy meghökkentő, elsőre értelmezhetetlen, vagy oda nem illő információ jelentőségét.)

Nem hagyhatom magára a fenti gondolatsort, mert pont ez fog elvezetni az egyik leglényegesebb meglátásomhoz, miszerint:

A Profi, avagy a stackem vagyok.

Amikor chipleader vagy 80-100 BB-vel, azt szokás mondani, hogy van tered a játékra. Dobnak amikor rápusholsz valakire, vígan callozol, hisz coverolod a kisebb stackeket, bátrabban lopkodsz, 4 bet squeezelsz: azaz megelevenedik a játékod. (A. játék) Ilyenkor a stackedet gondolatban felosztod ,,gondosan őrizni" és ,,nem fáj elveszíteni," részre. Ezt a fajta bátor játékot addig folytatod, míg a ,,nem fáj elveszíteni" rész el nem kopik, vagy amíg marad ellenfeled. Lényegében öntudatlanul is úgy kezdesz játszani, ahogyan egyébként is célszerűbb volna. Ha történetesen elveszted a stack ,,fölét" akkor visszaállsz a korábbi biztonsági játékodra, és azzal próbálkozol tovább. (B. - C. játék) Márpedig ha profi barátodra tekintenél, akkor látnád, hogy ő stack mérettől függetlenül mindenkor a bátornak nevezhető (A.) játék variánsait játssza.

Ha eddig figyeltél, akkor nem fogsz meglepődni azon, hogy a Profi, attól profi, hogy holisztikusan, bankroll menedzsmentben gondolkodik, gondolkodásának alapegysége a session: tehát elsődlegesen ennek eredményes végkimenetele érdekében tevékenykedik, és számtalanszor tudatosan ,,ad fel" partikat a kevert stratégia hosszú távú eredményességében bízva.

Játéka legtöbbször olyan zseniális szakaszokból áll, amikor pontosan tudja, mit és hogyan tegyen, nem töri fejét az elkövetkező akción, hanem egyszerűen csak csinálja, amit kell, és amiben messzemenőkig, és mindenkinél jobban hisz.

Ilyenformán az idealizált játékos kivonja magát a ellenfele fennhatósága alól, és kitér akciói, cselei elől: már nem lélektani erők vezérlik a viselkedését, hanem puszta matematikai elvek. Játéka az optimális stratégiát követi, abban nem szerepelnek többé szétválaszthatóan sem tudatos, sem tudattalan elemek. Nem végez más tevékenységet, sokszor zenét sem hallgat, nem főtevékenységként, és főleg nem csak úgy mellesleg pókerezik. Hanem Pókerezik.

Ha őt szeretnéd utánozni, tanulásodban eredményekhez kötődj, játékban a bankrollodhoz, és az Időhöz.

music74