kiski naplója 715. bejegyzés

Örök, soha nem lankadó hímsoviniszta lelkesedéssel köszöntöm ma a Nemzetközi Nőket!

Gyermekkorban mekkora élvezet volt megrángatni a copfjukat, és pláne hogy anélkül lehetett őket elverni, hogy félni kellett volna a visszaütéstől. Szépen, alárendelt fizikai szerepüknek megfelelően elbőgték magukat, amin állati jót lehetett röhögni.

Aztán meg a kamaszkorban, amikor ráébredtünk arra, hogy a lányok nem csak fizikailag terrorizálhatók, hanem van nekik egy olyan funkciójuk is, amely a leghasznosabb földi teremtményekké emeli őket! Nem, nem arra gondolok itt, hogy szeretni lehetett őket, meg hogy sétálni velük és moziba menni. Ezek, mint az összes többi dürrögési rítus, azt az egyetlen célt szolgálta, hogy bejussunk valahogy a bugyijukba.
Ha a stratégiai célhoz elengedhetetlen, hogy szerelmet valljunk, áriázzunk és szeressük a Bee Gees-t, hát megtettük, mert a férfiféle ember semmi hazugságtól nem riad vissza, hogy megismerhesse egy leány elsődleges értékeit.

Mindezen törekvéseink során folytatólagosan hitettük el a közelünkbe kerülő valamennyi nővel, hogy minket érdekel, ő mit akar, hogy akarja, hogy a problémáival együtt érzünk, élünk. Pedig éppen csak annyira foglalkozunk ezekkel a lelki marhaságokkal, amennyire egy férfitársunk problémáival is. Illetve annál intenzívebben, minél erősebb volt a kangörcs - mert a valamit valamiért elve még akkor is érvényesül, ha arról a szerződő felek nem tudnak.

Aztán eljön a házasodás alkalma, amikor a nő, mint egykori kizárólagosan szexuális alany, átlényegül társsá. Az hogy ebbe a nő mit képzel bele, az ő dolga. A férfi részéről azonban iszonyat sebességgel veszít a szexuális vonzerejéből - tekintve hogy az már ki van fizetve, és sajnálatos módon a dürrögési és hajtási kötelezettségek megszűnése lankasztja a hevet. Viszont nyer az ügyleten az ember valakit, akivel közösen megélve könnyebben elviselhetőé válik az élet.

Az a mondás, hogy a házasság társulás olyan problémák elviselésére, melyek nélküle nem is léteznének, marhaság. A késő ifjúkori és kora középkori élet számtalan olyan problémával jár, melynek létezéséről eladdig a férfiembernek tudomása sem volt. (Vö.: egy jó edzést követően olyan izmaink fájnak, amelyekről nem is tudtuk, hogy vannak.) Szóval a férfinak olyan 25 éves kora körül elkezd lelke lenni. Lelki problémái. Ha időben nősül, akkor a lélek nem jön elő. És ami nincsen, az nem is fáj.
Ezért gondolja a nős férfiember, hogy a nősségi állapot nyűg.

És a nő ezen a ponton kezdi megérdemelni, hogy megnőnapolják minden évben. Mert innentől kezdve kvázi ingyen kefél, ingyen mos, főz, takarít és lát el 24/24-ben mentálhigiénés szolgálatot amellett a szerencsétlen mellett, akinek a lába alól kiszaladt a macsószőnyeg, és meglehetősen kiszolgáltatottan fekszik a padlaton a maga pőre - s mint ilyen, egyáltalán nem gusztusos - valójában.
Hogy elfelejtessük a nővel ezt a pondrót, évente egyszer meggálánsosítjuk magunkat, és viszünk virágot, vacsoragyertyát, és ha fussa, akkor egy görbe estét az Elegáns Helyen.

Na, aztán meg a következő misztérium, az anyaság. Hát lássuk be, ez azért egy állati nagy trükk! Hogy egy semmire se való sejttenyészetből olyasmit csinálni, ami lát, hall, érez, mozog, nem semmi teljesítmény. Úgy adagolni ehhez egy csomó hormont, tápanyagot, hogy például balról a háromszázhatvanmilliomodik sejt kezdjen lábkörömmé specializálódni, még akkor is elismerésre méltó teljesítmény, ha ezt a trükköt azért a mezei pocok nősténye is precízen ugyanígy tudja.
Mert ha beleszakadunk is, mi férfiak erre képtelenek vagyunk.
Ehhez a bulihoz kellő izzadás és halálhörgések közepette szolgáltatunk összesen egy fél sejtet, oszt annyi.
Megfizethetetlen képesség és teljesítmény, tehát a csokor vásárlása közben fusson át a neandervölgyi agyunkon, hogy ettől nő a nő, és nem a faékhez hasonlatosan egyszerű, kamaszkori kéjfantáziás tevékenységeitől.

A nő más. Belül, kívül egyaránt. Soha a büdös életben nem fogja egy férfi felfogni, megérteni miben, hogyan és miért más. Valahol összefüggésben van ez azzal, hogy hát mert nő. Lehet hogy ettől nem lettünk okosabbak, de vannak dolgok, amiknek csak a belenyugvásszerű tudomásulvétele lehetséges, mert tudományos bizonyítékok nem szerezhetők.
Így vagyunk Istennel is. Aki hiszi, nem keres rá bizonyítékot, csak az aki nem hiszi.

Hát én hiszem a nőt.