"Minél keményebben dolgozol, annál szerencsésebb
leszel"
-McAlexander
Elképesztő milyen gyakran hallom, hogy "Sokkal jobb leosztásaim voltak, mikor fiatal voltam.", vagy "Minden flush bejött, amikor fiatal voltam." Hallottam ezeket amúgy kiválló pókerjátékosok szájából is. Elgondolkodtam, mégis mitől hisznek ebben? Igaz lehet, vagy van valami valószínűbb magyarázat?
Végső soron azt hiszem felfogás kérdése a dolog, de érdekes lehet megvitatni azokat az eseményeket melyek ahhoz vezetnek, hogy valaki úgy érezze szerencsétlenebb mint volt. Persze, lehetséges, hogy vannak emberek akik szerencsésebbek fiatalon, de én valahogy nem látom a logikai kapcsolatot kor és szerencse között.
Véleményem szerint több dolog kombinációja okozza, hogy sokan hiszik, hogy az idő előrehaladtával kevésbé szerencséssé válnak. Előszöris sokan nem képesek észrevenni, hogy a játék megváltozott az évek során, és alkalmazkodniuk kéne. A Poker Probe és más poker szoftverek, a rengeteg pókerkönyv révén ma sokkal könnyebb az új játékosoknak megtanulni a szakmai fogásokat.
Ha abbahagyod a tanulást, nem követed nyomon a változásokat, könnyen lehet, hogy nyerőből vesztőbe fordulsz. A játék mindig változni fog. Meglehet, hogy más típusú hold'emmel találkozol az ország egyik felében, mint a másikban. Ha nem igazítod a gondolkodásodat a különböző stílusokhoz, az eredményeid szenvedik meg. Meglehet, hogy a rossz eredményeket a balszerencse számlájára írod, ahelyett hogy önvizsgálatot tartanál és feltennéd a kérdés, hogy vajon optimálisan játszol-e.
Tíz év múlva ki tudja milyen lesz a játék. A te feladatod, mint nyerő játékosnak, hogy fejleszd a képességeidet, mindig próbáld szinten tartani a tudásod. Mindig légy készen, hogy újraértékeld a játékodat és alkalmazkodj az új körülményekhez. Ha nem teszed, lehet hogy csak egy kifogás marad - balszerencse.
A másik dolog, hogy sok év játék után egyes játékosok
szenvedélye alábbhagy a póker iránt. Elveszítik az igazi nyerési vágyat, amely
egykor a többiek felé emelte őket. Kis keserűség költözik beléjük, frusztráció a
pókerasztalnál természetes, de ettől még stresszes ingadozás
miatt.
Nem csoda, hiszen a póker igen stresszes útja a
megélhetésnek. A napi robot a legjobbakkal is elbánhat, kiölheti belőlük a játék
iránti izgalmat, megakadályozva, hogy igazán jól játszanak. Különösen igaz ez 20
évi küzdelem után, hiszen ekkorra már nem sok meglepetés érheti az
embert.
Ha a szenvedély oda, negatív hatással lehet arra is, mennyire szerencsésnek látod magad. Egy be nem jött flush, már az ezredik. Egy órányi vacak lapot, éveknek érzel. "Havonta egyszer kapok ászokat, akkor is kész csoda ha nyerek velük." "Ne aggódj, csak egy kétirányból nyitott sor-flush lehetőségem volt. Láttad, nem is emeltem, tudom, hogy úgysem jön be úgy, mint amikor fiatal voltam."
Ha azt számolgatod, hogy hányszor nem jött a flush, hányszor veszítettél ászokkal... maradjunk annyiban, hogy konstruktívabb dolgokra is fordíthatnád az energiádat. Még olyat is hallottam emberek szájából, hogy már nem játszanak drawkat úgy, ahogy fiatalon tették. Hozzáigazították a stratégiájukat ahhoz az elképzeléshez, hogy balszerencsések és óvatosak lettek, ahelyett, hogy agresszívan játszanák meg a lehetőségeket. Mind olyanokat mondogatnak, hogy "Mikor fiatal voltam, emeltem volna a floppban, de mikor csak minden nyolcadik jön be, spórolnod kell a pénzzel." Érzed mennyire rossz hatással lehet ez a gondolkodás valaki játékára?
Nem az mondom, hogy emelj mint az őrült, de ha a bevált stratégiától eltérően kezdesz megjátszani lapokat, mert balszerencsésnek érzed magad, problémáid lesznek. Könnyen megerősítést is kaphatsz így arról, hogy balszerencsés vagy és ez nem tesz majd jót az önbizalmadnak, ami hibás döntésekhez vezet.
Az utolsó dolog amit meg szeretnéd vitatni az a koncentrációs készség. Magam is bűnös vagyok sokszori elvesztésében, manapság gyakrabban mint régen. Amikor kezdtem, izgatott voltam, figyeltem minden lejátszott leosztást - azokat amikhez közöm volt és főleg azokat amikben már rég eldobtam a lapom. Minden leosztást intenzíven nyomonkövettem, figyelve az ellenfelek játékát, stratégiáját, árulkodó jeleit és így tovább.
Így teremtheted meg a saját szerencsédet. 110 százalékot
beleadva, minden erőddel a játékra koncentrálva, tanulni vágyva, a legjobb
játékra törekedve. Néha ez nem megy, de mindaddig amíg próbálkozol, a siker
esélye jóval nagyobb lesz.
Nehéz lehet időnként koncentrálni, mikor már sok
mindent tudsz a játékról. Könnyű lustának lenni, tudva, hogy a közepes
játékoddal is elvagy. Ez azonban veszélyes tendencia, mert mi történik, ha
hirtelen a nyeréshez szükséged van az elsőrangú játékra? Képes leszel még
rá?
Véleményem szerint ezeknek a hiánya -a figyelem, a szenvedély,
a tanulni vágyás- vezethetnek ahhoz, hogy valaki balszerencsésnek érezze magát.
Ha elhiszed, hogy fiatalon szerencsésebb votlál, azt javaslom, kérdezd meg
magadtól, miért is. Értékeld újra a játékodat, kérdezd meg magadtól, mindent
megteszel-e a szerencséd érdekében.
Úgy hiszem, ha tanulsz, figyelsz és
szenvedély érzel a játék iránt, minden korban szerencsés
lehetsz.
Daniel Negreanu ©
A cikk eredetileg a CardPlayer magazinban jelent meg.
Fordította: Vega
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey