Szilvia balladája

[Jóváhagyásra vár !!!]

Süppedő szőnyegen Szilvia lépdel,
Várja az édes meglepetés,
Illatos éjjelen titkokat érlel,
Vetkezik, köntösét szaggati széjjel,
Vajpuha ágyba siklani kész,
Reszkető pulzussal, szökkenő vérrel.

Szilvia volt az a szépszemű lányka,
Ki reppent az égre a hinta ha vitte.
Szilvia száradó, korhadó bárka,
A semmi a léte és koppan a szíve.

Vajpuha matracon Szilvia lebben,
Fogja a párja, reszket az éj.
Csusszan a paplan, része a kegyben
Pontosan annyi mint hegynek a hegyben.
Súgja a párja, itt sose félj,
Mert aki nincs ma itt, hadd epekedjen.

Szilvia volt az a szépszemű lányka,
Ki reppent az égre a hinta ha vitte.
Szilvia száradó, korhadó bárka,
A semmi a léte és koppan a szíve.

Szilvia sikkant, a körme meresztve
Csap le a mellre, pattan az ér,
Szabja selyem huzatát, esze vesztve.
Reccsen az ajtószárny, itt van a férje
Szilvia teste már kéjt sose kér,
Lobban a lángnyelv és loccsan a vére.

Szilvia volt az a szépszemű lányka,
Ki reppent az égre a hinta ha vitte.
Szilvia szárnyaló, kósza madárka,
Ma szárnyal a lelke, hogy égbe röpítse.