kiski naplója 541. bejegyzés

Uram, Teremtőm, Világok Atyja, hallgasd meg könyörgésem!
Kérlek Uram, hogy ne javuljak, mikor felülről megyek be! Nem kell, köszönöm, elegendő volt az a kegyelem is tőled, hogy eleve jobb lapot adtál a kezembe! Fordítsd el tőlem jóságos pillantásod, annyi remek pornóoldal van a neten!

MÁS

Még egy gondolat a válságról.
Hosszú éveken keresztül kemény kézzel tartottuk a forint árfolyamát a 250 körüli eurószinten. Kemény és igazságos kormányunk, független és szakértő jegybankunk ezzel úgyszólván lehetetlenné tette, hogy bármit is el tudjunk adni külföldre. Vásárolni azt tudtunk onnan.
A vállalkozások emiatt folyamatos forgóeszköz-hiánnyal küszködtek, amiket hitelekből kellett fedezniük. A hitelterhek miatt kevés jutott a fejlesztésre, bővülésre, piacszerzésre.
Hát most itt állunk a 300 feletti euróval, és képtelenek vagyunk kihasználni a lehetőséget, mert már alig van aki kihasználhatná.

Hogy triviális példán mutassam. Mondjuk krumplit termelek. A vetőburgonya, a föld előkészítés, növényvédelem, munkabérek és terhei kilónként 70 forintot visznek el tőlem. Ha a krumplit a pirézek 25 centért veszik meg tőlem, a 250 eurós árfolyamnál 62, a 300-asnál 75 forintot kapok. Vagyis függetlenül attól, hogy mit csinálok, az árfolyam szerint vagyok balek vagy jólmenő krumplibizniszmen.

MÁS

Ma megint a városba kellett mennem. Kommunikációs és média ügyekben talpaltam, mert kezdtem mélyen elkeseredett lenni, hogy nincsen egy ojság vagy egy tévé, amelyiket érdekelné, hogy ebben az országban kisemberek éheznek. Illetve az még érdekelné őket, ha be tudnám juttatni a kamerát a proszektúrára.
Ami végképp elvette a kedvemet a médiától, az a Mikulásgyár nevű szélhámosság volt. Pár éve, a szokásos karácsonyi Élelmiszercsomag Akciónk örvén felállítottunk a Hősök terén egy 150 méter hosszú, 12 méter széles sátort. Ezt 2 méter magasságig megtöltöttük kajával. Ami olyan 2500 köbméter (3000 tonna) élelmiszer volt. És jöttek az ország minden részéből az iskolák, vitték 20.000 gyereknek az ennivalót. Kíváncsi volt ránk a Nap-kelte és a TV2, egy-egy stúdióbeszélgetés erejéig.

Mellettünk 50 méterre felállítottak egy 15 méter átmérőjű plexi félgömböt, kivilágították, berendezték. És naponta 200 darab rádió és tévéhirdetésben reklámozták, mint az ország legnagyobb jótékonysági rendezvényét. Körötte tülekedett az összes tévéállomás, újság és rádió. Riportolták őket ezerrel. A Mikulásgyár abban az évben összesen 7 tonna élelmiszert, játékot és használt ruhát gyűjtött össze. Reklámra elköltött megközelítőleg 15 millió forintot. Amiért vehetett volna 1 tonna húst, és megetethetett volna egyszer 6000, vagy egy héten keresztül naponta 600 szűkölködőt.

Aztán megrendeztük októberben a Jótevő Hetet. A Mikszáth tér környéki éttermek összefogtak, és egy-egy napi bevételüket felajánlották nekünk. ERzekre a napokra összeszerveztünk jó 60 darab címlapképes sztárt, akik vállalták, hogy beállnak pultosnak, felszolgálnak eltársalognak a vendégekkel. Iszonyat médiaelőkészítés után megjelent a TV2, akik csináltak egy riportot a saját műsorvezetőjükkel, de az akció és az alapítvány nevének mellőzésével, a nyóckeres Helyi Téma és a kerületi újság.
A különféle sztár- és női magazinok arról is hírt adnak, ha egy Z kategóriás sztár sárga cipőt húzott, de ez egyiket se érdekelte.

Szóval a magam részéről lemondtam arról, hogy kitaláljam, mivel vehetem rá a médiát arra, hogy foglalkozzanak a problémakörrel, s ezen belül velünk. Lássuk inkább, mit kezdenek ezzel a szakemberek. Jutnak-e ők ötről hatra? Szóval ezügyben voltam ma a kilencben. (Hogy milyen szépen rendbetették a Ferenc teret és környékét, elképesztő. Tetszik.) Na, itt megkértem negyed hatkor a főkommunikátort, hogy nézzük meg válaszolt-e valaki az OPHU-n.
Hát nem.

Így aztán hazafelé jövet nem mentem oda. Meghalt volna a Zappa? Volt-nincs?
Tulajdonképpen jól indult az évad, szép teleházas versenyekkel, kamerás asztallal. Aztán elhalt. Én elég keveset ugathatok persze azzal a havi egy alkalommal, mikor letévedtem, de ez az egy alkalom azért hiányzik.
Amióta a nagy nevek inkább a pénzkereséssel törődnek (s lássuk be, egy 25 fős, 3K-s verseny nem éppen Luigiék szintje), mert a városban, s vidéken is számtalan jelentősebb verseny van, elvesztette az alapvarázsát a klub. Kopi leszállt a pulpitusról, s ezzel elveszett a hangulat maradéka is.
Pedig hát van néhány arc, aki hiányzik. nem sorolnék neveket, senkit nem akarok megbántani, hogy esetleg kifelejtem.

Lehet hogy mégis tartok egy medanszos bulit.

Aláfestő zene: The Spencer Davis Group - She Put the Hurt on Me
Ajánlott irodalom: Rugby - A domb

*** 86579 ***