kiski naplója 731. bejegyzés

Első fejezet

melyben hősünk életében új távlatok nyílnak, de rosszul alszik.



Mindig arra vágytam, hogy valami újat csináljak, olyat ami senkinek még eszébe nem jutott. És ahogy töprengtem, gyötörtem az agyamat, lassan formálódni kezdett a forradalmi ötlet. Mi lenne, ha belevágnék egy olyan vállalkozásba, amely arra alapul, hogy azoknak az embereknek, akiknek nincs módja, kedve, ideje vagy tehetsége rendes ennivalóhoz jutni, némi pénzmag ellenében ételt juttatna? És mondjuk ezt elnevezném „étterem”-nek. Frappáns, jól hangzó kifejezés, mely kellő precizitással mondja meg, mivel is foglalkoznak odabent.

Mikor eldöntetett, hogy éttermet nyitunk, neki kellett állni meghatározni a helyszínt. Mert nem mindegy, hogy az aggok menhelye és a szegényház között, szemben a hajléktalan szállóval nyílik egy ilyen vállalkozás, vagy egy fizetőképes tömegeket hurcoló sétálóutcában. Ilyen megfontolások alapján kerültünk a tengerpartra, ahol jelenleg 27 fok van árnyékban. És ahogy ismerem a vidéket, ez még csak a kezdet.

Mielőtt elindultunk, szerencsejóslásilag beneveztem egy 11 dolláros nyolcgame versenyre, s úgy jött ki, hogy megnyertem jól, s tekintettem bizalommal a fényes jövőbe. Becuccoltunk kis kabriónkba, mégpedig annyira, hogy a tetőt rejteni hivatott zsákba is konyhai gépek kerültek, kitömködve a maradék részeket fűszerekkel, ruhákkal és olyan miegymásokkal, amelyekre egy háztartásban feltétlenül szükség van, s melyek létezéséről a férjember általában nem is tud mindaddig, míg fel nem kiált, hogy „te drágám, van nekünk ...?”. A pontok helyére mindenfélét lehet képzelni.

Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, egy étteremről volt itt szó. Az étterem, amit kipécéztünk, egy árnyas s tágas sétányról nyílik. Valami szegény kínai árulta, aki japán éttermet üzemeltetett ott. Mikor birtokba vettük a helyet, 42 vendégre, négy rabszolgára, kétezer-háromszáz csótányra volt méretezve. Az első jelentős bővítést azáltal értük el, hogy a falakról levakartuk a 12 centi vastagságban odakozmált zsírt, és kivágtunk a kukába vagy négyszáz, ragadós, gusztustalan edényt. A számlákat áttekintve úgy találtuk, hogy ezzel az ekvipázzsal 70 és 140 euró közötti fizetőképességű gyanútlanok gyomrát tették próbára, tehát a helyi népesség hajlandó bármit megadni azért, hogy bármit ehessen.

A rabszolgákat a bárpult mögötti raktárban tárolták. Elfektettek egy dexion állványt, rátettek egy bútorlapot és egy szivacsot. Ezen az 5 négyzetméteres helyen lakott az étterem megelégedett személyzete, míg odaint az éhes turisták falták a dőzst. A konyhában talált eszközök közül megtartottuk a gáztűzhelyet. Amiről akkor tudtuk meg hogy hatlapos és nem négy, amikor lefejtettük róla a 2 centi vastag alufólia tömböt. A japán ízek mesterei ugyanis akképpen képzelték a konyhai higiéniát, hogy valahányszor elzsírosodott a tűzhely felülete, rányomtak egy újabb réteg alufüstöt. Kár hogy nincs színesfém lerakatom Soroksáron, mert azzal amit leszedtünk, úgy vertem volna le az alumínium árakat, mint Kósa a forintot.

Na persze ezeket a rémesen kétkezi munka-szagú dolgokat nem személyesen csináltam, mert én egy fentpesti úr vagyok, akinek büdös az ilyesmi, hanem felbéreltem egy menedzserembert és száműztem a helyszínre. Aztán beszereztem egy helyi építészt, akivel felmérettem a helyet. A rajzok birtokában nekiálltam elrendezni, hogy hány kövér éhkoppolót tudok leültetni egyszerre. Először eljutottam a 86-ig, de ezt a menedzserem kontrázta azzal, hogy ameddig nem tudok repülő pincéreket alkalmazni, addig erre ne is gondoljak. Úgyhogy soknyi fejtörés és rajzolás után 72 főben maximáltuk az egyszerre kiszolgálható népség számát.

És mi kell még egy étteremhez? Hát konyhafőnök. Úgynevezett „séf”. Ez az állatfajta egy unikum. Komolyan azt hiszi, hogy pótolhatatlan. E hitéből az se zökkenti ki, hogy évente vált munkahelyet, mely munkahely éppoly békében virágzik a távozása után, mint amikor még ő dürröghette körül a kézilányokat. S ez még semmi. Mind azt hiszi, hogy egy megnyíló étterem nem tud megnyílni, ha nem éppen ő az, aki ott főnökli a konyhát, tehát szemrebbenés nélkül kéri el az étterem első öt évének teljes bevételét havi fizetés gyanánt.
A jelöltek szeme leginkább akkor kerekedett nagyra, mikor megtudták, hogy kibaszottul nem érdekel, milyen egyedien készítik a vargányafüstön átlengetett, kacsaillatba forgatott rózsaszín álmot, hanem hogy az én feleségem ízeit kell produkálni szépen és gazdaságosan. Egyszóval a konyhafőnök dolga itten, hogy szíveskedik a konyha folyamatos működtetésével törődni, valamint konzultációs jogot élvez a kajaneműk ízmilyensége témakörében.
A jelöltek határozottan nem szerettek engem, mivel azonban erre a funkcióra feleséget tartok, nem szúrt a szívembe a sajgás.

Inkább az éttermi berendezések beszerzésére koncentráltam. Naná hogy Kínából veszek mindent. A gyártási idő 25 nap, a szállítás még 25 nap. A mai napon még van 20 napom, hogy kikössön a hajó a konténerrel. Addig senyvedek itt, nem lehet rendesen aludni, mert a tenger bömböl az ablak alatt, nem beszélve a helyi ifjúságról, melynek vulvatív tagjai ajzottan sikítoznak hajnalasadtáig.