kiski naplója 540. bejegyzés

Frtk és Bélabácsi első lett, and217 a harmadik, én meg a hetedik. Sajnos én nem a wórmápon, hanem a déjli szörti grandon. És az élet súlyos igazságtalansága, hogy majd 1700 emberrel többet vertem meg, mint ők, és mégis csak a töredékét kaszáltam. Biztos az van a háttérben, hogy elnyomnak engem, mert néger vagyok. A gyerek tavaszi szünetbeli hazarepülését legalább megkerestem.

Az utóbbi napokban a bal vállam nekiállt kommunikálni velem. Mivel beszélni nem tud, rövidebb-hosszabb sajgásrohamokkal morzézik. Olyan harminc éve olvastam valahol, hogy a teherautósfőrök bal válla reumásodik, mert azt csapatja a lehúzott ablakon bevágó menetszél.
Mint az egészségére ügyelő komoly ember azonnal letettem a kamionsofőri karrierről. Még mit nem, hogy az én vállam is tönkremenjen? És ennek ellenére. Pedig egy perc nem sok, annyit nem ültem teherautó volánjánál.
Az ilyen olyan, hogy fázik. Ha hideg van, ha meleg van, fázik. Amikor már annyira fázik hogy fáj, akkor felébredek. Tegnap lefeküdtem fél négykor, héthúszkor már a konyhában káromkodtam az én harmatos lelkű nejem leghökkentebb elképedésére, mert ugye 11 előtt nem szoktam életjeleket mutatni, főleg nem ilyen vulgárisakat. Ma meg háromig néztem a wórmápot, és tessék, nyolckor itt kukorékolok. Szerencsére teljesen alkalmas vagyok a délutáni szunikálásra, nem zavar a napfény, a zene, a köröttem mászkáló népek prézsmitálása, így a napi 8-10 órámat azért összehozom valahogy mégis.

De ez egy multivállfájás, mert nem csak a hidegtől kapok ékesszólást, hanem a hirtelen mozdulatoktól is. A mai napig meglehetősen büszke vagyok arra, hogy valaha, még az NB1 ifiben voltam a korosztályom egyik legjobb kapusa, tehát tegnap az elvárható legszebb mozdulattal vetődtem a medanszban a fiam által hajított strandlabda után. Hirtelen magasba vágódó bal kézzel. És még csak a labdát se kaptam el.
Azt hiszem ideje berendezkednem a hebrencs ugrabugra helyett a karosszékben üldögélésre, kockás pléddel a térdemen. Megtanulok majd három rossz viccet, amit minden alkalommal elmondok, amikor valami ember óvakodik a közelembe, és fejhangon vihogok hozzá. Vagy pátriárkai pózt veszek fel, s mikor reggelente gyermekeim elibém járulnak kezemet apolni, részletesen beszámoltatom őket a dolgaikról, s iszonyat múltszázadi tanácsokkal látom el őket, melyeket egyetértőleg bólogatva kell végighallgatniuk, ha jussolni akarnak a végrendelet szerint. Ez esetben nem posztópapucs és kockás takaró, hanem szőrmebélésű lakkpapucs és halványszürke gyapjútakaró dukál. Asszem csokornyakkendő és nadrágtartó is lesz.

Az ohájói pálinkafrm ügyében jelzem Bgbss harcostársnak, s mind a többieknek, akik jönni kívánnak, hogy kezdhetik pénzzé tenni a vagyonukat. Igaz, a vállfájás projekt arra indított, hogy tekszaszra cseréljem a festői ohájót, mert ott meleg van télen is. A dolog egy olyan 800 millióból összehozható, bár ahogy a forint állapotát nézem, lesz az egymilliárd is hamarosan.

Addig is itthon nekilátok baszkurálni pártunkat és kormányunkat, hogy adjon nekem pénzt kiépíteni egy etetőszervezetet, hogy ne akkor kelljen kapkodni, amikor beüt a ménkő. Sajnos tartok tőle, hogy egy olyan szervezetnél, amelyben már az ifjúsági tagozatba is belépési feltétel, hogy a tagjelölt bemutassa a nagypapa ellopott szemfödelét, nehéz lesz sikert elérnem, de bízom magamban, mert azért szívós egy dög vagyok.

*** 86377 ***